Sziasztok!
Murphyke!
Nagyon sajnálom, hogy Lili ilyen kis beteg mostanában. Szerintem is érdemes megkérdezni egy homeopatát, hogy immunerősítést hogyan lehet babáknál... Veszíteni nem veszítesz vele!
Úgy látom ez ma a panaszkodós nap. Hát én is sírok egy kicsit.
Ma már elegem lett!
Kezdődött azzal, hogy reggel a férjem elment bringázni ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Nagyon ritkán (kb. 1 évben 2x) szoktam neki szólni, hogy most inkább ne menjen, és legyen velem, velünk. Most nem tettem inkább csöndben maradtam. Bár kicsit morcos voltam, de ebből ő semmit nem vett észre, mert késésben volt és kapkodott. A lányt bevágta az ágyba mellém. Én már majd bepisiltem. Akkor Lilit be a járókába (halóruhástól, tele pelussal), természetesen visítás. De legalább kiengendtem magamból az esti termést. Aztán a csajra tiszta pelus, itthoni ruci. Utána én is fel tudtam öltözni végre. Akkor reggeli a gyerkőcnek. Én majd csak utána tudtam enni, de addigra a kedvem is elment tőle. Sebaj, benyomtam egy jó nagy szenyát. Lili addig félig meddig el volt a járókában. Utána kivettem, hogy hadd flangáljon fel s alá a kecóban. Ekkor természetesen minden lekerül a helyéről. Cipők a cipősszekrényről, üres ásványvizes flakonok szanaszét, hűtőmágnesek szintén szétdobálva, fonott kosárból a krémek dettó... és még sorolhatnám. Ekkor már kezdtem egy kicsit bepipulni. Aztán ránéztem a konyhára. Az egész szaladt. Rengeteg mosatlan, kupleráj. Mindeközben már a szemöldököm mint a Kiszel Tündének, stb.
Sebaj, még mindig álltam a sarat. Hazajött a férjecském fél dél felé. Akkor ő kijelentette, hogy megy a fürdőbe megfürdeni, hajat vágni (hozzáteszem ő sem tudta levágni a haját már kb. 2 hete, pedig minden héten szokta). Mondtam neki, hogy de jó, hogy ő legalább ennyit tud magával foglalkozni. Aztán ebéd a csajnak. Na itt telt be a pohár. Lili az első néhány falat után mindenáron kézzel akarta megenni a kajáját. Ami természetesen nem annyira darabos (üveges kecskeméti). Szóval biztosan tudjátok milyen az állaga, ezt nem lehet neki odaadni így. Persze néhányszor frankón belevágta a kezét a kanálba. Minden ragadt. Rákiabáltam, erre apóca nagykegyesen kiszól a fürdőből, hogy hagyjam majd ő megeteti. Persze, gondoltam magamban, majd kb negyed óra múlva amikor végez... Tovább szenvedtem, a csaj csak hisztizett, hogy neki nem kell kanálból, állandóan elfordította a fejét, és kézzel akarta enni. Na kész, itt végem lett, és levágtam elé az etetősszékre a tányért benne a kajával, kanállal, és otthagytam. Háttal neki, leültem a kanapéra. Pár pillanat múlva hallom, hogy ledobta a tányért a földre, utána rögtön a kanalat is. Na itt eltőrt nálam a mécses, és elkezdtem bőgni. Elegem lett az egészből. Abból, hogy nem tudok magammal foglalkozni egy percet sem, szeretnék elmenni kozmetikushoz, manikűröshöz, pedikűröshöz, masszázsra... Aztán az is sok volt már, hogy meg sem tudom mondani, hogy mikor volt olyan nap amikor az egész család reggeltől estig együtt volt, úgy hogy apa nem tekert, és nem szerelt semmit. Plusz még (csúnya dolog vagy nem) Liliből is kicsit elegem lett. Hiába mondom neki, hogy mit nem szabad, nem tanulja meg. Már próbáltam ezer féle módon. Játékosan elvonni a figyelmét, rászólni, rákiabálni, rácsapni a kezére (persze csak éppenhogy!), de semmi nem hat. Közben milliószor elhagyja a számat a NEM szó egy nap alatt. Ő meg csak azt tudja utána mondani, hogy DE. Nem tudom, hogy hol tanulta meg, de komolyan ezt mondja...
Na szóval kiborultam. Most már lenyugodtam, de akkor úgy voltam vele, hogy ebéd után fogom magam és elhúzok otthonról. Be akartam menni valami bevásárlóközpontba emberek közé, nézelődni. De addigra lenyugodtam.
Bocs, hogy ilyen hosszú lettem, és hogy csak rinyálni tudok, de ezt most jól esett kiírni magamból...