Gem
Nagyon jó ötlet volt felkészíteni az első babásokat egy kis beszámolóval (az igazat megvallva még nekem is, nehogy rózsaszín álmokat kergessek!
), mert tényleg csak a szülésig lát az ember az első gyereknél!
Alvás: ameddig Zsófi igényli, szerintem hagyd magad mellett nyugodtan (persze csak ha te így nyugodtan tudsz pihenni)! Ilyenkor még annyira kis ösztönlények, nem tudod elrontani! Bőven ráérsz majd még később beszoktatni a kiságyba, amikor túl lesztek az első nehéz 3 hónapon.
Rebekát pedig lehet, hogy első éjjel majd jól felébreszti a bömbölésével, de én MINDEN többgyerekes ismerősömtől azt hallottam, hogy a nagy tesók utána immunisak lesznek a kicsi hangjára éjjel, és fel se ébrednek a balhézásra!
Ja, és az első időkben Sebi se volt hajlandó a kiságyban aludni, amíg rá nem jöttünk, hogy fázik benne. Akkor kapott a matracára egy gyapjú derékaljat, vastagabban öltöztettem és melegebb takaróval takartam. Onnantól kezdve lényegesen csendesebben teltek az éjszakák.
Ja, és a hitvesi ággyal igaza van Editnek, de kinek jut eszébe az elején ilyesmi?!
Lányok
Amit még Gem beszámolójához hozzátennék: az első hetek mámorossága után jön egy érzelmi hullámvölgy, ami teljesen normális (hintáznak a hormonok). Ettől ne ijedjetek meg!
El fog múlni, főleg ha apa jól tudja kezelni a helyzetet, és van egy kis segítségetek, hogy néha legyen 10 nyugodt percetek, amit bömbölő gyerek nélkül tölthettek!
NEkem a terápiás vasalás jött be!
Mivel Sebi 6-tól (kb. mikor az apja hazaért) fürdésig non-stop ordított (általános esti nyűgi), és semmivel se lehetett lenyugtatni, csak sétálgatva-ringatva nézelődött, hát beküldtem őket a gyerekszobába-nappailba, becsuktam minden ajtót, és így hangszigetelve 1/2-1 órát ügyködtem a konyhában, ált. vasaltam vagy főztem, közben zenét hallgattam. Teljesen kikapcsolt, és kisimultam tőle.
Tény, hogy apát sajnáltam kicsit, hogy jópár hétig hétköznap csak ennyi jutott a gyerekből: üvöltő gyerek vigasztalása, fürdetés, pont. De szerencsére jól tűrte, és ahogy nyílt Sebi értelme már remekül el tudták "dumálni-játszani" ezeket a zűrös estéket, amit már nagyon élvezett mindkettő!
A másik kényes történet a szex: 6 hétig amúgy se szabad, de nekem pl. 10 hét kellett, és azért utána se voltam még hónapokig egy lepedő-akrobata...
Aztán ez is javul, visszatér minden a régi kerékvágásba, csak tényleg itt is nagyon sok türelem kell apa részéről is!
Szilvi17
Hasfájás:
Kitartást hozzá!!! Dukkolok, hogy mielőbb elmúljon!
Remélem a doki mondott vmi okosat a sárgasághoz, és hamarosan rendbe jöttök! (Én úgy tudom sárgaságtól ált. inkább aluszékonyak szoktak lenni...
)
Enni pedig tessék, tudom hogy síró gyerek mellett az embernek már attól is lelkiismeretfurdalása van, hogy merészel ennyire "önző" lenni, és 5 percet a saját kajájára figyelni, de tényleg gondolj mindig arra, hogy elsősorban MIATTA kell rendesen enned, hogy ne szenvedjen hiányt tejcsiben!
Fel a fejjel! CSak az eleje ilyen nehéz!!!
Sárgaság
Többféle van!
Az egyik ami néhány napos korban jelentkezik (úgy olvastam), szinte "természetes" (vhogy azzal függ össze, hogy odabent több vörös vérsejtje van a picinek, mivel a pocakon belül arra van szükség, kint viszont már nem, így rohamos tempóban pusztulni kezdenek, és itt keletkezhet egy kis gubanc), de sok-sok anyatejjel szépen rövid idő alatt rendeződik a dolog. (Mert SZÉKLETTEL ürül a legfrissebb kutatások szerint, nem vizelettel, tehát a víz/tea nem segít.)
Úgy tudom a másik már komolyabb probléma (amit Szilvi72 emlegetett), ált. később is jelentkezik, pl. lehet a háttérben vércsop-összeférhetetlenség is, de egy csomó minden más is. Na ez már komolyabb kezelést igényel.
A gyerekorvosnak persze mindezt figyelnie kell, és cselekednie, ha kell.
Szilvi72
Köszi az aggódást, megvagyok!
Csak korán elmentünk itthonról, és jó későn értünk haza, í]y nem jutottam a géphez.
És most alhatnék, mert Sebi Nagyizik, erre kidobott az ágy 5-kor.
A szopin meg tényleg ne parázz előre!
A melleid pedig már túl vannak egy gyereken, a belső átalakulás már akkor megtörtént, í]y nem csoda, ha most semmi extrát nem érzel.
Tittina
A félelem természetes! Még bennem is óriási drukk van, hogy hogyan lesz a picúrral, pedig mi Sebinél sok jót is rosszat is megtapasztaltunk!
Szóval fel a fejjel, ügyesek lesztek nagyon! Szülővé nem a szülőszobán válik az ember, hanem a sok-sok átvirrasztott éjszakával, aggodalommal, a bömbölő babával, a gyönyörű hajnali szopikkal, az első mosollyal és gőgicséléssel, az első csak-apa-pocakján-vigasztalódom - elalvással, és még sorolhatnám!
Nem egyszerű, de csak idő kérdése, és pár hónap múlva majd csak mulattok az egészen, hogy milyen kétbalkezes kezdők is voltatok, és hogy most mennyire természetesen JÓL bántok a picivel, milyen MÉRHETETLENÜL szeretitek őt, és mennyire boldogok vagytok együtt (és máshogy már el se tudnátok képzelni az életeteket)!