Sziasztok lányok! Bocsika, hogy így eltűntem, de szép lassan dől ki a család apraja-nagyja. A lányok már mindketten betegek, Biának mandulagyulladása van, Zoé meg már két napja nagyon nyügi, de nincs se láza, se semmi, csak olyan sírós, bújós.
Atan! Küldöm, küldöm!!
Dotti! Igazából az elején nem volt sok utánajárás, csak nagy szerencsénk volt. Amikor belekezdtünk az öf-ba 2003-ban ráakadtam az indexen lévő öf-ós fórumra. Ott ismertem meg Budai Ágit a Fészek Alapítvány vezetőjét. Tulajdonképpen ő "szerezte" nekünk Biát. Ez így fura leírva, de az a lényeg, hogy akkor még bejáratos volt csecsemőotthonokba és kvázi onnan szedte ki a gyerekeket. Tulképpen azt csinálta, mint a tegyesz , de azt azért gondolhatod, hogy ez nekik nem igazán tetszett. (Valószínűleg ezért nem csípnek minket a tegyesznél...
) Szóval Ági szólt nekünk, hogy van egy kislány, aki pont passzolna hozzánk, jelentkeztünk az ottani tegyesznél és pár hét múlva már látogattunk is. Azt azért hozzá kell tenni, hogy az én babóim roma származásúak és abban a megyében, ahonnan származnak nem sok esélyük volt az örökbefogadásra. Ezt nyílván tudták az ottani hivatalnál is ,ezért fogadták el a jelentkezésünket ilyen rendhagyó módon. Norbit már a csecsemőotthon intézte a tegyesszel, meg a Gyámüggyel.
Viszont Zoénál ez az ismeretség már nem működött, így másfele kellett indulnunk. Beszéltem telefonon olyan megyék tegyeszes ügyintézőivel, ahol több a roma baba, de kevesebb az öf-ó. Kerestem szülészeten ismerőst, szóltam a védőnőnknek stb. Megkerestem a civil szervezeteket is, hátha. Aztán pont végszóra megérkezett Zoé.
A féltékenység érdekes kérdés. Bia egyáltalán nem volt az, Norbira sem igazán jellemző. Ők tulajdonképpen hozzászoktak a sok gyerekhez, szerintem ez sokat számít. A kicsik közül is inkább Zoéra jellemző, de rá aztán nagyon. Már csitult a féltékenysége, de az elején ,ha meglátta, hogy pl. Roli az ölembe volt már jött is ezerrel és túrta ki. Ő nem volt hozzászokva a testi kontaktushoz ,ezért nem bírta, hogy mással is osztozkodnia kell rajtam.
Igazából kirívó féltékenység nincs, bár már rendesen klikkesednek (gondolom ez később méginkább így lesz...)
Obea! Írtad, hogy szeretnétek tesót és, hogy nagyobbat. Azzal azért számoljatok, hogy a tegyesz alapelve az, hogy az öf-ott gyerek legyen a legkisebb a tesók között és legalább két év korkülönbségnek kell lennie! Ha ezt betartják nem lesz egyszerű a kicsitek mellé nagyot kapni. Persze ez is lehet ügyintéző függő, mert ezek az alapelvek nincsenek rögzítve törvényileg, csak amolyan tegyeszes belső szabályok, de hacsak nem kaptok ki jó ügyintézőt lehet, hogy nehéz menet lesz.
Kérdezted, hogy mit gondolok fontosnak elmondani egy nagyobb gyermek örökbefogadásánál. Ha jól értem a kérdésed az a lényeg, hogy szerintem 2 éves korig szemrebbenés nélkül vállalható a baba. 3 évestől már nehezebb, persze nem reménytelen. Sok minden attól is függ, hol nevelkedik a kicsi. Ha nevelőszülőnél az nyílván jobb, mint az intézet a kötődés miatt. Persze az elválás a nev.szülőtől nehéz a kicsinek, de összességében mégiscsak jobb, mint az intézet. Persze nem szidni akarom a csecsemőotthonokat, de ott ,ha akarnak sem tudnak eleget nyújtani a kicsiknek és ugye elvileg úgy nevelik őket, hogy nem szabad kötődniük a felnőtteknek a kicsikhez.
Minnél nagyobb a gyerek, annál nagyobb a lemaradás a családban felnövőhöz képest, de ezt javarészt hamar behozza.
Emike! A csecsis ismerősünk azt mondta egyszer, hogy ősszel több gyerek kerül állami gondozásba (tudom nem ezt kérdezted, de picit ez is idetartozik), mert sokan rokonoknál húzzák meg magukat nyáron, de amikor már fűteni kell, meg nem lesz a kertben ennivaló már menniük kell és hát a tegyeszes szabiknak is vége így több gyerek kerül a hivatal látóterébe.
Diadella! Érdekes volt amit írtál arról, hogy a férjed is újszülöttet tudna elfogadni, ha belemenne az öf-ba. Ez azért is jó, mert ezek szerint ,ha nem is mondja csak agyal ő is a háttérben, másrészt pedig a zuramat juttatta eszembe. A párom elvileg két gyereknél megállt volna, erre ugye már négy van (és megsúgom, hogy még nem teljes a létszám
). A harmadik ,negyedik gyereknél , sőt most is sokszor hangoztatta, hogy nem kell több, hogy tudunk ennyi gyerekkel foglalkozni, meg az anyagiak stb. Aztán a kövezkező percben persze megint imádta az egész bandát úgy, ahogy van. Rájöttem arra, ha csak általánosságban beszéltünk az öf-ról hárított, de ha egy konkrét gyerek kiemelődött a tömegből és úgy tűnt, hogy a mi kisbabánk lehet a kedvesem fordult egy nagyot és sokkal jobban izgult, mint én!!!! Lehet, hogy a Te párod is ilyen. Amíg csak általánosságokról van szó addíg hárít, de ha a kezében lesz a babája, a babátok, akkor nem lesz nála (meg persze nálad) boldogabb ember a világon!!!!!