Becsi:
az egész téma onnan indult, hogy Giga kért tanácsot, hogy mit csináljon, mert nem bírja a gyerkőcöt elaltatni esténként. Erre én a kis kútfejemből megpróbáltam tanácsot adni, közben elejtettem egy olyan megjegyzést, hogy nem fürdünk mindig pontban ugyanakkor. Ami azt jelentette, hogy általában este hétkor, de ha Didri sír, mert front van vagy fáj a pocija, akkor előbb megnyugtatom, esetleg alszik egyet, utána egy kis szopi, aztán megyünk fürdeni, nyugalomban, békében. Hát ezeket az infókat nem mondtam el, én, lütyő, mert nem gondoltam, hogy ez bárkit is érdekelne, hiszen és a Gigával voltam elfoglalva. Na, erre mindenkit félrevezettem, azt hitték a lányok, hogy nálunk minden nap sírás van, fürdés egyszer éjjel, egyszer délután, aztán este, etetés össze-vissza, ha kell, ha nem, tiszta káosz. Persze én is keményen ludas vagyok a dologban, mert nem írtam le mindent, de megmondom őszintén nem nagyon akartam ezzel foglalkozni, azt gondoltam, hogy Giga gondja most fontosabb ennél. Hozzáteszem, hogy Didri
eddig kb. heti fél órát sírt, tehát nem volt vészes. De mit ad Isten, most kitalálta a szervezete, hogy csak napi egyszer kakil és már nem azt a folyósat, aztán nem tudom, miért annyit pukizik szegény, amennyit még soha és ezt három napja minden este végigjátsszuk, márpedig olyan szinten, hogy tegnap éjjel két órát sikerült aludnunk, a többit szenvedtük. Szegénykém nem sírt nagyon sokat, de szenvedett. Egy picit nekilendült, akkor kipróbáltunk mindent (tornáztatás, hinta, hasrafektetés, ölbevettem, akkor sírt, ha letettem, akkor azért). De mindig csak belelendült, aztán én mindig próbálkoztam valamivel, akkor abbahagyta, aztán megint rákezdett, akkor mással próbálkoztam, akkor megint abbahagyta, aztán ami bevált, az az ölben altatás volt. Így sikerült átvészelnünk az éjszakát, ahhoz képest, hogy eddig soha nem volt semmi gondunk, a legtöbb, amit sírt, egyszer volt egy óra, azon kívül mindig kb. 10 percek, mert én azonnal mentem és próbáltam megszüntetni a baját és ez sikerült is EDDIG.
:( Most nem tudom, mi lesz, már mindenfélén gondolkodtam, az lenne a célom, hogy legyen elég a tejem, úgy vészeljük át a vizsgaidőszakot és mellette, Didrike ne szenvedjen, ne fájjon a hasa. Nem tudom még, mitől fáj, tehát most kezdek majd próbálkozni, hogy attól van, amit eszek, vagy attól, hogy most átáll a szervezete? Ha erre fény derül, okosabb leszek.
Visszatérve: a lányok mondtak mindent, én belefáradtam a válaszolgatásba, úgy éreztem, mitha nem értenének semmit abból, amit írok (tisztelet a kivételnek, mert volt, aki azonnal megértette a helyzetemet) és besokalltam, megírtam, hogy ez már bántó nekem , nem kérek több véleményt. Nem haragudtam én senkire, meg nem is haragszom, csak elegem volt. Kicsit besokalltam, de nem jöttem ki a béketűrésemből, tehát nem kell aggódni, nincs nekem semmi bajom. Csak most tanácsot kérek, mert ha ez így fog menni, akkor sem szeretném, hogy a tejem elapadjon, mert lefáradok. Ennyi volt, bocsi, hogy ilyen hosszű voltam!