Sziasztok!
Bocsánat, hogy sokáig nem jelentkeztem, mostanában olvasni sem nagyon volt időm, de ma talán sikerült pótolnom. Nem tudom, talán a karácsony miatt olyan zsúfoltak most a napok. Hoztam pár fényképet is. Mi majd vasárnap megyünk Mikulás ünnepségre a munkahelyemre, ha addig meggyógyulunk, amire talán van esély. Egy kicsit az egész család kidőlt, de azért nem vészes.
Magunkról még annyit, hogy a kislányunkat mi is nyílt öf-el fogadtuk örökbe, de nem alapítványon keresztül. Emiatt egy kicsit kilógunk a sorból. Nekünk nagyon pozitív a tapasztalatunk a nyilt öf-el. A vsz-el a kislányunk születése előtt egy hónappal találkoztunk, szinte azonnal be is került a kórházba és bár még volt pár hete azt mondták mindjárt megszül. Ehhet képest 1 héttel túl is hordta a kicsi lányunkat.
Így volt időnk összeismerkedni, egy héten 2-3 alkalommal mentünk látogatni, ami ugyan nagyon fárasztó volt a sok utazás miatt, de akkor ezt nem éreztük. Neki nem volt ott senkije, örült nekünk. Sokmindent megtudhattunk Róla, amit aztán tavaly télen le is írtunk és eltettük a kislányunkak egy "titkos" dobozba, fényképekkel együtt. Ez majd az övé lesz. Miután megszületett minden nap mentünk, és 6 napos korában örökbefogadhattuk és hazahoztuk. Azóta minden nap hálát adunk érte és minden nap egy csoda. Sokszor nagyon fáradt vagyok, mert egy kis energiabomba és mivel már kezd helyén lenni az esze is vannak harcaink, de mindig erőt ad az, hogy tudom milyen volt nélküle és milyen vele. Nincs ennél szebb és jobb dolog! El sem tudnám képzelni, hogy Ő máshoz tartozzon. Sokszor eszembejut milyen lesz, amikor már tudunk beszélgetni és elmesélhetem az Ő történetét. Persze már most is meséltünk neki az öf-ről.
Ez volna a mi örökbefogadásunk.
Továbbra is kitartást kivánok minden várakozónak!
Jó volt olvasni a Mikulásos beszámolókat.
Ó, és majd elfelejettem, a héten lett kilyukasztva a füle. Sajnos erről még nincs fotó, de ez még amúgyis egy átmeneti fülbevaló. Tudom, kicsit fura az időpont. Igazából eleinte a férjemmel úgy gondoltuk, hogy majd nagykorában kap fülbevalót, de mostanában annyi korabeli kislányt (pl.
Petyaanya Eszterét) láttunk fülbevalóval, hogy nagyon megtetszett. A nagymama pedig már egy éve félretette a pénzt egy fülbevalóra.
Az én fülemben is mindig nézte és most nagyon vigyorog, amikor megtalálja a sajátjban is. A kilövés nem volt kellemes, utána egy darabig még sirdogált, de délutánra már csak a széles vigyor maradt a tükör előtt.
És akkor a fényképek:
jókedvvel
jókedvvel 2
mézeskalács adventi naptár
kaphatok egyet?
hű