Sziasztok!
Néhány dologhoz szeretnék hozzászólni, bár csak nagyvonalakban olvastam bele a topicba (Előrebocsátom, hogy semmiféle nevelési elvnek nem vagyok híve, mindent ösztönösen csinálok és nagyon nem szeretek se az egyik se a másik irányba túlzottan elmenni... nem akarom kifejteni, remélem, érthető). Hozzászólásaim kizárólag a 3 gyerekesek tapasztalaról szólnak
Gyerekeim: 10 éves nagyfiú, 3 éves kis-nagylány, és 14 hós kisfiú...
Hanna 22 hónapos volt, amikor Levi megszületett, de nekem eszemben sem volt, hogy önállóságra neveljem. Sőt, nálunk az segített abban, hogy elfogadja a kicsit, hogy őt is babaként kezeltük. aaaaaaannyira boldog volt, mikor őt is úgy pelenkáztuk, mondtuk egymás között, nézzétek, ez a kisbaba hogy nevet... Sőt, én úgy érzem, tul.képp ez segített, hogy ma már rendkívül önálló, bosszantóan, ha nem sikerül neki valami, akkor is üvölt, hogy ne segítsek... Dehát ez már egy másik történet...
A másik etetés kérdés: Sz.Kata, kanalat próbáltál adni a kisfiadnak? Nálunk Levi teljesen önállóan kanalaz (a konyha állapotáról majd máskor mesélek, bár erre is van félig-meddig megoldás: a zsebes nylon előkét beszorítom az etetőszék és az asztal közé, asztal alatt pedig tapétázok lidl-is újsággal, persze naná, hogy kicselezi
) de nekem eszembe sem jutott volna, hogy 1 éves gyereknek kanalat adjak, a férjem a kezébe nyomta, úgy, hogy egészen a tövénél fogta meg, és vígan kanalaz, sőt, ha nem játszik közben, egyáltalán nem hagyja, hogy etessem.
Most ezek jutottak eszembe, de már hulla vagyok nincs türelmem visszaolvasni... Majd máskor is benézek, sziasztok Ildi