Köszönöm a gyors reagálást mindannyiótoktól.
Luca szombaton lesz hét hetes. Mostanában elég nyűgös. Áttértünk az anyatejre, bár most pár este annyira sírt, hogy éhes, és nem bír elaludni, hogy kétórás küzdelem után kapott egy kis tápszert. A tejem nagyon nehezen indult be. Előtejem is csak3.naptól, aztán is csak pár csepp tej, 10ml két mellből. A kórházban hiába anyatejes pótlást kértem, mivel nem volt, csak az első két nap, így később maradt a tápszer. Amikor hazajöttünk cicizés után mindig kapott tápszert, amit utólag nagyon bánok. Lehet, hogy ha nem adom, hamarabb indul be a tejem is és ő is könnyebben viseli az átállást. A tápszeradagot fokozatosan csökkentettük. Egyre többet volt cicin, aztán 5hetesen már ott tartottunk, hogy egész nap cicin akart lógni. Ha elaludt, mert általában elaludt cicin, s letettem, 15 perc múlva fent volt, és rengeteg próbálkozás közül csak akkor volt hajlandó megnyugodni, ha cicire tettem. Szörnyű érzés volt, hogy nem nyugodott meg ha felvettem. "Csak a cicim" kellett neki.
Ekkor próbáltam teáztatni két cicizés között, s volt olyan is, hogy hagytam kicsit kiabálni, mert a melleim nem érkeztek megtelni, s nem bírták az örökös rágicsát. Rengeteg folyadékot iszok, szoptatós teát is, s most ott tartunk, hogy egy-egy evésre 60-100ml körül szopizik, s kétórnként kéri. Közte mostmár egyre többet van ébren és csak nézelődik, vagy játszunk, beszélgetünk, vagy nyűgös, mert elég szeles és hasfájós e lelkem. Egy hete vagyunk egyébként anyatejesek szinte teljesen, s úgylátom mostanra rendeződik a kakija is. Eddig ált. napi 1 volt csak.
A szülésről, hátha téved ide olyan kismama, akit érdekel, vagy tart a szüléstől. Nekem csodálatos élmény volt az egész.
Természetes úton született. Én attól féltem előtte, hogy nem fogom tudni, milyenek az igazi fájások, amikor már indulni kell a kórházzba. Túl korán meg túl későn sem akartam menni. De Luca megoldotta a problémámat. 5-ére voltam kiírva, a 36.héttől keményedtem napi 1x2x, azt hittem ezek már igazi jóslófájások és Luca talán előbb érkezik. Aztán 5-én du. 20 percenként erősebben keményedett a pocakom, de este jó meleg vízzel letusoltam és a keményedések abbamaradtak. 6-án hajnal 3körül mentem vécére és rózsaszines folt volt a betétemen és menszesz-szerű görcseim votak 20 majd 5 percenkét. 5:15-kor ébresztettem a férjem, hogy készüljön össze, hogy ne kelljen kapkodnia, én letusolok, és ha maradnak, vagy sűrűsödnek a görcsök, indulhatunk. Lefürödtem, és elaludtam. Elmúltak a fájások. Délelőtt rendszertelenül fájdogáltam. Ebéd után megint volt egy kis rózsaszín foltom. Aztán ledőltem pihenni. Később, mikor indultam a vécére, ahogy álltam fel, olyan érzésem volt, mintha becsurgott volna egy kicsit az eleje. De pisilés után visszafeküdtem. Kis idő múlva mentem volna megint pisilni, de ahogy álltam fel, nem csak kicsit, hanem nagyon csurgott...elfolyt a magzatvizem. A férjem mentőt hívott 4 órakor. A kórházban felfektettek egy ágyra a mazgzatvizem meg folyamatosan folyt. Tocsogtam a magzatvízben. Az ügyeletes orvos megvizsgált, 1 ujjnyira voltam kitágulva. Beköttötték az infúziót, de csak sósoldattal...és hívták az orvosomat (Hortit) fájásaim nem voltak. 6-kor szülésznőváltás volt. Bejött Miklós Márta, aki a szülésfelkészítőt tartotta, nagyon megörültem neki. Megnézett, azt mondta nagyon fent van még Luca. Kicsit nyomta felűlről a hasamat, hogy lentebb tornássza, közben alulról éreztem, hogy a kobakját tapogatja...különös érzés volt. 6:30-kor megjött a dokim, meg bejöhetett a férjem is...(addig a folyosón izgult, engem meg előkészítettek). Fájásaim még mindig csak nagyon enyhék voltak..menszesz-szerű görcsök, ekkor felkötötték az oxitocint. 7:30-ig erősödtek a fájások, de nem volt elviselhetetlen. A rossz csak az volt, hogy hanyatt fekve remegett a lábam (nem az izgalomtól, hanem,mert úgy fájt a derekam) oldalra meg nem fordulhattam, mert azt mondták úgy nem jönnek annyira a fájások és lassabban tágulok. 7:30-kor levették az infúziót és elmehettem pisilni, sétálni, tusolni, labdán is vajúdhattam volna, de nem volt időm. Mielőtt lemásztam a szülőágyról, a dokim megnézett, azt mondta 9:30-ramegleszünk. 7:30-8:30-ig erősebben fájt, de csak 20-40másodpercig tartott egy-egy fájás...utólag nem érzem elviselhetetlennek. A riogatások alapján azt hittem jobban fog fájni. Kaptam egy Demalgon inekciót, de az azt mondják ilyenkor csak a vajúdás időtartamát rövidíti le és nem a fájásokat múlasztja el. A tusolás és a séta nekem nagyon jól esett. 9 előtt pár percel, visszahívtak a folyosóról, hgy a maradék oxitocint felkössék. Akkor azt mondta a doki még 5 fájást várunk és szülünk. Én nem akartam elhinni neki, mert én iszonyatos fájdalmakat vártam. Azt mondta, ha azt érzem, hogy nyomni kel, még ne nyomjak. Az utolsó két fájásnál enyhén éreztem, hogy vissza kell tartanom a nyomást. Aztán azt mondta, ha jön a fájás, nagy levegő és lefelé préselve nyomjak. Két próbanyomásom volt, nézte hogy veszem a levegőt és, hogy nyomok, majd 3még és meglett Luca. Az utolsó előtti tolófájás már kelemetlen volt, mert feszített Luca kobakja és a szülésznő a kezével tágította a hüvelynyílást, az utolsó nyomáskor gátat metszett, de ebből semmit nem éreztem, csak azt, hogy kicsusszant Luca.9:10-kor 3350gr, 51cm-rel. Kicsit sírt, a melkhasamra rakták, aztán levették, elvákták a köldökzsinórt, majd ismét visszatették kicsit. Megcirógattuk, megpuszilgattuk Apával, aztán elvitték, meg ne fázzon. A lepényem egy enyhe nyomásra levált. A varrás kellemetlen volt, de csak azt éreztem, hogy húz meg nyom ott valamit az orvos.
Aztán átvittek a megfigyelőbe és visszahozták Lucát. Édes volt, csak figyelt és fürkészett bennünket, nem sírt.
Majd még irok.Anikó