Sziasztok Lányok!
Ne haragudjatok, hogy így eltűntem, de semmi időm nem volt az elmúlt héten, estére meg már olyan hulla fáradt voltam, hogy semmi kedvem nem volt a gép elé ülni. Tesóztam, Amandáztam, Apáztam, takarítottam, stb. És még nincs vége, vettem ugyanis a konyhaszekrényre való öntapadós fóliát. Így legalább nem a 20 éve megszokott látványt fogom nézni, amúgy egyébként maga a szekrény nagyon jó állapotban van. Festeni is kellene, de azt hiszem ez már csak tavasszal fog megvalósulni.
Nagyon jól esett egyébként, hogy hiányoltatok. Látom a koncertnek nagy sikere volt. Na, majd talán jövőre.
Amneris! Gratulálok! A fényképeken gyönyörűek vagytok, a gyerekek édesek, aranyosak, csinosak és csodaszépek. Zizike még mindig imádnivaló.
Koko! Hogy Dorka milyen nagylány és milyen csini volt, nahát!
Tviky! Petike mekkora már! És igazán gyönyörű kisfiú.
Emike! Melinda és Anikó... hát igazán büszke lehetsz rájuk.
Hét Földim! Én is szeretnék képet Lauráról ám!
Krisztikém! Írjál csak... nagyon jó Téged olvasni.
Dottikám! Annyira aranyos vagy, ahogy írsz a jövőtökről.
Naninga, kicsi Zalán már nem is annyira kicsi!
Rkata! Tetszik a kép, ahogy Csenge összehúzódik a kád szélén, hogy Vincus elférjen. Lerí a képről, hogy Csenge menekült...
Üdv. az újaknak!
Bocsi azoktól, akiket nem szólítottam meg névszerint, sajnos mennem kell, mert hallom, hogy hívnak. Dolgozom ugyanis. Tudom, ritkán jövök, viszont annál nagyobb szeretettel gondolok Rátok.
Puszi Mindenkinek!