Sziasztok!
Nagyon aranyosak vagytok, hogy szorítottatok nekem!
A csuklóm viszont nem lett megműtve...
5 órát bírtam várakozni a kórházban étlen-szomjan, várva a műtétre, aztán a rosszullét határán feladtam és hazajöttem.
Fél 8-ra rendeltek be ugyanis, s fél 9 körül elő is került a doki. Beszéltünk vele, aztán beraktak egy szobába, hogy ott várjunk, míg rám kerül a sor. Vártunk-vártunk, aztán kezdett elfogyni a türelmünk. Senki ránk nem nézett. A párom kérdezte a nővérektől, hogy lesz e még valami történés ma. Azt mondták, "türelem" "majd szólunk".....
Dél körül már elég rosszul voltam, merthogy nem ehettem-ihattam iszonyúan fájt a fejem, a párom szerint falfehér voltam.
Nem tudom, mért kell ezt ilyen embertelen módon intézni. Én elhiszem, hogy vannak komolyabb meg sürgősebb műtétek (az enyém elvileg egy 10 perces műtét lett volna), de azért mért kell nekem fél napot eltölteni a semmiért? Mért kell reggel fél 8-ra bemennem, hogy majd egyszer a nap folyamán talán rám kerül a sor?
Enni-inni azért nem lehet, mert habár csak helyi érzéstelenítésben végzik a műtétet, de hátha mégis altatásra kerül a sor, és akkor esetleg kihányhatja a beteg.
Ez egy katasztrófa, ami ebben a kórházban folyik.
Úgyhogy délben megelégeltük a várakozást, és közöltük, hogy eljövünk. Erre a nővérek: hát azt nem tehetik, hogy csak úgy elmennek. Miért, különben bezárják a kaput?
Nem tudom, van-e itt Szolnokon egynapos sebészet, de körül fogok nézni, és inkább felmegyek Pestre, mert ott biztos hogy van, és csinálnak is ilyen műtétet.
Csak hát naiv voltam, és azt hittem, majd itt szépen, gyorsan 10 perc alatt kiveszik nekem, ehelyett egy fél napot elcsesztünk...
Ennyit erről....
Most lefekszem egy kicsit, mert eléggé kivagyok, Marci is kiütötte magát, a barátnőm egész délelőtt őt szórakoztatta...
Szilbee! Nagyon szép lett a bútor. Ezek szerint egy szobában lesz a két csemete? Gondolom, a pici eleinte veletek alszik.
Ja, ez az üzlet, amiben gondolkodunk, még egész friss dolog, és egyelőre csak fontolgatjuk, hogy belevágjunk-e. Holnap jön az az ismerősünk, aki hozta az ötletet, és meglátjuk, mire megyünk