t.maria: vigyázz magadra, és pihenj sokat.
férj-segítség: nálunk úgy alakult ki, hogy a férfié a férfimunka (kinti dolgok, fűnyírás, kocsival kapcsolatos dolgok, képet felrakni, stb), a női munk a(minden házimunka) pedig az enyém. nagyon kivételes alkalmakkor kérek tőle segítséget, akkor is csak a porszívózásban, egyszer-kétszer kértem meg a teregetésre, na hát többet nem fogom.
viszont főzni imád, és jól is tud, úgyhogy most úgy néz ki a dolog, hogy ma délelőtt míg én végigtakarítottam a lakást, ő olyan ebédet rittyentett, hogy ihaj. viszont vár még rám a vasalás, addig meg ő tévézni fog.
amúgy bosszantó, hogy van olyan hogy ő 2 órával korábban hazaér, mint én, de még arra sem hajlandó, hogy amiből eszik, amiben főz, berámolja utána a mosogatógépbe. ezért vitáztam már vele párszor, és nem is mondott még sose elfogadható indokot, hogy miért nem... na mind1. jobb ha megcsinálom, fölöslegesen nem húzom fel magam ilyeneken. így működik nálunk 4 éve, végülis én kényeztettem el.
fiú/lány: régebben sokat olvastam gyerekpszichológiáról, és az egyik könyvben azt írják, hogy a gyermek személyiségfejlődése már magzat korában elkezdődik. így nagyon sokat számít az, hogy tervezett volt-e a baba, vagy csak véletlen, illetve hogy mennyire várták a szülők, hogyan viselkedtek a terhesség alatt. az is számít, hogy fiút vagy lányt akartak-e, és hogy végül olyan nemű lett-e, amilyet akartak (ha nem, az okozhat esetleg gondot). mi szeretnénk megtudni a nemét mindketten, elvileg jövő héten uh (holnap kell hívnom a dokim), bízom egy csodás terpeszben a gyerkőc részéről, ha már nem hajlandó jeleket küldeni nekem belülről (nem érzem hogy mocorog, pedig sztem időszerű lenne...
). próbálok nem gondolni sem fiúra, sem lányra, neveket is mindkettőt gyűjtögetünk. papírra írjuk külön-külön hogy milyen nevek tetszenek, aztán megnézzük, hogy azok közül mi az ami mindkettőnknek, és lesz egy fiú és egy lánynevünk a végére. kölcsönkaptuk a sorsunk a nevünkben c. könyvet, ajánlom mindenkinek, 1400 név van benne nemenként, és nemcsak a jelentés van leírva, hanem tényleg a sorsfeladat is. végignéztem a rokonságot és tényleg nagy igazságok vannak benne!
hú bocsi, sikerült regényt írnom...