Rebi! Gratulálok!!!!
Bocsánat, hogy ilyen szórványosan vagyok, de olyan sok dolgom van (nem értem 2 pláne több gyerekkel hogy csináljátok???) így sincs soha semmi kész, úszik a lakás, jajj de nem egyszerű...
Ma meg is kaptam az anyósomtól telefonon, hogy nyugodjak meg, ez csak egyre nehezebb lesz
Igazán most kicsit rossz nekem. Amikor mondtuk anno Csabi szüleinek, hogy akarunk még egy babát, akkor anyós eléggé negatívan állt hozzá (Ő egyke, Csabinak sincs testvére) valami olyanokat mondott, hogy nem lehet ugyanúgy szeretni két gyereket, nem fogom bírni, szegény Petinek rossz lesz, meg még egy csomó olyan érvet, aminek semmi alapja nem volt. Após örült, (neki két testvére van, ő a középső 2,5 év van mind a nővére, mind az öccse között). Aztán amikor megmondtuk.... hááát örültek, örültek, de nem az a nagy öröm, mint Petinél volt. (Bár anyós Petinél is megkérdezte:-megtartod?,)utánna viszont állandóan a kedvemet keresték kinyalták a s*ggemet fényesre, egészen a szülésig. A többit hagyjuk.
Na, de az én szüleim
Anyu állandóan csak azt kérdezi, habeszélünk: Na, még mindig terhes vagy? Á, biztos rossz lesz az ulrahang, ha az nem ,akkor az AFP, ha az sem akkor valami más....szóval csúnyán hangzik, de mindtha reménykedne, hogy nem marad meg a baba...... Apu meg...
Ő helyettem is fiút akart, amikor megszülettem, be se akart menni a kórházba, állandóan nadrágba járatott, babát elvétve csak rokontól kaptam, ha bármi pici rosszat csináltam, büntetésből levágta pár centisre a hajamat......stb stb Na, ő megkapta a vágyott fiúunokát, szereti is, bár csak egy ideig, utánna idegesíti, ha nem szuperál a gyerek előírás szerűen (nyafog, stb). Amikor megtudta (anyutól, én kértem anyut, még ne mondja meg, utánna beszéltünk telefonon, rá se kérdezet csak szekírozott az épp aktuális hülyesége miatt (miért nem veszünk porszívót). Aztán kértem anyut a telefonhoz, ő szólta el magát, hogy "mondtam apádnak, kell a szabi jövő márciusra" így derült ki, elmondta Neki. Na, ehez képest marhára örült neki. Azóta egyszer találkoztunk, felugrottak 15 percre, meg sem említve az új gyereket
Bocsánat, de nagyon rosszul esett, ki kellett adnom magamból. Ráadásul holnap megyünk az első UH-ra és félek tőle most már
Na, befogom
Puszi: Kata
Képzeld, ma elszólta magát, hogy beállított egy visszafelé számlálót a gépén, ami napban, órában, percben, sőt, másodpercben is mutatja, hogy mennyi idő múlva veheti át a Zafiráját! 
Szóval pontosan úgy megy minden, mint nálatok. Este elaltatom Lacikát, alszik a saját ágyában valameddig, ha megébred és felsír, akkor átmegyek hozzá, és újra elaltatom, ameddig birom. Ha már nagyon ki vagyok dőlve, akkor átviszem közénk. Én is úgy gondolom, hogy az a kis magánélet kell nekünk este, ameddig megvan Lacika első álmában egyedül, ugyanakkor nekem nem éri meg a teljes végkimerülést az, hogy ragaszkodjak a külön alváshoz. Volt pl. olyan, hogy az Apja egy hétre elutazott, és Lacika végig velem aludt. Istenien kipihentük magunkat, és utána, mikor az Apja hazajött, hamar tudomásul vette a fiatalúr, hogy neki a kiságyban van a helye. 
A nővér nagyon kedvesen dobott ki, útbaigazított, hogy a járóbeteg rendelést keressem a főépületben, és még azt is elmondta, hogy először a kartonozóban kell jelentkeznem, az ott van mindjárt a bejáratnál, a büfével szemben. Erre én szépen visszaballagtam ahhoz a kapuhoz, ahol mi bementünk a kórház területére. Kell mondanom, hogy se büfé, se kartonozó nem volt a környékén se?! 
