Így ismeretlenül (csak olvasgatlak néha titeket) leírnám, hogy nem vagytok semmik!!
Csak az jutott eszembe, hogy kamaszkoromban mindig azt hittem, hogy én örökké szűz maradok, mert csúnya vagyok pattanásos, és egyébként is félénk. Aztán amikor megtörtént az első, akkor el sem hittem, hogy ez velem történt meg. Majd azt gondoltam, hogy én nem leszek képes leérettségizni, mert ennyit tanulni meg miegymás, aztán amikor sikerült, el sem hittem. A felvételinél sem gondoltam, hogy bekerülhetek az áhított intézmény áhított szakára, majd amikor sikerült, megint úgy éreztem, hogy ez velem történt? tényleg? Aztán az egyetemen úgy éreztem, hogy minden pasi csak becsap, meg kaland, meg komolytalan, nekem sosem lesz családom, egy hűséges, szerető párom. Amikor rátaláltam, már fel sem tűnt, annyira természetes volt. Mostanában gondolkoztam el rajta, hogy no lám! Ez is sikerült!!
Építkezünk, lesz hol laknunk, és a baba is eljön, ha itt lesz az ideje. Úgyhogy szerintem ezeket a dolgokat gondoljátok át, biztos mindenki talál ilyen pontokat az életében, és az sokat segít. Ami meg negatív volt, azzal nem foglalkozom, mert abszolut nem hátráltatott, most már csak nevetek rajta, hogy akkor milyen problémáim voltak. És ez így lesz a jelen problémáival is majd a jövőben!!