Én is azt érzem, hogy most érezhettük igazán, hogy mekkora kincset is kaptunk!
Engem teljesen más jellegű megpróbáltatások értek az elmúlt naokban, de én is volt, hogy csak öleltem és öleltem Timcsát, miközben a könnyeim potyogtak a hajára!
És biztosan Ő is érezte, hogy Anya szomorú, mert máskor nem szereti, ha ennyire ölelgetve van, de akkor tűrte türelmesen!
Barátnődet rettenetesen sajnálom! Nekünk kb. 1 éve volt a 18 hetes UH, amin ugye kiderült, hogy Timcsa szívén van vmi., aminek nem kéne ott lenni, akkor nekem is átfutott az agyamon, hogy mi van, ha ... De hál Istennek, nem volt ha!
Évi!
Ne is mondd! Ezen már én is gondolkoztam, hogy nem lehetne-e vhogy visszacsinálni, azt a kort, amikor még csak letettem a földre és 1 óra múlva is ugyanabban a pózban kalimpált! Most már 1 percig sem marad a fenekén! Amúgy meg olyan kis édes, ahogy hallom, hogy lemászik a szőnyegről és csattog a tenyere a parkettán és meglesem és látom, hogy elindul a nagyvilágban a kiszemelt objektum felé, miközben körbeles, hogy látja-e vki., hogy Ő most rosszalkodik.
persze, ha apa adja rá akkor minden ok, de banya már annyiszor csinálta, hogy bőgök 
!!!
, amit a visszagipszkartonozás előtt meg kell majd oldani.
mert csak külföldön tudják elvégezni, olyan ritka betegsége van. És mivel Levi nincs életveszélyes állapotban, nem sietik el... 
