2007.12.14 13:00
Szerző: szabko
Drága Diadella, Kriszti, Dotti és a többiek!
Nagy örömmel olvasgattam vissza az írásotokat! Tényleg itt a Fórumban nagyon nagy erőt adunk egymásnak! Örülök, hogy csatlakozhattam közétek! Amikor lesz időm, írogatok is! Remélem, hogy nem lesz unalmas az írásom! Én itthon könyvelek és most sok munkám van, amúgy meg elég unalmas! 10 éve a volt munkahelyemről kirúgtak, és azóta önálló vagyok! Akkor azért szüntették meg a munkaviszonyom, mert őszintém megmondtam, hogy lombikbébi programba kezdenénk, mert már akkor 5 éve vártuk a kis Tündérkénket és sajnos nem érkezett meg hozzánk!
A párommal már 22 éve vagyunk együtt és eddig jóban, rosszban kitartottunk egymás mellett! Időközben nagyon sok ismerősünk elvált, pedig náluk már volt egy-két gyermek is! Higgyétek el, hogy ezáltal, hogy várakozunk és már hosszú idő elteltével sincs még babánk, sokkal nagyobb erőt ad a kapcsolatunknak! Aki ennyi szenvedés után is együtt van a párjával, azok tényleg szeretik egymást tiszta szívvel és lélekkel! De mondjuk ez nem annak az évnek a függvénye, hogy ki mennyi éve van együtt a párjával hanem, hogy így is kitartunk egymás mellett és várakozunk, mert tudjuk, hogy egyszer mi is szülők leszünk!
Én, nagyon sokat szenvedtem e miatt, hogy nem tudok kihordani és megszülni egy babát! Küldtem a párom, hogy menjen el és keressen egy olyan nőt, aki boldoggá tudja tenni és megszüli a várva vár babájukat! De persze a párom nem ment el és Ő adott erőt ahhoz, hogy ezt végig tudjam csinálni! Mindenben segít és megérti a hébe - hóba kirobbanó viselkedésem…. Mert hazudnék, ha könnyű lenne, mert nem az! Amikor bízik az ember abban, hogy lesz majd saját babája és valamiért, mégsem történik meg a nagy csoda, akkor képesek vagyunk hibáztatni magunkat! Most már ritkábban jön rám a sírás és az önmarcangolás! Most már tudom, hogy lesz és valahol vár ránk a mi kis Enikőnk!!!!
Lányok! Ez a legrosszabb, ami most történik velünk, hogy várakozunk, ettől már csak jobb lehet. Itt már nincs gyógyszer, félre kezelés vagy bármi ami régebben fájt és csalódtunk benne. Itt már csak az idő van előttünk, de az is eljön majd és amilyen lassú most, majd utólag olyan gyorsnak tűnik minden!!!! Nekem is gyorsan elrepült a 22 év a párommal! Pedig mindig azt szokta mondani, hogy ez a 22 év gombócból már sok lenne, de a kapcsolatunkból még kevés!!! Akkor, amikor még programba voltam még nem tudtam, hogy mennyi szenvedésen, várakozáson kell átesnem, hogy egyszer majd én is Anya lehessek. Úgy gondolom, hogy nem vagyok ezzel egyedül! Ti is átestetek egy csomó fájdalmon, szenvedésen, csalódáson stb. De most már tudjátok és én is tudom, hogy lesz kisbabánk csak türelmesen kell várnunk rá! Ő majd tudja ott fent a felhők fölött, hogy mikor, kihez kell megszületnie. Nekünk csak türelmesen kell várnunk! Már annyi nehéz percen mentünk át, hogy szerintem már mindenki örömmel várja azt, hogy majd egyszer a kezében tarthassa az Angyalkáját! Ha már a szívünkben megszületett és eltudjuk, képzeli az arcocskáját, akkor Ő már van nekünk! Igen is beszélhetünk hozzá, hívhatjuk őt! Nálam októberben derült ki, hogy nem jött össze a hetedig nekifutásom se. Mi utána gyorsan rohantunk a TEGYESZ-hez és elvégeztünk mindent amire szükség van ahhoz, hogy örökbefogadhassunk egy kislányt! Nem hittem volna, hogy ennyire lehet várni egy olyan kisbabát, amit nem én fogok megszülni! Ahogy olvasgatlak benneteket egyre nagyobb erőt, és kitartást adtok nekem. Szerintem, ti adtok erőt olyan embernek is, aki még nem mertek írni ide, vagy még nem merték elkezdeni az örökbefogadási szándékunkat. Az, hogy az ember sajnos nincs egyedül, nagyon nagy erőt ad. Tudni, hogy ember az életben ( sajnos ) nem egyedül szenved és van más kiút is az nagyon csodálatos érzés!!! Tényleg nem hittem volna, hogy én erre képes leszek!!!!
A napokban voltunk a Gyámhivatalnál és ott próbáltak minket megfűzni finoman, hogy fogadjunk örökbe nagyobb gyereket. Mondta, a hölgy, az anyaság érzése nem a csecsemőkortól kezdődik, hanem amikor elkezdjük nevelni a kicsit! Pl. az ő gyerekei sem emlékeznek vissza a csecsemőkorra csak a nagycsoportra. Így bárki nevelhette volna a gyermekeit! Hááát, ezen egy kicsit kiakadtam! Mi aki már 15 éve küzdünk, hogy legyen babácskánk, akkor ne kezdjem már egyből a 5-6 éves kisgyermek nevelésével. Pont azt tanultunk a tanfolyamon, hogy a kicsi már az első pillanatban megsérül lelkileg, ha több ember neveli őt! Nagyon hamar kialakul a kötődés a babáknál. Mi szeretnénk átélni minden pillanapot, szeretnénk látni a kicsike növekedését, ott szeretnénk lenni minden mozdulatánál. Szóval ezen kiadtam! Nagyon sajnálom, hogy nálunk ilyen a rendszer, hogyha valakit nem adnak örökbe csecsemőkorban, akkor több mint valószínű, hogy bent marad az otthonban, mert több pár szeretne csecsemőt, mint nagyobb gyermeket. Én még a két éves kislányt is eltudnám képzelni, de a párom ragaszkodik a csecsemőhöz! Gondolom Ti is ezzel így vagytok!
Kívánom mindenkinek, hogy minél előbb kezében foghassa a megálmodott babácskáját. Akiknek, márt ez megadatott és szeretgethetik, dédelgethetik a kis Tündérkéjüket, nekik kívánom, hogy nagyon sokáig sok-sok boldogságban és csodálatos percben legyen részük!!!
Drága Diadella! Nagyon sajnálom, hogy az idén a kis cicád nem lesz ott a karácsonyi szertartásnál. Az ajándékot vedd meg neki és gondolj rá szeretettel!!! Ne szomorkodj, az Angyalok ott fönt vigyáznak rá is!!!! Remélem, hogy tényleg valaki magához fogadta, és ha nem is annyira nagy szeretettel, mint amit ti adtatok neki, de féltő aggódással gondozzák a ( Domi ) cicád!!! Nekünk is van egy „ Bocskor „ cicánk ő is 7 éves, és úgy imádjuk, mintha a kisbabánk lenne! Mindig szokták mondani, akik hozzánk jönnek, hogy legközelebbi éltükben hozzánk jönnek cicának!!!! Igaz, nagyon rossz szokott lenni, mert volt olyan hét, hogy hétfőn, szerdán és pénteken megfogott egy-egy mókust! Akkor nagyon kiborultam és veszekedtem vele, de utána megbékéltem és ugyan olyan aggodalom és türelemmel gondoskodok róla!
Krisztike! Kérhetnék Tőled egy plakát mintát, amit majd én is kiragaszthatnék egy jó pár helyre? Előre is köszönöm. A képek nagyon szépek, amit felraktál a Fórumba!!!!! Már le is mentettem!!! Köszike!!!!!
Kitartas mindenkinek és nem is olyan sokára majd babázhatunk! Majd írhatjuk egymásnak, hogy kinek milyen problémái adódnak, és ki, miben kér majd segítséget a másiktól! Jó ez a kis csapat csak így tovább!!!!
Legyen szép napotok és kellemes hétvégétek!!!!!!
Puszi nektek: Ági