Sziasztok!
Alig győztem végigolvasni.
Andi, Boginak jobbulást! Sajnálom, hogy ahelyett, hogy javulna, rosszabbodik az állapota. Küldök neki gyógypuszit.
Szomorúan olvastam a karácsonyi történetek közepette, hogy milyen sokótoknak nehéz gyerekkora volt, és hogy még most is kihat az életére. Olyan szomorú, hogy nagyon sok az ilyen eset. De kívánom szívből mindenkinek, hogy "igazi karácsonyotok" legyen, sikerüljön megteremteni azt az otthonos légkört, amiről mindannyian álmodunk.
Leírom én is a mi karácsonyainkat. Nekem nagyon szép emlékek fűződnek a karácsonyhoz. Mindig úgy volt, hogy 24-én sürgés-forgás, estére eljöttek mindkét részről a nagyszüleink( hála Istennek a mi családunkban nincsenek anyós-meny ellentétek nagyszüleim, és saját részről sem), nagy családi vacsora után (amikor alig bírtuk kivárni a tesóimmal, hogy a felnőttek is befejezzék a kaját)mentünk be a szobába, ahol a feldíszített fa állt, alata az ajándékok. Elénekeltük közösen a Mennyből az angyalt, majd megrohamoztuk az ajándékokat. Aztán mikor kicsit nagyobbak lettünk, mindig készültünk egy kis műsorral a szülőknek-nagyszülőknek. Egy kis jelenetet tanultunk be, és játszottunk el(átírtuk 4 személyre
), énekeltünk, volt versolvasás, vagy a Bibliábl gyertyafény mellett olvastunk fel. Persze minden felnőttet jól megríkattunk
csak ezek után következtek az ajándékok. Mindig meglepetés volt, ki mit kap, még azt em mondta el anyukám, a tesóim mit kapnak. A mai napig nagyon szeretem a meglepetéseket, és nem tudom, mit kapok karácsonyra
anyukám mindig kitalálta, mire vágyunk.
Aztán 25-én egyik nagyszülőhöz mentünk ebédre, 26-án a másikhoz. Az is nagyon jó volt, hogy egy városban lakik mindenki. Csak most kell már utazgatnunk. Tavaly 24-én ittthon voltunk anyósomékkal, 25-én mentünk haza Nyíregyházára. Az volt az első olyan szentestém, hogy nem otthon töltöttem, hanem itthon az új családommal. Most idén hazamegyünk 24-re, és kicsit olyan lesz, mint régen, mindenki együtt. Még a nagyszüleim is élnek, most készült el anyáék háza, építkeztek, és ez lesz az első ott töltött karácsony. Aztán 25-én jövünk vissza Pécelre, mert 26-án a férjem nagymamájához megyünk be Pestre. Szóval nekem felnőtt koromra lett rohangálós a karácsony, gyerekkoromban nem volt az, mert egy városban laktunk.
Nircee, nagyon sok dologban egyetértek veled, és szeretem olvasni a véleményeidet, mert olyan "józanok"(ezt nehogy bántásnak vedd, nem annak szántam!), de a testvér nélküliséggel nem értek egyet. Mi négyen vagyunk, nagyon szeretjük egymást, és nagyon jó volt így felnőni, ennyien. Persze soha nem voltunk gazdagok, de mindig megvolt, amire szükségünk volt. És szerintem a szülőn múlik az, majdnem hogy minden, hogy a testvérek mennyire fogják egymást szeretni. Ne vegyétek el Marcitól azt a lehetőséget, hogy megtudja, milyen egy igazi testvér. Egy testvérnél többet szerintem szülő nem adhat a gyerekének. Bocsáss meg, ha valamivel is megbántottalak, vagy túl szókimondó voltam, nem akartam!!
Nagyon jók ezek a receptek lányok, köszi, már el is mentettem őket. Én is alig várom, hogy Sára akkora legyen, hogy együtt süssünk. Jövőre már izgi lesz, fog segíteni nekem. Már most is érdekli, ha sütök, feltétlenül ott kell lennie, és minden mozdulatról tudnia kell, ezért állandóan csimpaszkodik belém, így tulajdonképen fél kézzel csinálom a dolgokat, a másik kezemben a kis kuktám
Ha meg már leszakad a karom, odaállítom egy székre a pult mellé.
Védőoltások: én hallgatok a dokinénire, ő is rég óta a szakmában van, férjemnek is ő volt a gyerekorvosa, és amit javasol, azt beadatjuk neki. Ő sem mindegyik oltásnak a híve, de Sára megkapta a bárányhimlő ellenit, és az agyhártya gyulladás ellenit.
Tegnap voltunk babatalin, Isaszegen jöttünk össze öt gyerkő, meg anyuka, a régi szopicsoportos ismerősök. Egy 6 hónapos baba volt, és négy Sára körüli törpe. Olyan édesen játszottak, bújtak az asztal alá, természetesen mindegyiknek a másik innivalója kellett
Azért néha volt egy kis bunyó a játékokért, de alapjába véve édesen eljátszottal egymás mellett.
Szép délutánt mindenkinek!
Katica