2007.10.27 23:12
Szerző: sygnum
Sziasztok!
Azt hiszem, tisztázni kell néhány dolgot. Nem akartam részletezni a problémáimat, mert sokáig fájni fog még, hogy nem adhattam meg a gyerekemnek a legjobbakat, nem könnyű még írni, beszélni róla.
Én sosem tartottam azokat a dolgokat fontosnak, amiket sokan kifogásolnak. Pl. a tisztaság a gyermekágyas osztályon, a WC-k, fürdő állapota, csecsemősök hozzáállása, modora, hogy kapok-e segítséget bármiben is, vagy sem… Nem, ezeket nem tartom fontosnak. Tisztában vagyok a tárgyi és személyi feltételekkel, ISO-val és egyéb –sokszor idióta- protokollokkal. Nekem egy dolog számít, hogy a gyerekem velem lehessen és szoptathassam. Hiszem magamnak, magunknak szültem őt, nem a kórháznak. Megértem, hogy ha nincs hely rooming-ban, akkor nincs, de akkor legalább engedjék meg, hogy szoptassam. Ráadásul nem azt kértem, hogy hozzák le, azt kértem, hogy én hadd menjek fel megszoptatni, főleg így, hogy 3 héttel korábban született, kicsi és gyenge, még inkább erre lett volna szüksége.
Ha már ilyen nagy port kavartam, leírom, mi és hogyan történt.
Szülés után azt nyilatkoztam, hogy csak az én tejemet kaphatja. Erre a kérdés: mi lesz ha hipoglikémiás lesz? Válasz: akkor –de csak akkor- kapjon cukros vizet. Nem értem, ez miért volt probléma. Nem értem, mi szüksége van egy újszülöttnek fekete teára és citromra (tudtommal allergén, nem is gyenge).
Mivel 10 után született, nem nézi meg gyerekorvos, csak másnap délben hozzák le. Azaz 11 (!)órán keresztül nem találkozik egy anya az újszülött gyerekével. Igenis úgy éli ezt meg egy anya (elfogadom, nem minden anya), hogy elszakították a gyerekétől. Erre én azt válaszoltam, ha nem lehet őt lehozni, akkor hadd menjek fel én megszoptatni, hiszen van tejem. Válasz: „Azt nem lehet, oda nem mehetek be és különben is mit akarok szoptatni, az első napon nincs tej”. Ezek után hova, kihez kellett volna mennem könyörögni éjjel, hogy találkozhassak a gyerekemmel? Mellesleg ha orvossal akarok beszélni, vagy anykönyvi adatot egyeztetni, vagy az anyakönyvet elhozni, akkor bemehetek az újszülöttosztályra. Ez mind fontosabb, mint egy kis súlyú újszülött-koraszülött szoptatása.
Másnap délelőtt végig a sírással küszködtem ill. sírtam. Pont erre van ilyenkor szüksége egy anyának, hátha tényleg nem lesz teje. Délben kaptam egy alvó babát, akit nem tudtam felébreszteni. Fél 3-kor kaptam ismét egy alvó babát, aki bukott egy jó adagot, mikor oda akarták őt adni, aztán még 2-szer az 1 óra alatt, míg nálam volt. Ezután kértem, hogy ne adjanak neki semmit. Ha jól tudom, este szopizott is mérhetőt, a 24 órás baba. Persze eddig többen is bizonygatták, hogy „de anyuka, ilyenkor még nincs teje”. Teljesen azt éreztem, hogy hülyének néznek. Ezután éjjel lehozta Borsika szopizni, tudtommal meg is köszöntem.
Másnap megint kezdődött a 3 óránkénti próbálkozás, persze egy 2750 g-os baba nyilván nem 3 óránként lesz éhes, hanem sokkal gyakrabban. Ráadásul hamarabb el is fárad a szopizástól. Rossz a rendszer, nem lehet mit tenni (mármint nekünk, anyáknak nem). Alig vártam a délutánt, hogy legyen hely rooming-ban (mellesleg volt, a két VIP üres volt, félreértések elkerülése végett: nem akartam volna VIP szobát, de ha ott volt hely, akkor nem értem, miért kell várni anyáknak és babáknak arra, hogy együtt lehessenek. Onnan is átmentem volna a másik roomingba, ha kell.)
Aznap délben felhívatott az osztályvezető főorvos, hogy döntsem el, hogy milyen pótlást akarok adni a gyerekemnek, mert vészesen fogy. 100 g-ot fogyott, mert én nem engedek pótlást adni és az nem lesz megoldás, hogy együtt leszünk, mert ha eddig nem tudtam felébreszteni, ezután sem fogom. Miért is kéne pótlást adni, mikor ott az anyatej? A magas hematokrittól kezdve, a hipoglikémián és sárgaságon keresztül a PIC-ig mindennel voltam szabályszerűen ijesztgetve. Miért volt rá szükség…Ráadásul mit tehettem volna, ha nem is volt velem, csak 7*1 órát addig. Akkor ott megszoptattam és fejtem még neki (persze úgyse volt tejem…) és a fél 3-as szoptatástól kezdve már együtt voltunk, a főorvos utasítására –aminek én nagyon-nagyon örültem- 24 órás roomingban. Ja igen, ezt is mondtam még a szülőszobán, akkor a válasz: „az nem lehet” volt (mintha mást nyilatkoztak volna a Kismamának…). Aznap már csak 20 g-ot fogyott, másnaptól nem fogyott tovább. Pótlást nem kapott.
Aztán besárgult, ezért nem jöhettünk haza, de onnantól, hogy velem volt, nem is volt semmi bajom, kérésem. Besárgult, akkor besárgult, ez van, számítottam is rá, hogy így lesz. Bár ki tudja, ilyen elhúzódó lett volna akkor is, ha nem ilyen a kezdet…
Ez a mi történetünk, biztos van, aki nem így élte volna meg, nekem az első 38 óra a gyerekem nélkül nagyon rossz volt. És az, hogy hülyének néztek, amiért nem fogom be a számat és szoptatni szeretnék.
Hozzáteszem, sok anyát láttam sírni ez alatt az 1 hét alatt és nem olyan dolgok miatt, amin ne lehetne változtatni. Itt is van néhány ember, aki azt írta, h ezért nem itt szült, vagy pedig benne is maradtak tüskék, ezzel a problémával egyáltalán nem vagyok egyedül, csak a legtöbb ember a kórházban, ahol kiszolgáltatott helyzetben van, nem szól semmit, csak szabadulni akar. Aztán otthon meg kínlódik a szoptatással, fejéssel, vagy már csak tápszert tud adni a babájának és próbálja feldolgozni a történteket. Persze az osztálynak az a fontos, hogy a babák fizikailag rendben legyenek, de ez nem minden. Hogy az anya otthon esetleg kínlódni fog, mert rossz volt a kezdet, az már lényegtelen.
Borsika,
nem mondtam, írtam, hogy bárkivel személy szerint van gondom. Ti azt mondjátok és teszitek, amit Nektek mondanak, amire utasítanak, porszemek vagytok egy gépezetben, sokat tenni nem tudtok. Az, hogy ez az osztály így működik, hogy ilyen a híre, nem a Ti hibátok. Sajnos az anyák Veletek találkoznak, így csak Titeket tudnak kérni, Nektek fognak panaszkodni, ha egyáltalán megteszik.
Kedves dr. Lazics Klaudia,
Biró Richárd záróján ez szerepel: Neonatus maturus. Nem én írtam.
Hogy lehet, hogy egy koraszülöttet nem vizsgál meg orvos, mert 22 óra után született 25 perccel? Elég egy koraszülöttet kb. 10 órával születése után megvizsgálni?
Ha 96 perccel később születik, akkor már nem koraszülött? Mert naptár szerint akkor már betöltötte volna a 37. hetet. A súlya, érettsége, Apgarja rendben volt tudtommal, vagy nem tájékoztattak valamiről???
És tisztában vagyok azzal, hogy nem sokon múlott, hogy nem „nyilvánították” őt koraszülöttnek. Én május 15-e óta minden nap azért imádkoztam, hogy ez a baba megmaradjon, egészséges legyen (amit még most sem tudhatok, hogy 100%-osan rendben van minden) ÉS betöltse a 37. hetet. Nem jött össze.
Boldog vagyok, hogy látszólag minden rendben van vele és nagyon-nagyon örülök annak, hogy nem került át a korára, azt nem tudom, hogy csináltam volna végig. Ismerek valakit, akinek a nem koraszülött babája került oda és 3,5 éve nem tudta feldolgozni az ott történteket, ezért nem vállal másik babát. Ismerek olyat is, aki nagyon elégedett volt és nagyon hálás, persze neki volt ott ismerőse.
Egyébként pontosan azért, mert ilyen határeset, talán még fontosabb lett volna neki a gyakori szopizás. De látom, ezt csak én gondolom így.
Melyik az a jelző, amivel pocskondiáztam az osztályukat? Hogy én itt többet nem szülök? Sajnos nem tudom a szülést mondjuk kedden reggel 8-ra időzíteni, ráadásul a roomingban is legyen hely. És igen, így érzek. Sajnos nem csak én.
A hízáshoz biztos hozzájárult, hogy itthon volt, de azt én láttam, hogy szopizott a kórházban és hogyan itthon.
A magyar egészségügyben mindenhol hiány van. Ha a kollégám szabadságon van, akkor egyedül kell ellátnom 40-50 beteget . Ezt tudják az egészségügyi dolgozók. Mellesleg én azt kértem, hogy felmehessek, nem azt, hogy hozzák le, minimális többletmunka lett volna beengedni és odaadni a gyerekemet.
Még hozzátenném, hogy az első gyerekemnél nem voltak ilyen rossz „élményeim”, mert jókor szültem. Hétközben, nappal és volt hely roomingban. Kár, hogy ezen múlik minden.
Petre Éva
Lányok,
Többen is írtátok, hogy jó nekem, hogy ilyen gyorsan szültem. Ne kívánjátok! Ez se anyának, se babának nem jó. Nem is tudtam felfogni, mi történik, bepánikoltam, hogy nem érünk be a szülészetre. Nem volt jó. 1-2 órával lehetett volna hosszabb.
Kérdeztétek többen, Leona hogy fogadta. Puszilgatja, simizi, szalad, ha felébred, de nagyon megviselte őt, hogy nem voltam itthon és hogy már nem csak ő van. Állandóan velem akar lenni, bepisil, hozzám akar bújni. Szerencsére nem Ricsire haragszik.
Valaki kérdezte, hogy hívták volna, ha kislány. Kendra.