Sziasztok!
Kicsit megint eltűntem, de újra oka volt. Majd leírom, de előbb reagálok.
Edit
Jóbúlás neked is és Krisztának is. Reméljük meggyógyultok mire jön az Apróság. Nagyon rossz lehet, így pocakosan köhögni. Én csak nagy ritkán szoktam, de nagyon nem esik jól.
Drukkolok, hogy minnél hamarabb meggyógyuljatok!
Cas
Neked is jóbúlás, mármint a gyulladás miatt, nem tudom milyen lehet, de ahogy írod és ahogy a többiek reagáltak rá (akinek már volt), hát tényleg nem egy leányálom. Remélem mi kihagyjuk majd...
Szilvi72
Köszi, aranyos vagy hogy írod ezt a nosztalgia érzést. Az az igazság, hogy ma nagyon jól vagyok és elszállt minden nyűgöm, pedig korán kelltem és egész nap mentünk. Most mintha helyreállt volna a Karácsony előtti állapot. Lehet, hogy a nagy zabálások (sok nasi) tett be egy kicsit és amúgy sem éreztem volna túl jól magam a bőrömben, hát még így pocakosan.
Persze nem mondom, hogy nem fáj itt vagy ott vagy hogy a derekam nem készül ki estére, de pl. a lábam ma alig dagadt meg.
És igen, igazad van, nagyon, de nagyon élvezem Csongor moztudlatait és jelenlétét, hogy 24 órában össze vagyok vele kötve, pontosabban ennyire a részem. És még egy ici-picit így is lesz, aztán majd jön a várva várt TALÁLKOZÁS
.
Édesek a képek. Ti is Edit és Gem Csilla pedig gyönyörűséges
.
Szóval ahogy írtam NST-re mentünk tegnap délelőtt. Hát Csongor végig aludta, bár pár rázogatásra felébredt, de rögtön visszanyugodott. Mivel nem volt bent az orvosom egy másik orvos nézte meg a paírt (hozzáteszem semmi különbség nem volt a korábbi NST-khez képest és olyankor az én orvosom sosem mondta, hogy bármi gond lenne, mert állítólag látszott, hogy felébresztésre reagál a baba, csak utána visszanyugszik), így aláírta a papíromat, de a mostani, általam nem ismert orvos visszarendelt délutánra a szülőszobára mégegy NST-re. Hát visszamentünk. Ekkor már kicsit jobb volt a helyzet, de természetesen nem volt az igazi, így egy hülye sípoló és rezgő készülékkel stresszelték a babámat. Az elsőnél akkorát ugrott a kis szentem, hogy a szívem szakad meg, annyira megijedt. Akkor már elkezdett mozgolódni, de állítólag még mindig nem volt az igazi. Kezdtem hülyét kapni és persze hiába mondtam nekik, hogy az úton végig ficánkolt, mielőtt jöttünk vagy háromnegyed órát tornázott, náluk mi számít, amit a gép mond az a fontos, nem amit Te, aki az anyja vagy és érzed, hogy semmi baj nincs a babáddal, csak éppen nem akkor van ébren és akar örült módon kiugró szívhangokat produkálni, amikor ők akarják.
Több mind 40 percet ültünk ott, a végén már a Párom is bejött és ott simogatta közben a hasamat, meg puszilgatta és beszélt folyamatosan Csongorhoz, hogy kicsit még ficánkoljon, hogy elengedjenek minket. Egyébként majd 10 percre be is jött a taktika
.
Utána az ügyeletes orvosnak kellett megnézni és amit hallottam a nagy konzultációból, hogy hát nem rossz, de nem teljesen 100-as (mint szlenget értsétek, nem mint konkrét értéket ez a mondatot, de szószerint így hangzott el) ez az NST. Már forgattam a szemeim, komolyan. Aztán visszarendelt ma 10 órára megint egy újabb NST-re és egy áramlásvizsgálatra.
Persze én tovább erősködtem, hogy ahogy lecsatolták a gépet és lesétáltam az ügyeletes orvoshoz éreztem hogy mozog a kis szentem, persze ez senki nem érdekelt, mert nincs a PAPÍRON!
(mellesleg a szülészeten ügyeletes szülésznő is azt mondta, hogy nem is olyan rossz az az eredmény, de hát ugye nem ő írja alá a papíromat)
Ma egy nagyon kedves asszisztenső volt délelőtt és ő is azt mondta, hogy azért meg a babák éppen nem akkor vannak ébren állapotban, amikor az NST-t csinálják még nem jelenti azt hogy baj van velük. Aztán egy pici küzdéssel, de szép eredményt procukáltunk. Mondtam neki is hogy előző nap (vagyis tegnap) este 8-fél 1-ig ment a pocakban a ramazuri, még aludni sem tudtam, de hát ugye akkor nincs rád csatolva gép. Tiszta hülyeség az egész, komolyan.
Utána még csináltak egy UH-t, ahol szintén természetesen minden rendben volt. AMIT ÉN VÉGIG TUDTAM!!! De hát én mint egyszerű, halandó ember, aki több mint 9 hónapja összevagyok kötve a gyermekemmel, honnan is tudhatnám. Nem azt mondom, hogy nem szükségesek a vizsgálatok, csak úgy gondolom több bizalmat kellene fektetni a Kismamákba is, hiszen mégis az ő testükről, érzéseikről van szó, míg az orvosok csak papírcsíkokra, meg képernyőn megjelenő képekre tudnak hagyatkozni.
Bocsi a bosszankodásért, de másfél napunkat vette el ez a dolog és semmi, de semmi értelme nem volt
.
Szóval Edit néha úgy gondolom, tök jó, hogy nálatok csak a szülésnél nézik ezt és nem stresszelnek titeket ezekkel a vizsgálatokkal.
Bocsi, a hosszú levélért, de le akartam írni miért is maradtam el.
De legalább egy hétig nem kell mennünk újabb NST-re!!!
Na, pussz, Réka