Sziasztok!
Hát, csajok ne haragudjatok, hgy ezt most Rátok zúdítom, de iszonyatos napom van, egész nap remegek és nincs étvágyam!!! Ma még nem ettem semmit. Távol álljon tőlem, hogy kiteregetem a szennyest, de ez nem maradhat bennem:
tudjátok, hogy gondom van a férjem dohányzása miatt, és most éjjel megint nem aludtam emiatt (pedig Marci végre csak 2x ébredt). Reggel megint csak hallom,hogy megy ki cigizni, pedig teljesen el van dugulva az orra, köhög ezerrel. Ezen persze újult erővel feltört az idegesség belőlem. Na, még nem szóltam, mert nem akartam veszekedni, inkább - mint mindig - magamba fojtottam a dolgot. Erre jön reggel anyós, kérdezi, hogy összevesztünk? (úgy látszik, érződött). erre kibukott belőlem, hogy ja, és elkedzem elmondani mindent: hogy mennyire zavar, hogy a fia cigizik, főleg ilyen betegen, tüdőszűrésen meg még sosem volt stb stb.... Anyós erre: sebaj fiam, majd visszaköltözöl a régi lakásodba!!!!!
Aztán meg mondtam, hogy nem akarom, hogy Marci ugyanúgy fiatalon veszítse el az apját, ahogy a férjem, erre anyós, hogy ő alkoholista volt! Mire én: a férjem meg dohányos!!!!! És elnézést, hogy még én vagyok a szemét, hogy aggódom a férjemért, és nem akarom, hogy ezt az önpusztítást folytassa!!!!! A férjem meg, hogy már nem kell sokáig ezt elviselnem, erre én mondom, hogy pont nem ez a célom, hanem sokáig szeretnék még vele együtt lenni, erre a válasza: pedig most minden megteszek, hogy nem így legyen!!!! Eztuán szó szót követett, mire mondtam, hogy felőlem azt csinál, amit akar, de rám ne számítson, ha a dohányzás miatt lesz beteg. Erre anyós: amúgy sem számíthatna!!!! Azt hittem felpofozom!!!!!!!!!!!! Ezt mégis mire alapozza????????????????????????
Ez olyan arculcsapás volt a számomra, hogy azt el sem tudom mondani. Azóta is egyfolytában csak sírok, és tudjátok, olyan fajta sírás ez, ami egy ideig csak fojtogat, és a végtagokban meg szúró érzés van. Valahogy ott és akkor minden megváltozott, megpattant bennem valami. Hirtelen teljesen eltávolodtam lélekben ettől a kapcsolattól. MI AZ, HOGY RÁM NEM SZÁMÍTHATNA EGYÉBKÉNT SEM?????????????? Úgy érzem, már többször bebizonyítottam, hogy mennyire számíthat rám!!!!!! És még én vagyok a szemét dög, mert féltem a férjem????? Talán rosszat akarok neki?????? Isten színe előtt is nyugodtan kijelenthetem,hogy soha senkinek nem adtam olyan tanácsot, vagy nem kértem olyanra, ami neki rossz lenne!!!! Mindig a legjobb szándék vezérelt, még ha nem is mindig jól sült al a dolog. A szüleim is mindig ezzel támadtak, és most a férjem is, pedig utólag mindig beismerték, hogy igazam volt, és jó volt, hogy hallgattak rám, de utána megint minden bizalmatlanság kezdődik előről!!!! Mit tettem, hogy mindig én vagyok a bűnbak????
De nem akarok mutogatni, biztosan bennem van a hiba. Miért nem tudok jobban alkalmazkodni? Miért nem tudom jobban tartani a számat? És miért nem tudom a férjemet olyannak elfogadni, amilyen? Hát ha cigizik, akkor cigizik, ez van. A szomszéd bácsi is 80 felett van, és láncdohányos. Biztosan én fújom fel azt a dolgot, mert hát annyi veszély fenyeget minket az életben, miért ezt emelem ki????
Már azt is végig gondoltam, hogy mi lenne egy válás esetén, hogy tudnám magam fenntartani, mi lenne Marcival stb... Úristen, hova jutottunk, csak mert meg mertem említeni, hogy zavar, hogy cigizik???? Miért kell emiatt engem így támadni? Szerintem igenis nem fair, hogy ő szabadon önpuszítja magát, miközben nekem mindig józannak és felelősségteljesnek kell lennem, és ha ő megbetegszik, az nem csak őt érinti, hanem az egész családot tönkreteszi! Mi van, csak én látom ezt így?
Jaj, lányok, bocs, nem szép dolog így kifakadni, de muszáj volt könnyítenem a lelkemen! Olyan tehetetlennek érzem magam.....