Sziasztok!
Cory, Norci: köszönöm a bölcsis hozzászólásokat, valahogy bennem is ez motoszkált. Sajna mifelénk nincsenek játszóházak, én egy fél napos bölcsit szántam volna annak.
Márti: nagggggyon irígy-irígy a taliért!
Remélem, mi is mihamarabb eljutunk talira, de engem ez a nagy meleg is visszatart, főleg Toncsi miatt.
Képzeld el, tegnap egyedül mentem ám a két gyerekkel a játszótérre!
Odafelé nem volt gond: Romola babakocsiban volt, Toncsi kenguruban. Ott, amíg Romi játszott, Toncsi átköltözött a babakocsiba. Csak időközben poros-koszos lett a kezem, így visszafelé jövet Toncsit nem akartam megfogni és betenni a kenguruba, tehát ő maradt a babakocsiban. Romola viszont úgy gondolta, hogy ő nem gyalogol, ha Toncsi sem
, így Romit cipelhettem hazafelé. Még jó, hogy nincs messze (kb. 500 méter) a játszótér.
Amúgy már nem vagyunk olyan jól. Romola reggelente még szereti a kistestvérét, estére viszont nagyon anyás lesz már. Volt úgy, hogy végigüvöltötte, amíg Toncsit szoptattam (fél óra), közben bemászott az ölembe, átölelt szorosan... Szegénykém...
Nekem sem volt könnyű: az egyik az egyik oldalamon sír, a másik a másik oldalon szopizik...
Ráadásul Toncsi is "meghülyül" estére: míg nap közben, ha ébren van, nézelődik; este sír. Már két napja este 8-10-ig, kisebb megszakításokkal ugyan, de sír. És nem tudok rájönni, hogy miért: előtte eszik, büfizik, ott vagyunk körülötte, nem kakis a pelus, stb. De felvenni sajnos nem tudom: ilyenkor van Romival a vacsora, fürdés, fekvés.
Fúúúúú, szóval nem mindig könnyű.
Szóval, így vagyunk.
Márti: Ármin mennyire féltékeny? Nálatok vannak hasonló pillanatok?
Zsuzsi: drukkok mennek, hogy a férjed átgondolja a babaprojektet!
Megyek teregetni, bocsánat, akinek nem írtam.
Sziasztok: Laura+Romcsi+Toncsi