Niki!
Soha nem minősítettem senkit, hogy milyen anya! Nem hiszem, hogy ezen múlna... Az tény, hogy mások vagyunk, más szemléletekkel. Ami neked elfogadható, az lehet épp nekem elfogadhatatlan és akár fordítva is, de akár érthetünk is egyet
Látod én meg tök máshogy látom ezt. Nekem az a kikapcsolódás, ha hármasban elmegyünk valahova vagy csak szimplán itthon apával játszunk. Teljesen feltölt. Barátnőzni is a Ricsivel barátnőzöm és mindhárman élvezzük. Sőt, mostanában feszegeti a dolgot, hogy adjam kölcsön a Ricsit babázni.
Úgy alakítom az életem, hogy minden mozzanatába be tudjon kapcsolódni a Ricsi. És engem ez egyáltalán nem zavar, nem érzem tehernek, vagy hogy kimaradnék valamiből, nem hiányzik hogy nélküle legyek, hogy moziba, buliba vagy bárhova menjek nélküle. Emellett viszont tudom, hogy nem vagyunk összenőve, kell neki a társaság. Sok ember veszi körül, nincs bezárva a lakásba. Jövünk-megyünk, visszük magunkkal mindenhova. Rengeteget nagyizik, sőt túl sokat mostanában
És szerintem is fontos, hogy apázzon, csak apáva legyen. Sokat is vannak kettesben, ilyenkor takarítok, gépezek, fürdök... És ez pont elég kikapcsolódás, ennyi idő alatt sikerül feltöltődnöm. És pont ezért érzem úgy, hogy még szeretnék pár gyereket, mert nekem ez kell. Így érzem jól magam. Elképzelhetetlen, hogy máshogy csináljam, nekem ez a természetes. És bizony megrökönyödöm olyankor, mikor szembesülök olyannal, hogy van aki ezt másképp csinálja. Hogy képes elmenni moziba, stb. és a pici gyerekét lepasszolni. Persze nem a több évesről beszélek most, hanem a pár hetes, hónapos babákról. Tudom, hogy ez is tök természetes és csak egy másik szemléletű nevelés, de számomra ez elfogadhatatlan. Visszatérve a nagyinál hagyásra, egy kicsit félreértettetek. Mi, apával mindketten úgy ítéljük meg, hogy majd ha nagyobb lesz a Ricsi és tud beszélni, hogy elmondja gondját-baját, majd akkor jön el az ideje, hogy másnál és máshol aludjon, persze csak ha ő maga akarja, mi nem tesszük kötelezővé. A romantikáról meg annyit, hogy eddig se vitte túlzásba a párom, tehát nem változás az hogy hárman vagyunk, már beletörődtem hogy ebből kimaradok. Viszont nagy szerencse, hogy mi mindketten (párommal) ugyanúgy gondolkodunk (a fent leírtak szerint), úgyhogy nálunk ez egy tökéletesen bevált dolog.
Azt, viszont, hogy leírtam az Encunak, a bulizós lepasszolós dologról a véleményem, sajnálom, hogy személyes sértésnek vettétek a Gabóval. Mikor írtam, eszembe sem jutottatok, hisz tudom, hogy mindketten jól nevelitek, magatoknak megfelelően a gyerekeket. Magáról a tényről írtam, ami még a mai napig nem tetszik, dehát fölösleges erről egymást győzködni, mert máshogy látjuk, mint pl. a hordozós-mózeses dolgot is
Te azt látod jónak, én ezt, mindketten meg vagyunk győződve arról, hogy ez nekünk a legjobb és a gyerekünknek is. A másik elvét meg még elméleti úton sem tudnánk a sajátunknak betudni.
Na, kifogytam a szavakból