Cseriani,
jaj köszönjük, ez volt az első tűrhető éjszakánk, elmaradt a 3-4 órás fájdalmas sírás. Sokszor kel enni éjjel is, de utána végre visszaaludt kis nyekergéssel, nem kellett azt a szívet tépő remegős bömbölést hallgatnunk. Szélcsövezzük minden peluscserénél (és minden peluscsere közepén kezd pisilni, és hát el van látva koronaékszerekkel, így gyönyörű sugárban folyik a pisi a padlóra, pelusozóra, anya ruhájára míg el nincs kapva a szemtelen kukac...
) és kapja már 2 napja az Infacolt is, a kettő együtt tán segít. Ma reggel is fájlalta a hasát, de "csak" félórát kb, és utána elaludt.
A lánykád fülije nem látszik
Rékababa,
gratula a hölgyike gyarapodásához! Ne aggódj, így megy ez, hol kicsit kevesebbet, hol picit többet.
Enikő imádja a kistesót, bár délután 4-kor ér haza az oviból, így csak este ismerkedhetnek ha nem alszik a kicsi, meg ugye elég keveset lehet vele kezdeni... de nem féltékeny ahogy látom. Bár igyekszünk vele is törődni, attól hogy nem látványosan még nehéz neki ez az időszak.
Akartam már sokszor mesélni csak elmaradt:
mikor lekerültem az akutból a babamamás szobába, volt már ott egy lány. Elkezdtünk beszélgetni, kérdi a babám nevét, meg szóba kerültek a méretei. Erre megszólal: nem szoktál te babanetezni?
Kiderült hogy olvassa a lány ezt a topikot, és a nagy méretből meg a névből rájött hogy ki vagyok én (szia Erika ha esetleg már gépközelbe kerültél
) de írni nem írt. Vele voltam végig míg azon az osztályon voltam. Kicsi a világ, mi?
Erikám,
ha tudsz levegőt venni Edinababától gyere mesélj, mi van veletek!!!