Halihó!
Mindenekelőt, HAJNI, NAGY-NAGY GRATULA LILLÁHOZ, nagyon hasonlítanak Marcusra. A védőnőt meg küldd el a fenébe, ha ilyeneket mond. Ilyen kis súllyal (márhogy a mai átlaghoz kéepst) született babák mindig gyorsan behozzák a lemaradásaikat. Fogyóztatni meg már csak nem fogod!
Én a köldökcsonkot addig ápoltam, amíg nedvedzett, és úgy tudom, eddig kell csak. Szerintem se fürdjél, veszéleyes még! Kajaügyileg meg, annyit eszik, amennyit kíván. A lényeg, hogy van tejcid, eszik szépen, a mennyiség nem számít.
Fio! Ezt a baromságot!!! Emlékszem, mondtad, hogy volt, hogy Oli 500 g-ot hízott 1 hét alatt. Hát ha azt az ütemet tartaná, akkor félévesen már nagycsoportos ovis lenne... Valmikor le fog állni a nagy súlygyarapodással, mert annak is van határa. Nálatok ez most jött el.
És én aztán megtanultam, ha jó kedve van, nem ordít egész nep, akkor NEM ÉHES!!! Ismervén Olit, Ő sem az a típus, aki csendben meghúzza magát, ha éhes marad...
Orsi, sajnálom, hogy Apával ilyen a helyzet!!! Bízom benne, megvátozik a helyzet Samuval!!!!
Arwen, nagyon szép Atti!
Nándorka: Még nem meséltem magunkról, de mi is betegek voltunk. 1x nálunk is előfordult egy kis véres valami a kaksiban. Az orvos azt mondta, hogy ez a mostani fertőzés velejárója (gyakoribb széklet + ez). Én úgy tudom, hogy a 37,5-öt azért mondják, mint limitet mert a babánál ugyi vagy popsiban, vagy fülben mérjük a lázát, és abból mindig le kell vonni 0,5-öt, ami pont 37, ami pedig már hőemelkedésnek számít.
Vivi, örülök, hogy láthattuk Enikőt, csodaszép!!!! Gyere gyakrabban!
Marietta, nagyon drukkolok! Jajj, én nem tudom, hogy lennék képes magamnak szurit adni, ha attól is ájulok, ha más adja...de a cél...!!!
Szeri: etetőszék: az én véleményem, hogy amíg nem ül magától a Manó, addig etetőszéknek nincs értelme, mi a pihenőszékét használjuk majd (ahogyan tesómék is), az kényelmes, dönthető, és nem megerőltető még a picinek.
Porsi, jobbulást Neked, remélem ÁkomBákom nem kapta el!
Pinkiné, örülök, hogy a katonák ilyen jól teljesítettek!
Rólunk pár szót. Ugyi itthon volt Apa 2 hétig, mostantól pedig meló ezerrel. Voltunk lent a szüleinél (ahol szokásos, ennek és annak mennyi teje van címmel megkaptam a havi adagomat). Nem akartam mondani, hogy Csongi biztos a levegőtől hízott most 700 grammot. Az alvás szépen helyreállt, de Anyóséknál, és azóta itthon is, újra befigyelt a plusz 1 kelés...Örvendezek. Dehát azt sem lehet, hogy nem megyünk. Most majd megint több hétbe kerül majd, míg visszaszokunk (pedig csak 2 éjszakára mentünk).
Időközben mi is lekaptuk ezt a fránya kórt a szomszédoktól (áthozták a beteg gyereküket), minekutána elmondtam neki, hogy Csongi elkapta (Apával együtt), erre csak annyit mondott, hogy nem baj, nem árt. Én elég szarul éreztem volna magam...dehát ahány ember...
Csongi is nevetgélve vette az akadályokat, de az első porszívós orrszívásnál Anya is bőgött rendesen...
Szedtünk hoemós bogyókat, így láz nélkül vészeltük át azt az 1 hetet.
Csongi már nagyon virgonc, a legújabb (már 2-3 hete) a lába a magasban van egyfolytában és 1-2 centire a szájáig húzza, hogy mármost azt Ő bekapná... Megint pörög-forog, húzza fel a poppiját. Nagyokat sikoltozik, ééééééééédes!
Cicizés közben már minden másra figyelget, így gumiként húzza-vonja a cicimet, kiköpi, bekapja, ezt fél másodpercenként. Ezeddig úgy kellett lerobbantani a cickómról, most már tudja, hogy úgyis megkapja, ha akarja
Érdekes, hogy bár sokat mosolyog, főleg Apán, gyakran olyan kis mufurc, olyan kis bambuci. Nimród egyfolytában tejbetök, Ő meg mindig komor (főleg, amikor este jönnek a nagyszülők, és bármit is tesznek, nem tudnak egy vigyort sem kicsalni Belőle). De nem baj, Ő az én kis Pókerarcom
No próbálok betenni néhány friss képet.
Pusza