Sziasztok!
Rebi! Nagy-nagy gratula neked!
Éppen a munkába állási terveid miatt nem gondoltam rád!
Laura! A kilóim köszönik, jól vannak.
Szóval leadtam 4 kg.-ot spontán, itthoni keveset evéssel (1000-1200 kcal) még az akupunktúra előtt. Azután a 3,5 hét alatt, amíg a kúra tartott, napi 600 kcal-t "zabálva" lement még 7 kg. Ebből aztán 1 kg. visszajött gyakorlatilag amint egyszer jól laktam. Az nem is igazi fogyás volt, csak a gyomor és a belek kiürülése. Szóval az akupunktúra eredménye -6 kg lett. Szerintem nem érte meg, mert előtte heti egy kilót különösebb szenvedés nélkül le tudtam adni, ehhez képest a 3,5 hét alatti 6 kg. nem olyan nagy durranás, mint amennyire pocsék volt végigcsinálni. Persze lehet, hogy a heti 1 kg. leadása nem ment volna a végtelenségig, és jött volna valami holtpont, nem tudom. Mindenesetre nem vágnék újra bele az akupunktúrás fogyókúrába, az tuti. Most 10 kg.-mal kevesebb vagyok, mint amikor Lacika abbahagyta a szopizást, és én kiborultam a súlyom miatt. Így azért már el tudom viselni magam, de még mindig van rajtam 4-6 kg. fölösleg. Mostmár tornázni kellene, mert pl. a hasam csak a koplalástól nem fog elsimulni, az tuti. Már fel is írtam nagy betűkkel, hogy HOLNAPTÓL minden nap tornázni fogok!
Zsuzsi! Arról még korai lenne nyilakoznom, hogy bevált-e a rács nélküli ágy. Első éjjel jó sokszor fenn volt Lacika, és már éjfél körül átvittem magunk közé kínomban. Erre jó volt a nyaralás, annyit aludt közöttünk, hogy már egészen megszokta az Apja is, hogy ott van a gyerkőc, és tud tőle aludni.
A második éjjel elalvás után fél órával megébredt Lacika, visszaaltattam, és utána hajnali 5-ig aludt egy kukk nélkül. Akkor felkelt, és harsány AnyaAnyaAnya csatakiáltással átjött a mi hálószobánkba. Mára virradó éjjel meg kb. éjféltől hajnal 2-ig kuporogtam a kiságy szélén, mert annyira felületesen aludt, hogy amint megmozdultam, már ébren is volt. Pl. amikor már azt hittem, alszik, felemelte az egyik kutyusát, megbökdösött vele, és közölte, hogy vau-vau. Azt se tudtam, sírjak, vagy röhögjek.
2 óra körül végre elmélyült az álma, és én egy kicsit ki tudtam nyújtózni a saját ágyamban, de még alig virradt, mikor már az ágyunk mellett állt, és AnyaAnyaAnyázott, hogy vegyem fel az ágyunkba, közénk. Sírni nem sírt egyik reggel se. Most viszont életében először teljesen egyedül aludt el délutáni szunyókálásra. Ugyanis alvás, vagy legalább lefekvés helyett idétlenkedett, ugrált az ágyban, én meg ott hagytam. (Máskor mindig mellette fekszem, és a hajamat birbitélve alszik el.) Egy darabig hallottam, hogy rosszcsontkodik, aztán nagy csönd lett. Benéztem, hát alszik...
A nyaralásról azért nem írtam, mert nem volt semmi különleges. Először 1 hétig az én szüleimnél voltunk. Ott elmentük a környéken levő érdekes helyekre, fagyiztunk Csongrádon, és vásárolgattunk Kecskeméten. Voltunk a szarvasi arborétumban, ahol Apukám barátja a főkertész, és személyesen tartott nekünk idegenvezetést. Na, az csúcs szuper volt, tudni is, hogy mit látunk, és az miért érdekes.
Strandidő nem volt ránk, így Cserkeszőlőt kihagytuk, viszont Apa hozatott egy kocsi homokot Lacikának (meg a másik 3 unokájának), úgyhogy Lackó nem is nagyon kívánkozott ki a homokozóból.
Esetleg ha a nagyok fociztak...
Én jó sokat kertészkedtem Anya kertjében, Laci meg vigyázott Lacikára. Jó volt, tiszta nosztalgia lettem, olyan jól esett a kertben bogarászni, és egy kicsit levenni a szemem a gyerekemről.
Utána hétvégén átkeltünk Tiszasasról Sopronba. Útközben megálltunk Dunaföldváron, és felmentünk a várba bámészkodni. Utána komppal mentünk át a Balatonon Tihanynál, és az északi parton étteremben ebédeltünk. Az 5. helyen tudtak olyan etetőszéket adni, amibe Laci hajlandó volt beleültetni Lacikát.
Meg akartunk még állni Sárváron is, de Lacika bealudt, és Sopronig húzta a lóbőrt. Én meg már majdnem bepisiltem.
Sopronban aztán szinte semmit se csináltunk, ugynais Laci az első nap reggelén lesántult. Belerúgott egy vödörbe, csúnya, mély seb lett a kislábujja alatt, pont ahol hajlik az ember talpa, mikor lép. Így aztán a strand és a nagy kirándulások kapásból ki lettek húzva a programunkból. Sokat lustiztunk, olvastunk, videóztunk. Egyszer fel lettem víve a Sopron Plázába nézelődni, vásárolgatni (nem vettem semmit), meg egy nap csináltunk igazi nagy városnézést Sopronban. Anyósom volt a túravezető, ő aztán tényleg minden követ ismer ott. Egy nagyon kellemes helyen ebédeltünk, volt etetőszék, szuper kiszolgálásmég Lackónak is. Őbabasága meg úgy evett, mint egy afektáló lord.
Idős osztrák hölgyek ültek a mellettünk lévő asztalnál, végig Lackót nézték, ahogy evett elegánsan, porcelán tányérból, villával.
Ebéd után odajöttek megkérdezni, hogy milyen idős, mert nem tudták eldönteni, hogy vajon aprócska 3 éves, vagy csuda ügyes 2 éves lehet-e a fiúcska.
Apósom egyből elfelejtette, hogy ő elvből nem beszél labancul, és nagy büszkén közölte, hogy AZ Ő UNOKÁJA még csak másfél éves. Azt hiszem, nem lesz több beszólás, hogy miért engedem önállóskodni a gyereket evéskor.
Egyébként Lackónak isteni dolga volt Sopronban (is). A Nagymamája és a Nagypapája felváltva vitte sétálni, kirándulni, játszóterezni. A Kis Büdös meg élvezte a helyzetet. Reggel 6-kor ágyba vitte a Papájának a cipőjét, hogy nosza, keljen fel, és menjenek már.
Nem volt semmi cerkófmajomkodás, nagy boldogan integetett nekem a babakocsiból, hogy pápá Anya.
Igazából örülök neki, hogy jól kijön a nagyszüleivel, de meg kell még szoknom, hogy már nem vagyok nélkülözhetetlen...
Ahhoz képest, hogy nem volt semmi érdekes, jó sokat sikerült írnom a nyaralásról.
A Zafira sötétkék lesz, olyan nagyonsötét-kék, ami szinte feketének látszik. Laci már bele is szeretett, amikor először beleült. Utána már csak tessék-lássék érdeklődött a többi autó márka és típus iránt, csak annyira, hogy érvei legyenek, miért is jobb annál a Zafira.
Én kicsit túlzásnak érzem, hogy egy három ajtós kis Corsát mindjárt Zafirára kelljen lecserélni, de nem akarom elrontani Laci örömét. Végül is úgyis ő keresi meg a rávalót. Aztán lehet, hogy én is bele fogok szeretni, ha egyszer beleülök.
BMárti
. 
