Sziasztok!
Borsika, nagyon boldog névnapot kívánok én is Neked! És minden Katalinnak!
Borsika, már nem találkozunk holnap.
Nagyon örültem, hogy jöhetünk haza.
Bár gyorsan telt nagyon az 5nap.
A szülésünk.....pozitív élmény maradt. Zsófival észnél nem voltam, most végig mindent tudtam. ÉS ez nagyon jó volt. Sétáluam sokat, tusoltunk....
De úgy kezdődött, hogy éjjel hajnali 1-kor felkeltem, arra, hogy jaj, elfolyt a magzatvíz, de nem, csak fájások voltak. Érzékeltem még megint újabb fájásokat, és hajnali 3-ig csak figyeltem, hoyg most mi van. Aztán beleültem egy forró fürdőbe, és mikor kiszálltam, egyre csak erősödtek. Mondtam apának, hogy sztem menjünk. Jöttek folyamatosan a fájások. 4-kor megvizsgált a doki, és burkot is repesztett. Persze volt előtte nst. Az első 2óra nem volt olyan vészes, de az utolsó 2óra.......
Sétáltunk, és csak azt éreztem, hoyg egyre erősebbek a fájások. ÉS megvizsgált reggel 8-kor a szülésznő, azt mondta, hogy 3újjnyi, sétáljunk nyugodtan, menjek pisilni, erre a mosdóból már úgy kiabáltam, hoyg nyomnom kell! DE őrületes érzés volt. Futott a szülésznő, és rámparancsolt, hogy Lili induljunk már! Lépni sem bírtam, de kiabálva mondta megint, induljon már! Erre szinte rohanva beértünk, feküdjön fel Lili, hát, már kiabáltak N.K.-nak is, és szedték szét az ágyat rohamba. Fel a lábakat, és nyomás. 2nyomásra kint volt Boti.
Olyan édes, magzatmázas volt.
DE nem semmi volt a vége...nagyon felgyorsult minden. A várras pedig csak kb. 7perc volt. A gátvágást kellett csak összevarrni, mert nem repedtem egyáltalán. NAgyon örültem. Szval kb. ennyi volt a szülés. Pozitív volt nagyon, bár a fájások veszedtebbek voltak, mint Zsófinál...vagy csak nem emlékszem már? ......
Boti baba gyönyörű, nagyon nagyon sokat gyönyörködtem benne. ÉS most is. Tejcsi, ha hiszi bárki, ha nem, én alig hittem el, az első naptól szinte volt. Nem is kellett pótolnom. NAgyon örültem ennek is. Simán ment minden bent a kórházban, olyna érdekes volt. NEm görcsöltem, mint Zsófival. Az itthoni léttől kicsit tartok, főleg, ha apa majd nem lesz velünk, de remélem, hogy Zsófi ügyes lesz. Bár nagyon szomorú a szeme.....úgy fáj nekem ez. Érzi, h. vmi nem stimmel...... és a héten le a kalappal Zsófi előtt, mert hihetetlen ügyes volt. Mamával-anyukámmal- nagyon jól el voltak, bár mikor jött be a kórházba, nem értette, hogy mi van. Egyfolytában olyan most, hogy itthon vagyunk, mintha nem akarna tudomást venni az új kislegényről. Mintha misem változott volna.....
Képeket megpróbálok tenni hamarosan. Lehet, hogy még most.