Henus,
ma tényleg mindenre ugrasz! De nem baj, ezért (is) szeretünk!!!
Jutka,
ahogy a többiek írták, elsőre általában van gátmetszés, és tényleg csak kevés szerencsés ússza meg. Persze jobb lenne nélküle, de itthon ez van, nem lehet mit tenni, WHO ide vagy oda. De ha engem kérdezel, akkor nem olyan szörnyű, én 2 hét múlva már szinte el is fejeltettem, csak néha, bizonyos mozdulatokra húzódott. A 6 hetes kontroll után, mikor zöld utat kaptunk a dokimtól, akkor "elkapott" Apa.
Nem mondom,hogy kellemes volt, de kibírható. Az első 3 alkalom volt nekem rossz, aztán már minden ugyanúgy ment, mint régen, sőt. Azóta minden sokkal jobb, úgyhogy a férjem is és én is hálásak vagyunk ezért.
A vágás egyáltalán nem látszik, pedig én iszonyatos rondán szoktam hegesedni.
Viszont vannak barátnőim, akik hetekig-hónapokig szenvedtek vele, szerintem ez nő- és dokifüggő, de lehet, hogy szerencse kérdése. Mindenesetre nem kell tőle annyira félni, mint amennyi riogatást olvas róla az ember.
A lényeg a rendes ápolás utána, én körömvirág kenőccsel kentem minden wc-zés után, naponta többször zuhanyoztam, és csak nedves körömvirágos wc-papírral töröltem 3 hétig.
Tej-táp
Az én barátnőm 2 gyereket szoptatott 1,5 - 1,5 évig, 6 hónapig kizárólagosan. Mondanom sem kell, makkegészségesek voltak egészen.......az óvodáig. Aztán a Nagy oviba került, és ahogy Tiop írta, a gyerek 1 hétig jár, 2 hétig beteg, és persze a Kicsi is mindig elkapja.... Valószínű ugyanez lett volna a helyzet táposan is, csak akkor még arra is rá lehetett volna fogni a dolgot. Úgyhogy az a tapasztalatom, hogy ezek a különbségek az ovis korral eltűnnek. A mai tápok már nagyon mondernek, nem olyanok, mint a mi korunkban. Persze én nema táp mellett kardoskodok, mert szerintem is a szoptatás a jó, és én Juttával ellentétben nem tudom megérteni a kényelemből nem szoptatókat, de az teljesen igaz, hogy ha nincs tej, akkor nincs. és ettől még nem dől össze a világ....
Tüccs,
abban tökéletesen igazad van, hogy dolgozhatsz még eleget 62 éves korodig.... Elvileg..... Már ha találsz munkát. Tudniillik 35 év felett nagyon nehéz, persze vannak munkakörök, ahol igen, de mindenhol óriási a verseny, 1 helyre jelentkeznek 2-300-an.... És nem a 2 gyerekes, évekig nem dolgozó nő fog nyerni....
Én a bankszakmában dolgozom, ehhez értek, ezt szeretem, és úgy érzem, ebben jó is vagyok. DE: nem sok 40 évest látsz egy bankfiókban!!!!! Szóval nekem még van 10 évem (mínusz 2 év, ha tesót vállalunk), míg "bedolgozhatom" magam, előléphetek, nem a pénzért, hanem, hogy egyáltalán legyen hol dolgoznom. Mert az üzleti területről (értsd: bankfiók) kitesznek egy bizonyos kor után, és max. a központban kap az ember helyet, de ott sokkal kevesebb a munkahely és iszonyatos a túljelentkezés. Az egyedüli esélyem fiókban maradni fiókvezetőként van, de mivel eljöttem, kezdhetem előről a ranglétrán, hosszú évek, míg ez ember eljut erre a szintre. Szóval még van néhány évem, de nem várhatok túl sokáig, hogy újrakezdhessem. Épp ezért akarunk MOST egy tesót, mert szerencsére azért megélünk, most úgyis itthon vagyok, és még lesz időm visszaküzdeni magam. De ehhez persze az is kell, hogy visszavegyenek.... És EZ a nehéz, mert ebben a szakmában ismeretség útján lehet helyezedni, és az embert bizony hamar elfelejtik....
Jutta,
én is sokkal inkább racionális, mint érzelmi ember vagyok, ezért is látok sokmindent másként, mint a többiek. Pl. köztünk van házassági szerződés is, ami rengeteg embert elborzaszt, és már kaptam ezért hideget-meleget (csajok, erről TÉNYLEG ne nyissunk vitát!!!), de nem érdekel. Ha örökké együtt maradunk, akkor egy papír marad a fiók aljn, ha viszont válásra kerülne a sor (amit nem tervezünk), akkor meg nagyon megkönnyíti az életet. Mindegy. Megértem, mit érzel, de megértem a családot választókat is (én is inkább ide tartozom, de azért ingadozom). Ez is abból adódik, hogy nem vagyunk egyformák.
Verna,
a szívemből beszéltél! Én is keresni akarok egy itthonról végezhető munkát, mert úgy érzem, belefér az időmbe és az energiámba.
Linda,
Nati nagyon édeske!!!!! Sajnálom, hogy min ment keresztül, de örülök, hogy jól végződött!
Jutta,
az altatástól érthető, hogy félted a Picit, én is félteném, de ne aggódj!!!! A dokik értik a dolgukat, és én inkább belemennék, hogy altassák, mint érzéstelenítsék és a félelemtől végigüvöltse a műtétet!!!!!! Az sokkal több stresszt jelentene neki, mint hogy néhány percre elaltatják! És hidd el, a gyerekeke sokkal szívósabbak, mint gondolnánk!!!!!! (tapasztalat!)