Kiemelt témák

Zsunya:
pl. többféle játszótérre járok, ahol teljesen más anyukákkal találkozom, szerencsére rögtön befogadnak és lehet más témákról is beszélgetni pl. milyen vizsgára készülnek, környezetvédelem, bio-reform élet, autók. Szerintem rajtad is múlik a beszélgetés, lehet, hogy Te vagy tele előítéletekkel velük szembe.
Eljárok kertes cukrászdába csak egy kávéra. Megtanultam egyedül is jól érezni magam, azaz a lányommal együtt. És a rádiót nagyon szeretem hallgatni, de nem a tinci-tánci rádiókat hallgatom.

apuka: valamelyikünk férje vagy? elmesélhetnéd, a te verziódat.

Lina: igazad van abban, hogy nem szabad másokat okolni a saját boldogtalanságunk miatt. Filozófálni meg néha jó, mert jó a dolgok mögé nézni és átlátni az összefüggéseket. Jó dolog a szex is és sokat lendíthet egy kapcsolaton, de ha véletlenül mégsem működik, akkor sem szabad kétségbe esni, hiszen szerencsére az élet nem a szexről szól. Baj, ha túl értékeljük a szex értékét, hiszen bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem tudjuk azt nyújtani a partnerünknek, amit vár, vagy ő nem tud és ha ezen bukik egy család, azért az elég szomorú, ne ez legyen a kapcsolat alapja, hanem csak a fűszere-borsa.

maradok névtelen

Maradok névtelen

Persze, hogy ne a szex legyen a kapcsolat alapja, de szerintem annál fontosabb, minthogy az is normális legyen, ha "véletlenül mégse működik". Ha időlegesen, rövid ideig nem működik, az még oké szerintem, de ha tartósan nem, az nem jó. Tartós alatt mondjuk hosszú hónapokat, vagy mondjuk egy évet értek. Ezt szerintem valamelyik fél megsínyli, és általában akkor a kapcsolat is.

Lina

Lina, én nem okolok másokat, és nem is vagyok boldogtalan. Épp arról beszélek, hogy lépni kell, nem pedig a sült galambot várni. Gondolkozni kell, mélyére nézni a problémának, és a gyökerénél kezelni a bajt, nem pedig a felszínen. És sokszor érdemes egészen bátran felülbírálni a "népszokást", mert sokszor épp a "népszokások" vakon követése az, ami egyenes út a gondok elmélyítéséhez. És észre kell venni, mikor dolgozom az elfogadó hozzáállásommal épp azoknak, akik úgy akarnak belőlem élni, hogy attól nekem rossz lesz. És ezt szerintem nem kell hagyni.

Szerintem én próbálok kb. a fönt vázolt elv alapján cselekedni. Majd beszámolok róla, hogy hogy megy a dolog a továbbiakban.

Lina, bocs érte, de én vitatkoznék azzal is, hogy a szex fontos. Szerintem egy bizonyos korig valóban nagyon fontos, de utána már nem annyira. Utána már csak fűszer: ha véletlen kedvünk van, csináljuk. De ha nincs - akár hónapokig - az se olyan nagy baj. Annyi minden van még az életben. Persze akkor baj van, ha a két félnek totál eltérőek a szexuális igényei. De nem a szex hiánya a baj ott sem, hanem a túl nagy különbség az igények között. A túl nagy különbség viszont az élet bármely területén konfliktushoz vezet, nem csak a szexszel kapcsolatban.

Adrienn,

Én, mint nő, csak és kizárólag ebben a korszakban szeretnék élni. Soha a nőknek ennyi joguk és ennyi lehetőségük nem volt a történelem során (leszámítva persze néhány matriarchális társadalmat). Szabadon élhetünk, szabadon gondolkodhatunk, választhatunk (nemcsak állampolgárként, de személyesen is: mit tanuljunk, mit dolgozzunk, mit csináljunk a szabadidőnkben,...). Én egyátalán nem sírom vissza a régi társadalmat. Lehet, hogy együtt voltak a családok generációkon át, segítettek egymásnak, de szabadság és önrendelkezés nem volt, az tuti.
És ne feledjük, hogy nagyanyáink korában nem volt mosógép, mosogatógép, pékség, zöldséges, mikro, és még jó néhány olyan dolog, ami ma már teljesen az életünk része.
A nagyanyámék 10 voltak testvérek, az egész család együtt élt (sógor, koma, anyós, mindenki egy naaagy portálon) együtt szőttek, együtt dagasztották a kenyeret (15 órán keresztül!!!) és a nagyanyám minden gyerekének azt tanította, hogy "menj el innen édes lányom, mert itt rabszolga leszel egész életedben". Ő nem tanulhatott, mert lánynak született és egész életében arra kellett figyelnie, hogy mit és hogyan csinál, mert legalább 25 árgus rokon és szomszéd figyelte, hogy mindent az elvárások szerint csinál-e. És persze dolgozott reggeltől estig amióta csak először lábra állt.
Ezt SOHA ne felejtsd el, amikor a jelenlegi társadalmat (egyébként lehet, hogy jogosan) kritikával illeted.
Abban viszont maximálisan egyetértünk, hogy a jövő a lokális szinten szerveződő civil kezdeményezéseké (szerencsére ebből azért egyre több van).

Dzsili!
Gyönyörűek vagytok. A férjed egy ökör (bocs), hogy nem tölti minden percét veletek.
Viszont abból, amit írsz azt látom, hogy a dolog már a legelején sem ment rendben. Tudom kívülről könnyű, de szerintem Te is hagytad elfajulni a dolgokat. Véleményem szerint gyakran egy rövid távú konfliktus hosszú távú sikeres megoldásokat szül, viszont, ha az ember ezeket nem vállalja fel (vagyis huzamosabb ideig "nyel"), akkor a probléma teljesen elmélyül, ráadásul az ember csendben frusztrálódik, ami aztán még nehezebbé teszi a kommunikációt (ez utolsó szerintem a varázsszó!!).
Látok sajnos más problémát is a "tűrés"-es viselkedésben. Amint írod a férjed nem tisztel (elnézést lehet, hogy nem ezt a szót használtad). Mivel az emberek a viselkedés mintákat (sajnos) automatikusan otthonról hozzák, megvan a veszélye, hogy a fiaid számára a férjed lesz a MINTA a lányod számára pedig a Te viselkedésed (ez teljesen tudat alatt rögzül). Valaki írta, hogy a férje míg otthon volt, mindig segített, levitte a szemetet stb, de férjként meg volt sértődve, ha bármilyen házimunkát el kellett végeznie otthon. Nos egy cseppet sem lennék meglepve, ha ennek a rendes gyereknek egy olyan apukája lenne, aki az égvilágon semmit nem csinált otthon, így, amint kikerült a "fiú" szerepkörből azonnal a "tanult" Férj minta lépett működésbe.
Az sem lepne meg, ha anyukád ugyan így "tűrt" volna és vitte volna a családot egyedül, ahogyan Te is (a tévedés joga fenntartva ;)). Viszont a férjem az élő példa, hogy ezen (bár nem minden konfliktus nélkül) igenis lehet változtatni.

Zsunya!
Nem tudtok közös programot szervezni valamelyik anyukával és a gyerekeivel? Túra, vagy biciklizés, vagy kincskeresés (anyukák eldugják, gyerekek megkeresik). Ebben az lehet a jó, hogy nem vagy egyedül, de nem is kell beszélgetni, egyszerűen csak "meg kell élni" az eseményeket. Utána aztán már lesz közös élmény és közös téma, meg egy kis izgalom (és a gyerekek is élvezik). Persze könnyen adok tanácsot, a játszótéren nekem sem nagyon megy az ismerkedés ;).

Lina!
A szexben egyetérünk. A szexet szeretni kell és akkor nem lesz soha kötelesség . Ha egy férfi tudja mivel okoz örömet egy nőnek (és persze fordítva), akkor az sem okoz akkora gondot, ha szerelem már nem olyan lángoló.
A szüleim esküsznek, hogy azért vannak ennyi idő és ennyi nehézség után is olyan jól meg együtt, mert az ágyban minden tökéletes. Sőt, gyakran ott "oldódik fel" a kettejük közti feszültség. Én sem tudom elképzelni, hogy úgy éljek valaki mellett, hogy egymáshoz sem érünk (ezt szerintem egy égészséges férfi sem sokáig bírja ki).

Fogyi: Nem bírom ki, hogy ne mondjam el itt is LEFOGYTAM mielőtt a kisfiam 9 hónapos lett volna (ez nekem elég nagy küzdelem volt, mert soha nem kellett előtte fogyókúráznom, viszont most egyszerre 12 kilót kellett elhagyni ). De mindekinek csak kitartást tudok kívánni, nagyon megéri (az én példámon több most szült ismerős is felbuzdult, mert látták, hogy nem reménytelen ).

Mielőtt felkel a nap befejezem .

Milla

Hú, és még eszembe jutott egy dolog ma napközben, ami nem lesz túl népszerű gondolat. Zoliapu talán egyetért majd, mások aligha. Egyébként lehet, hogy már leírtam egyszer valahol.
Igaz, hogy én, a nő, otthon a gyerek mellett nem sok szabadidőt mondhatok magaménak, de valahogy mégse cserélnék a férjemmel a világért sem. Amit mi nők csinálunk, az egyszerű (bár sok) munka, és nagyon motivál minket az érzelmi viszonzás (imádok a gyerekkel lenni). A férfiak viszont szerintem abban a nyolc vagy inkább több órában, amit "kinn" töltenek, rengeteg olyan STRESSZt, ellenségeskedést élnek át, ami sokkal rosszabb, mint a mi teljes időt felemésztő "munkánk" a gyerekkel.
És gondoljátok el, a mi sokat szidott férjeinkre milyen terhek hárulnak. A mai harmincas fiúk gyakorlatilag a semmiből kénytelenek - szerintem emberfeletti munkával - igazi jólétet teremteni pár év alatt. Mert most nincs középút. Nincs olyan, hogy szülői segítséggel kicsit elindulunk, aztán szinten tartjuk magunkat. Vagy lecsúzunk, de azt nyilván nem szeretnénk, vagy muszáj nagyra törni, és ezért irreálisan sok stresszt bevállalni. Mostanság nincs középút, sajnos. Nem a luxusért hajtanak ezek a fiúk, csak a tisztes megélhetésért. Hogy az ma milyen? Ezt tudjuk szerintem. Persze, lehet a kiadásokból néhány apró luxust lefaragni, de attól még nem engedheti meg magának a férjünk, hogy egy órával előbb járjon haza. Nyilván családi házban szeretnénk élni és gyereket nevelni, és jó volna kocsi is. Ha semmi egyéb nem kell, már akkor is milliókat kell előteremteni a semmiből. Mert persze a szülők többnyire nemigen tudnak anyagi segítséget nyújtani. Én nem lennék képes millókat előteremteni, nem tudnám a férjem munkájának a töredékét sem elvégezni, és ami stressz őt és a barátait mind éri a munkahelyen, annak a tizedétől kikészülnék. Szóval semmiért nem cserélnék vele, sőt sajnálom őt, hogy mialatt én ölelgetem a picúrunkat, meg játszom(!) vele, azalatt ővele szemétkednek mások, ha úgy adódik.
Képzeljétek el, hogy milyen dolog arra érniük haza, hogy otthon egyrészt még tovább kell dolgozniuk, másrészt asszony mindennel elégedetlen, és föl sem fogja, hogy ők nem kocsmában voltak eddig, hanem munkahelyen. Nem vagyunk mind ilyenek, de azért sok nő nagyon elszáll az elvárásaival.
Persze hogy tetszik-e egy nőnek ez a leosztás, az azért nyilván azon is múlik, hogy mit várunk az élettől. Aki számára a háztartási munka és a gyereknevelés nem szórakozás, hanem kötelesség, az valószínűleg kicsit irigyli a férjet, hogy ő egész nap kinn volt a világban. Én könnyen dumálok, mert már gyerekkorom óta jobban szeretem az otthoni munkát és a gyerekek világát, mint a kinti dolgokat. Engem a karrier soha nem vonzott, alig vártam, hogy anya legyek. És sajnálom a férjem, amiért ő soha nem kap majd három év szabadságot. Én a GYES-t fizetett szabadságnak élem meg, és a gyerekkel játszást tényleg játszásnak, nem pedig "leereszkedésnek", unatkozásnak, munkának. Én most két dolgot nem szeretek ebből az egészből, de aligha fogok rá emlékezni pár év múlva: cipekedni (pl a babakocsit le a lépcsőn) és elviselni, mikor a gyerek bőg, mert nem az van, amit ő akar. De most úgy érzem, soha nagyobb bajom az életben ne legyen.
És még valami: gondoljatok arra, hogy ezen évekre ti hogy emlékeztek majd vissza, és a férjetek hogy. Ti csupa mosolygós, kedves emléket idéztek majd fel mondjuk tizenöt év múlva ezekről az évekről. Ők viszont a nagy küzdésre, a főnökükre, a konkurrenciaharcra, a "becsületesnek maradni szegényen, vagy elkurvulni a pénzért" dilemmára, esetleg a barátaik elvesztésére, és más ilyesmikre fognak emlékezni. És rossz esetben arra, hogy az asszony hogyan vált lassan értetlen és csak magára gondoló házisárkánnyá a GYES évei alatt.
Tudom, hogy ezért már igazán sokan haragszotok majd, de gondoljátok csak végig, van-e kedvetek cserélni a férjetekkel. Meg hogy ha kevesebbet dolgozna, mi történne. És hogy amennyi kedvetek lenne nektek az ő harcához (ami férfidolog), annyi kedve lehet neki a női tevékenységekhez. Számára az nehéz feladat, ami nekünk pár perces rutin-apróság. Ahogy számunkra is nehéz egy féfrimunkát elvégezni, amit ő hipphopp megcsinál.

Milla, nem sírom vissza a régit. Szerintem azt azért váltotta le ilyen könnyen egy újabb, mert az emberek vevők voltak rá, alig várták a változást. Ennek oka lehetett: nem szerették a régit. Tehát ne térjen vissza. Én se bírnék a jelenlegi technikai találmányok és szabadság nélkül élni. Én nem is a társadalmunk minden szegmensét tartom egészségtelennek. Csak a fogyasztói társadalom olyan túlkapásait, amik igazából nem is a mi természetes és normális vágyainkra épülnek, hanem mesterségesen és profin, de aljasul gerjesztett vágyakra. Olyanokra, amikből néhányan jól megélnek, de akik egész életüket vágyakozásban élik le, azok boldogtalanok lesznek tőle. És elég sokan vannak.

Ezzel együtt visszasírásról szó sincs, én úgy gondolom, mindig tanulni kell az elődöktől, és mindig előre kell menni, sose vissza. De nem szabad hagyni, hogy sodorjon minket valami, ami nem jó nekünk.

Adrienn!

Én még soha nem értettem veled annyira egyet, mint a 2003 Július 03 csütörtök - 22h 43-as hozzászólásoddal!

Adrienn!

Igazad van, de azt azért ne úgy állítsd be, hogy miközben a férjeink küzdenek a munkahelyükön, mi érzéketlenül csak magunkkal és a gyerekkel foglalkozunk. Mikor a férjemnek problémái vannak a munkájával, akkor én is vele együtt szenvedek, hiszen látom, hogy mennyire kizsigerelik. Ha mi nem lennénk, akkor nem tudna honnan energiát és motivációt venni. Családi háttér mellett sokkal könyebb ilyen munkahelyen megfelelni. Nem akarom részletezni, hogy szingli barátaink, hol tartanak a leépülésben a sok stressz és munka miatt.
off Pl. mikor a férjem éjjel-nappal dolgozott, rossz munkalégkörben és szerettem volna azért néha látni (hajnal 6-kor ment és éjjel jött haza, hétvégén ugyanez), hétvégén bementem hozzá, hogy csak lássam, hogy csak lásson, enélkül nem bírta volna ki azt az időszakot.

Más, láttad ezt az előadást? Gondolom érdekelne:
http://origo.hu/mindentudasegyeteme/eloadas_andrasfalvy.html

Szerintem a megoldás ott rejtőzik, hogy mindig azt kell kihúzni a gödörből, aki mélyebben van. Akinek még több lelki ereje van, az kezdeményezzen, hogy egymást felrázzák, hogy :"Te őrült, ennyi mindent végigcsináltunk már, nehogy itt a körülmények miatt el kezdjük szapulni egymást!" De olyan nehéz elkezdeni és rájönni, hogy nem én vagyok mélyebben...

na most befejezem, mert hátha lenne most kedve végre beszélgetni!

m.n.

Adrienn,
"Képzeljétek el, hogy milyen dolog arra érniük haza, hogy otthon egyrészt még tovább kell dolgozniuk, másrészt asszony mindennel elégedetlen, és föl sem fogja, hogy ők nem kocsmában voltak eddig, hanem munkahelyen." Eddig a pontig egyetértettünk. Itt viszont úgy gondolom, ha apa hazaér, nem azt várjuk tőle, hogy tovább dolgozzon, hanem azt, hogy a közösen vállalt gyerekkel ő is legyen egy kicsit. Hogy ő is megérezze, milyen ölelgetni őt, játszani vele, hogy tudja, miről beszélünk, amikor a napközben történt kis apróságokat idézzük föl.
Meg aztán: ha sok gyereked van, akkor azt is tudod, hogy ők már annyi időt vesznek igénybe, hogy a nőnek SOHA nincs megállás, ha a férfi nem segít be. És ez még akkor is aránytalan, ha a férfit valóban sok stressz éri a munkahelyén. Azért minket is elég sok ér - otthon.
"Engem a karrier soha nem vonzott, alig vártam, hogy anya legyek." Én is így voltam vele világéletemben. Mostmár viszont, hogy senki nem tart engem "komoly" embernek a sok gyerek miatt, ellenben a férjemre felnéznek, néha elfog a vágy az iránt, hogy egy kicsit az én, korábban szerzett tudásomat is megbecsülhessék. De ha ez nem megy, legalább otthon legyek megbecsültebb, ne csak mint anya, meg mint nő, hanem mint tanult ember is. Sokat kívánok? Lehet. De sokat kíván az a férfi is, aki elvárja tőlem, hogy a közös gyerekeinkért csak én dobjam sutba a diplomámat.
És hát, veled ellentétben, én időnként bizony cserélnék vele, és elmennék helyette pénzt keresni! Lehet, hogy csak rövid időre elégítene ki, mert a gyerekek mindennél fontosabbak nekem, de az a tudat, hogy a munkádat végezheted úgy, hogy közben senki nem zökkent ki percenként, hogy inni kér, hogy nem találja a vonalzóját, hogy meg van sértve, mert szoptatok - isteni lehet!!!
Különben, mint már írtam, nagyra értékelem a gondolataidat! És zömmel hasonlóan látom én is a világot.
Szeretettel:
Kíváncsi

m.n.,
klassz voltál!
Csak tudná mindig a másik, hogy az egyik mikor van mélyebben!

Sziasztok!
Nagyon tetszett m.n. az írásod, hogy mindig azt kell kihúzni, aki mélyebben van, és az is, hogy hajlamosak vagyunk mindig magunkat hinni mélyebben levőnek, észre kell venni, ha nem ez a helyzet. Abszolút egyetértek.
Kíváncsi, elfelejtettem tegnap este az írásom végére odaírni, hogy mindez terád, az ötgyerekes anyára nem vonatkozik, mert te valószínűleg már joggal unod a GYES-t. Ha a te családodból kéne valakivel cserélnem, és mindenképp felnőttel, akkor nálatok azért inkább a férjeddel cserélnék, nem veled. De hát titeket nem vehetünk átlagos magyar családnak. A mai körülmények között (segítség nélkül) öt gyereket felnevelni... - hát, csoda, hogy csak ennyire vagytok kikészülve. Szóval minden tiszteletem a tiétek, és még egyszer: amit írtam, nem rád vonatkozik! Rám sokkal inkább, sajnos. De, hogy visszatérjek m.n. írásához: nálunk egyszer csak a férjem az önsajnálat kiélése után ráébredt, hogy a gyerek megszületése óta én szorultam volna segítségre, és elkezdett segíteni. Ő húzott ki a kakiból, valamint anyukám, aki nyugdíjba ment, és azóta heti egyszer eljön segíteni. És miután ez sikerült, pár hét múlva már oké volt minden, és lett energiám a férjemnek segíteni néhány dologban. Így most talán vége a családi depinek. De hogy ez történt, azt nem is tudtam megfogalmazni, csak így, hogy m.n. ilyen kereken összefoglalta.

Hát igen. Csatlakozom kíváncsihoz!! Adrienn, mindaz, amit írtál a három-négy-öt vagy több gyerekesekre biztosan nem érvényes

Anyakati

Sziasztok!

Adrienn én téged imádlak!) Ezt, amit az otthonlétről előadtál felveszem, az "amit én elvárok egy lánytól" listámra) Nagyon teccik ez a hozzáállás, de komolyan.
Tessék elhinni, ha baszogat a főnök az nagyon durva stressz egy hapsinak, mert mindig arra fog gondolni, hogy otthon várja a felesége, de ha kirúgják, akkor nem fog tudni enni adni a családjának!

Remélem eléggé férfisoviniszta voltam

Sziasztok

Ui.: Tényleg kíváncsi öccse vagyok.

Kérdésem lenne a sokgyerekesekhez: Amikor az ember az 1.-t vállalja, még nem tudja, milyen lesz, a 2.-nál már azért lehet sejteni, de hogy 3-4-5 gyerekkel milyen az élet? Azt azért elég pontosan lehet tudni, hogy könnyebb nem lesz. Ha egy férj nem segített 1-nél, nem segített 2-nél, akkor miért segítene később? Tudtátok ezt már akkor is, mikor a következő gyereket vállaltátok, nem? Itt panaszkodtok egymásnak, hogy milyenek a férjeitek, pedig 5-8 éhes szájat etetni, ennyi embert ruházni, stb. azért nem egy sétagalopp. Van itt olyan férj, aki évekig segített, aztán a 3., akárhanyadik gyereknél állt le? Ezek a férfiak, akikről írtok, mind ilyenek voltak korábban is. Ezekkel a feltételekkel vállaltátok a gyerekeket tőlük, most meg csodálkoztok?
Nem értem.

Egy újabb névtelen

Nem is fogod megérteni, névtelen De én nem is állok neki megmagyarázni...
Anyakati

Sziasztok mégegyszer!

Bár nem fogok itt fórumozni, de azért most válaszlnom kell. Névtelen mondandójában azért van vmi, de ha ezt komolyabban szeretné kifejteni, akkior igazán resgisztrálhatna. Amúgy az elv teccik, az a gondolkodásmód, amit Adrienn leírt. Emellett azért természetesnek látom, hogy a fiú is vállaljon részt a gyereknevelésből.
Tekintve, hogy nem azért van csak egy papa, hogy pénzt adjon, hanem tanítania és némileg védelmet nyújtania is kell (De minek? És mitől??). Na szal persze segítsen, de ne úgy, hogy közbe asszony csak irigykedik, mert tényleg nem olyan jó ám neki sem.

Pá all

FIGYELEM, OFF!
Elég zavaros lett ez a dolog itten, mivel a fenti két hozzászólást nem én írtam, hanem tényleg az öcsém. Nem tudom, miért mégis az én nevemmel jött le, holott beírta az azonosítóba, hogy kíváncsiöccse, láttam kétszer is. Valszeg bennfelejtette a jelszót, azért reagált úgy a gép, mintha én írtam volna.
Nna, csak a tisztánlátás kedvéért
ON

újabb névtelennek üzenem, hogy meg fog lepődni: az én férjem pl. valahol a harmadiknál vette észre, hogy neki is lenne némi teendője itthon, de igazán csak most, ogy öt van, merem már rá is bízni őket hosszabb távra. Mintha most nőtt volna fel a feladathoz. Nem, ezzel nem lett mintaférj, de legalább már természetes neki, hogy nem csak én állhatok fel az asztaltól vízért, nem csak én tehetem tisztába a gyereket, és nem csak én tudom, hogy vannak a tiszta zoknik.

na, hiába lehet még egyszer átolvasni, csak nem sikerült: ogy -hogy, ...hogy hol vannak a tiszta zoknik.
Bocsika vagyok!

Kedves Mindenki,

Nincs sok idom, ezert csak roviden. Szerintem a csaladot, mint egeszet kell tekinteni. Gyerekekkel, Anyaval, Apaval. Es cselekedni ezen belul ugy kell, hogy a "legkisebb energiaval a legtobb hasznot el lehessen erni". Lehet, hogy korabban nem egeszen jol fogalmaztam meg a noi-ferfi munkat, de a lenyege ez akart lenni.
Azert dolgozik a ferfi, mert a mai tarsadalomban jobban meg van fizetve. Egy nonek ugyanazert az elismeresert, penzert -es most munkahelyre gondolok- tobbet kell teljesitenie.

Es hogy egy peldat irhassak meg erre: Ha pl. a golyostollam becsuszik az agy ala, es pont olyan helyzet van, hogy a fiam konnyen ki tudna szedni, mert Neki meg beferne a keze, nekem meg nem, es nekem el kellene huznom a szekrenyt ahhoz, hogy kivegyem, akkor en teljesen nyugodtan megkerem a gyermekem, hogy szedje ki. Nem tudom mennyire erzekelheto, hogy mit szeretnek mondani.

Tehat ha nem ugy tesszuk fel a kerdest, hogy "mikor a legjobb nekem?" hanem ugy, hogy "mikor a legjobb a csaladnak?", akkor erre valaszolva konnyen meg lehet hatarozni, hogy mi valojaban a noi-ferfi-gyerek munka. Es valahol nem az a kerdes, hogy "ki dolgozik tobbet?" hanem hogy "mit csinaljunk kozosen ahhoz, hogy meg jobban haladhassunk?"

Es ha igy nezed az egeszet, akkor konnyen tul tudsz lepni, "azon, hogy ki hanyszor mososgat, hanszor porszivozik, stb..."

Udv, ZoliApu.

UI: Nalunk meg hozzatarozik, hogy Anya nagyon gondoskodo.
UI2: Es igen ez aldozattokkal jar mindket felrol. (En sajna nem voltam ott, amikor Gege eloszor felallt. Es nem azert, mert nem akartam ott lenni.)

ZoliApu,
na ííígy má mingyá más !!

Kedves Mindenki,

Meg annyit, hogy stresszes vagy sem fiuk meloja? Igen. Neha az. De gondolom, hogy otthon sem konnyu. Az inkabb stresszes, hogy rajtunk mulik valahol a csalad eletenek "minosege". Es egy-egy elejtett mondat, hogy
"Milyen jo lenne a gyereknek, ha kinnt jatszhatna a kertben!",
"megint egesz delutan furtak",
"ma megint elromlott a lift"
bizony megragad a fiukban. Meg akkor is, ha ezt titkoljak.

Es kicsit visszaterve az elozo hozzaszolasmohoz, mi abban biztosak vagyunk, hogy ha Anya dolgozna, en meg otthon lennek a babaval, az "rosszabb" lenne Nekunk(csaladnak), mint ahogy most van.
Ugyhogy Nalunk nem kerdeses, hogy ki dolgozik.

Udv, ZoliApu.

Zoliapu! Ismét rátapintottál a lényegre. Azzal, hogy nem "rólam", hanem "rólunk" szól a dolog. Kár, hogy amit írtál, csak mi néhányan olvassuk. Ezt mindenkinek jól az eszébe és a szívébe kéne vésnie. Annyira egyszerű, de - bevallom - nekem se jutott így eszembe soha.

Sziasztok!

ZoliApu
Egyetértünk, de nem minden féri gondolkozik így!
Én is úgy érzem hogy mindenki csinálja azt amihez ért, most már, de a gyereknevelés az abszolút közös téma kéne hogy legyen! Az én párom nem végez itthon házi munnkát egy ideje de én nem is ezt fájlalom, ezért sosem cseszegetem!

Névtelen
Ezt már volt aki felvetette, miért nem olvasol kicsit vissza!
És ha nem érted miért jársz ide olvasgatni?
Bosszant??
Ugord át nem kell ezt a topicot elolvasni csak hogy a többihöz hozzájuss!

Adrienn
Én sokszor egyetértek veled, bár megmondom őszintén nekem kicsit elméleti a dolog nem tudom hogy működik ez nálatok!
A cserélnék e a párommal dologra viszatérve igen, de csak úgy ha tudná hogy ez már örökké így marad nem hetekig, stb. úgy igen.......
Érdekelne mit szólna hozzá!

Tudjátok most hogy a fiaim edzőtáborban vannak és csak Napoccsal vagyunk érzem hogy mennire más egy gyerek mint három, és itt nem akarom az egy babásokat megbántani mindenki úgy kezdi, de szerintem azt hogy mit jelent három gyermek anyukájának lenni csak az tudja igazán aki próbálta már, minden örömével és gondjaival együtt.

kiváncsi
Tetszenek a hozzászólásaid, az öcséd nagyon hamvasnak tűnik, a soraiból ítélve mennyi idős? De tetszik hogy hozzászól ha egyszer véleménye van!

Dzsili

Dzsili, !
Hát igen, késői gyerek, 20 éves. Lesz, ma még csak 19, ehhez mindig ragaszkodik, amíg el nem jön a szülinapja. Szal még 10 napig 19 éves .

kiváncsi
Nos akkor nem tévedtem sokat 18-ra saccoltam!
De ez inkább csak a szóhasználat miatt van, tudod a laza szöveg, nem azért amit írt!
Nincs az összes gyerkőcödről képed?

Dzsili

Dzsili, de vaaan!
Fotóalbum, Kíváncsiék

Adrienn,
nemcsak Zoliapunak tetszik, amit írsz .


ZoliApu:
köszönöm az írásaidat. Általuk kezdem megérteni a férjemet.
Zs.

Adrienn,
nemcsak Zoliapunak tetszik, amit írsz .


ZoliApu:
köszönöm az írásaidat. Általuk kezdem megérteni a férjemet.
Zs.

Kiváncsi helyes az öcséd! A gyermekeid pedig gyönyörűek, lehet ezek után kérdezni, hogy miért vállaltad őket?????
Mintha sok fiú lenne! Lányka nincs?
ennyi férfi mellett, mikor leszel igazi hímsoviniszta ?

m.n.

U.I.: tudtátok, hogy a hideg front fokozza a nemi vágyat? Ma több topikban is láttam, hogy az alap hangulat sokkal jobb, mint pl. a hét elején. Mindenki bizakodóbb és jobb kedvű.
Szóval hajrá feleségek-férjek, ne veszekedjünk, legyen jó hétvégénk!

m.n.

m.n., szia!
Kicsit valóban kezdek már félni, hogy rémes anyós leszek, pedig istókzicsi nem akarok!
Dehát ennyi fiú mellett ki tudja, hova jut az ember lánya...Lányka csak vágyálom volt, öt alkalommal... Tudod, hogy hívták volna őket? Anna, Ágnes, Zsuzsanna, Viola, Júlia...

kíváncsi
Öt fiú anyukája hát ez igen!
Nem sok csendes időszak lehet nálatok, nálunk sincs a kettőtől mert Napocska még csak most jön bele! Én is lányt vártam háromszor, nem mintha nem lennék boldog a fiúkkal, dehogy, de nagyon örültem hogy harmadszorra sikerült.
Egyébként nagyon helyesek és a nagyobbak hasonlítanak is egymásra, a kicsi /még/ nem annyira!
Örülök hogy láthattam őket!


Dzsili

Kedves Kíváncsi!
Off
Én már sokszor kerestem a képeteket, de mindig mindenhol így adod meg: fotóalbum, kíváncsiék. Csakhogy én nem tudom, hol a fotóalbum. Tud valaki segíteni?
Egyébként ha nekem lányom lesz, őt is Annának hívják majd. De most, hogy fiam van, valahogy olyan nehéz elképzelni, hogy lánya is lehet az embernek. Most - mivel nekem egyelőre az anyaság egy fkiúgyerekhez kötődik még csak - azt se bánnám, ha minden gyerekem fiú lenne. De ha lesz lány, akkor nálam is az Anna a favorit név. Meg az Éva és az Emese. És az Ágnes is tetszik.
On

Adrienn

Ha http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/cgi-bin/index.html ezen a linken keresztul jossz tarsalgoba, akkor bal oldalt felul van egy fotoalbum link. Ott kell a K betunel keresni Kivancsi albumat.
Van ott meg jo par album, erdemes korulnezni.
http://babanet.hu/album/main.php?album=291 ez a link direktbe Kivancsiek albumahoz vezet.

Bocsanat a helyesirasi hibakert

Napocska

Ilyen jól, mint Napocska, én sem tudtam volna megadni az elérhetőséget. Köszi, Napocska, majd máskor is hozzád fordulok, ha okosodni akarok !

OFF
Dzsili, hogy csinálod az ilyen kis mozgó izéket? Tegnap én is akartam küldeni az Incredimailből, de nem másolható onnan át. Akkor hogy...?
ON

kíváncsi
Ments le a merevlemezedre őket és így a melléklet feltöltése gombal már sikerülni fog, mintha képet tennél fel,csak ez GIF formátumban van!

Dzsili

Sziasztok!

HUhh... Nagyon kevés dolgom van. Legalábbis, ha arra vetemedem, hogy a babanetet olvassam)

Nah asszem dzsilinek volt egy hozzászólása, amire reagálnom kell. Tényleg nem vagyok egy matuzsálem, de ettől még nem tartom helyénvalónak, hogy a korom miatt alsikkadjon, amit mondok... Szóval köcce az egyenes beszédet... Méghogy hamvas...
Mint látod vannak, olyan lányok, mint Adri és nekem spec. az ilyen gondolkodásmód nagyon bejönne. Nagyon sajnálom, hogy jelen pillanatban ő az egyetlen, aki felvállal ilyesmit.

byez all.

Na ezt én nem értem!

Hiába írom be, hogy ki vagyok, rámerőlteti a nővéremet....

Én még mindig kívácsi öccse vagyok. remélem ezzel a nickel már nem akar engem a nővéremnek titulálni.

Pfujj! De még mindig hülye.

Nah, de már vágom a problémát.

Előzőekben nem a nővérem beszélt!
(fathom = kíváncsi öccse)

fathom,
na most ez a köcce mit jelent?
igazi kíváncsi vagyok

köcce-köszi...

sasha

hm???????????

fathom kedves!

Nem hiszem hogy bántón fogalmaztam volna ha mégis úgy ne haragudj, talán nem kellett volna a korodra utalnom........Én sem vagyok az idősebb nemzedék tagja mint láthatod, hogy szó szerint idézzem magam:
"ez inkább csak a szóhasználat miatt van, tudod a laza szöveg, nem azért amit írt! "

Mellesleg hozzátettem hogy engem nem zavar sőt örülök neki ha egy veled egykorú férfi ember is hozzászól!

Nem érzem hát jogosnak a felháborodásod.
A mondandód rendben van, de nekem az volt az érzésem hogy arról szól miszerint neked Adrienn sorai tetszenek, az ilyen típusú csajokat kedveled, nos erre én mit írhatnék???

Dzsili /így nagy betűvel/

kiváncsi
Sikerült GIF-eket feltölteni?

Dzsili

Dzsili!
Igen, köszi!
Tomi (fathom)!
Ha megint nagyon kevés dolgod lesz, és visszaolvasol a topikban, találsz még Adriennéhez hasonló véleményeket. Van remény!
De a többiekét is fontold meg...!

Kivancsi
Elnezest, hogy belepofaztam, megprobalok leszokni rola

Napocska

Ne tedd, Napocska, ne tedd! Inkább süssél ránk fényesen!