Na, visszajöttem, közben még becsúszott egy német fordítás.
Böbe!
Szívesen válaszolok minden kérdésre, amit felteszel!
Menjünk sorban.
Ikernek lenni alapjában véve jó, mint, ahogy az is jó, ha az embernek van testvére. Persze egy kicsit más, mert pl. a másik két tesómmal nem vagyok együtt napi 23,5 órában. Ez elég rossz, az egyik hátránya a dolognak, mert elég hamar egymás agyára megyünk. Viszont egymás nélkül is rossz.
Gyerekkorunkban sem volt, és most sincs (16 évesek vagyunk) külön baráti körünk, mert ahogy már írtam, folyton "össze vagyunk zárva", így alkalom sincs rá. Viszont olyan van, hogy a baráti körünkön belül egyikkel én, másikkal a Dóri van jóban. De ismerjük egymás barátait, nincsenek titkok egymás előtt...
A harmadik kérdés aranyos. Nem tudom, hogy anyukánk mennyire büszke ránk. Gondolom itt is az ikerségre gondolsz.
Nem emlékszem, hogy régen hogy volt ez. Most viszont nem igazán szeretem, ha megbámulnak, de már hozzászoktam, elfogadom.
Ha külön programra vittek/mentünk/megyünk elég rossz érzés, mert nem nagyon bírjuk sokáig egymás nélkül. De ha csak néhány óráról van szó, pl. bevásárlás, azt nem viseltük meg annyira, csak annyira volt rossz, hogy unalmas egymás nélkül.
De ezen is könnyen lehet segíteni!
Csak belegondolva, ha elvittek volna egy klassz programra egyedül, lelkiismeret furdalásom lett volna, hogy ő kimarad belőle
Mi eddig, most leszünk 10-ikesek mindig együtt jártunk, egy osztályba, ill. oviban egy csoportba. Én szerintem csak megszokás kérdése, nekünk jó együtt, legalábbis én így érzem, mert ezt szoktuk meg, soha nem voltunk egymás nélkül, és ezért rossz lenne külön. Nem tudom, milyen külön lenni, de szerintem, ha kezdettől fogva külön csoportba jártunk volna, akkor az lett volna a jó. Sőt...talán jobb is lett volna. De elég félénkek voltunk, így nem tudom elképzelni, hogy mihez kezdtem volna egyedül az oviban.
Majd néhány év múlva kiderül, hogy milyen egyedül...az egyetemen, vagy fősulin..ajaj,
, szerencsére még messze van.
Zsuzsi