Andi:
próbáltad a Cinkotai hévmegállónál lévő gyógyszertárban? Itt nekem is mindent meghoztak eddig, itt is nagyon rendesek. Ha akarod, megkérdezem telefonon. Megkérdezzem?
Azonkívül meg ne húzd fel magad ennyire, nem lényeges, hogy mit mond az a gyógyszertáros nő, nem ér annyit, hogy agyvérzést kapj. Mi lesz akkor a két gyerekkel? Andi, nem kellene ennyire felvenned, kit érdekel, mit dumál az a nő???? Úristen, ő egy kis pont ebben a világban, márpedig a te életedben ez volt két perc, a méreg, ami eltöltött pedig sokkal több, ér ennyit az egész??? Jajj, ne idegesítsd fel magad ennyire, nem szabad!!!! Neked lesz rossz! És most komolyan egyszer agyvérzést kapsz vagy valami bajod lesz, van olyan ember, aki megérdemli, hogy neked bajod legyen???? Ebben az esetben annyira egyértelmű, hogy lütyő az a nő, hogy neked ezt figyelembe se kell venned, ne árts magadnak.
Kendő:
valamikor átvenném a kendőt, ha valahogy meg tudjuk beszélni, hol találkozzatok a férjecskémmel, mert én nem tudok elmenni érte.
Nircee:
igen, el kell kezdeni az apához szoktatást, de már elkezdtük, mert vele van, amikor reggel megfürdök és nem megyek oda, ha sír, hanem rábízom, hogy szokja, hogy tudja lenyugtatni. Olyan édes, mert nekiállt valamelyik reggel pelenkázni és persze kifolyt a pisi, aztán amikor újta pelenkázott, akkor megmutattam neki, hogy kell. Teljesen lötyögött a pelus a Didrin.
Nagyon aranyos volt.
Amúgy meg nagyon szépen meg tudja nyugtatni a babót, Hála Istennek, nagyon jól elvannak. Pont annyira, mint velem.
Henus:
azért még válaszolok neked és utána tényleg le lehet zárni a témát. Én sem szívesen hagyom itthon a gyereket, hidd el. Ugyanis én közértbe sem megyek, fodrászhoz ha lenne pénzem, se mennék, de nincs, úgyhogy a derékig érő hajamat én festem, a férjem vágja (ugyanis 10.000 ft-ért befestették volna). Kozmetikusom már jó ideje nincs, de amikor volt, akkor is barter-be volt, ő kozmetikázott, én masszíroztam (régen masszőrködtem is). Amint látod, semmire nem tudok költeni, a nyáron kihagytam sok éneklést, az nagyon megviselte a pénztárcánkat. Mivel minden időt arra fordítottam, hogy nyugalomban legyen a babó a hasamban és egészséges babánk szülessen, egészséges idegrendszerrel, nagyon sokmindenről lemondtunk. Így most olyan az anyagi helyzetünk, hogy ha nem jönnek be ilyen plussz pénzek, akkor mindig lesznek tartozásaink, mert hitelre vettük a lakást (100 % hitel), a bútort, mindent, amink van. De a kaján nem spórolhatok, mert akkor nem lesz tejem, vagy nem lesz benne, amire szüksége van a babónak. Minden nap megiszom az alkoholmentes sört, az almalét, zakuszkát mondjuk már nyáron raktam el, tehát az nem kerül pénzbe, a lecsó nem vészesen drága, de a férjem is cukorbeteg, nála is oda kell figyelni, mit eszik. Most ebben az esetben, mit tegyek, vonjam meg a kaját magamtól vagy a férjemtől? Vagy ne pelenkázzak? Gondolj bele, egy havi fizetésem kapom meg egy ilyen estén, azért az nem mindegy a mi helyzetünkben. Csak azért írom le neked ezt, hogy tudd, hogy miért döntök így. Tudd meg, hogy nálam ez nem olyan kérdés, amit én tudok, vagy nem, hanem ez kényszer. A férjecském a munkája mellett korrepetál hallgatókat, weboldalakat készít a szabadidejében, mert különben nem lenne elég a pénzünk. Hát ezért KELL ilyen lehetőségeket megfognom, sajnos, ez van...
És nem szeretnék belegondolni, hogy a babót itthon hagyom ennyi időre, mert akkor sírva fakadok. Azt kívánom, hogy soha ne tudd meg, milyen érzés az, amit ilyenkor érzek!!!! Azt kívánom, soha ne kényszerülj ilyen helyzetbe!!! Tiszta szívemből kívánom! Komolyan! És tudod, mi a legborzasztóbb? Hogy hálás vagyok Istennek, ha van ilyen lehetőségem, ugyanakkor meg a szívem szakad meg. Most már nem is írok erről többet, mert tényleg elsírom magam és szerintem a babónak nem ez kell, a tejnek meg különösen nem.
Most már én is lezártam a témát, csak úgy éreztem, ezt el kell mondanom. És ne hidd, hogy felelőtlenek vagyunk, hogy így bevállaltunk gyereket, nem felelőtlenség volt ez, hanem nem várhattunk tovább, mivel én 35 éves vagyok. Ha a pénzre várunk, akkor nem lett volna gyerekünk. És a család tudja, milyen helyzetben vagyunk, úgyhogy ők is támogatnak első perctől. Megmondták, hogy majd segítenek, ha kell, ne foglalkozzunk semmivel. Eddig ez így is volt, tényleg segítettek, amikor idejön valamelyik családtag úgy anyuék, mint anyósomék, mindig kajával megrakva jönnek és szoktunk pénzt is kapni tőlük. Ez a helyzet áll fenn egyelőre, jövőre már sokkal jobban fogunk állni, de az jövőre lesz, idén meg valahogy ki kell húzzuk ebben a helyzetben. Bennem nincs semmilyen rossz érzés veled kapcsolatban, remélem, benned sincs, mert nem állt szándékomban megbántani!
Na, már megint jó sokat írtam, bocsánat!