Szép estét!
Cicusos jelek: nekem úgy kezdődött ez a testem kívüli gyermekvárás, hogy 16-17 évesen volt egy babám, AKIT minden este rendesen lefektettem aludni, sok-sok éjjelen pedig azt álmodtam, hogy él. Felébredtem ellenőrizni.(nem változott: játék maradt). Nade: kb 3 éve, amikor az örökbebabánk született, elkezdett visszatérő álmom lenni, hogy a kapunk elé kis kosárban, úgy klasszikusan, letesznek egy csecsemőt, kis cetlivel, hogy szeress, vagy nevelj fel, ez változott. Ezek az álmok annyira élőek voltak, hogy többször lementem megnézni, mert a háló ablakából úgy láttam, mintha volna ott valami másféle árnyék.... Aztán van egy kutyánk, aki igazából az én kutyám, interneten láttam a képét és ordított, hogy gyere értem. Így lett. A menhelyen a gondozó állt ott eltátott szájjal, mert a kutya egyáltalán nem jött elő a kuckójából, amikor én odaértem, akkor pedig tiszta erőből bontotta a kerítést. Aztán berepült a kocsim ablakán egy lány nimfapapagáj. Persze, hogy maradt, holott nem terveztem madarat. Aztán 2 hónappal később a teraszunkra repült egy fiúnimfa.
Mióta itt a kicsi az is kiderült, hogy egyik kislányomnak nem lehet majd vérszerinti gyermeke. Soha nem volt barátja, tavaly lett egy kislány, akivel első perctől igaz barátok. Egy hete mondta el az édesanyja, hogy ő is örökbegyermek.
Mindenki meg lett itt próbálva. Sokan közületek azzal, hogy hosszú évekig kellett küzdenie a természettel, hogy megtalálja végül az ösvényt a gyermekéhez. Nekem öt gyermek kellett ahhoz, hogy megértsem, mit jelentenek a jelek, hogy tudjam, hogy az érzés, hogy van még gyermekem, honnan fakad. És ez így van rendjén.
Mikulás: este jön. Nem kínozzuk a kiskorúakat azzal, hogy éjjel lessenek az ablakban, ne lássanak semmit, majd a sok finomság mellől jó nagy veszekedések közepette rohanjanak isibe-oviba.
Nálunk a mikulás-ajándék a klasszikus: édesség, gyümölcs, virgács. Festeni szoktam arany és ezüst diót-mogyorót. A gyermekek az ünnepi hangulatot várják, a csodát, hogy terem valami a kisuvickolt csizmákba. Mindegy, mi van ott. Úgy intézzük, hogy legyenek szépen kirakva a csizmák (jó nagy kör már
) Rájövök hirtelen, hogy ajajajajajajaj, rendetlenség van odafent a gyerekszobákban, sörgősen össze kell kapni mindent, mert így megijed szegény öreg Mikulás. Elrohannak, én még éppen leszedem az asztalt, ezért maradok két percet még...ezután turbóra kapcsolok, megtöltöm a cuccal a csizmákat és jól hallhatóan feltrappolok, majd komótosan nekiállok teregetni. Néha szólok, hogy nézzenek már ki, mert nagyon ugatnak a kutyák, hátha Mikibá járkál, aztán mutogatunk néha felhőket is, hogy talán ott a szánkójának a nyoma látszik...aztán hallunk zajokat, ilyenkor már mindent. Végül valamelyik gyermeket leküldöm valamiért.... Innen eszement sikítozás mindenkinek, hogy nééééééé........... Aztán ki-ki természete szerint: vagy azonnal mindent megenni, vagy eltenni még. Korlátozás nincs. Az ilyenkor nagyon nem fair.
Amúgy ez az időszak a sütivel-csokival való feltöltekezés időszaka. Van, hogy ebédet sem főzök, mert minek. Belefér az évi két hét .