Sziasztok!
Zsuzsi! És az az új méhbe helyezhetõ hormonális izé, ami nem spirál, hormonból meg minimálisat tartalmaz, gyakorlatilag helyileg hat? Az nem lenne jó neked? Vagy másmilyen tabletta, mint amit eddig szedtél? Olyan sok fajta van! Én a megszakításos módszert nagyon illúziórombolónak tartom, és nem is elég megbízható szerintem.
Dzsili! Lacikának is a hús csúszik legjobban.
Õ is igazi ragadozó.
Férjed:
Nem értem, hogy érti, hogy akkor csinálj ezentúl is mindent egyedül, hiszen most se csinált semmit, csak jól felültetett, nem?
A pénzrõl és megélhetésrõl meg annyit, hogy ha tényleg lelépnél, fizetnie kellene a gyerekek után, szóval kár az eszét játszania. A gyerekek nem csak a tieid, neki is gondoskodnia kell róluk, függetlenül attól, hogy együtt éltek-e. Ezzel persze nem uszítani akarlak, remélem, és szívbõl kívánom, hogy legyen megoldás a nálatok kialakult helyzetre!
Laura! Engem nem zavar, ha Lacika a nyûgös énjét is bemutatja az Apjának. Legalább átérzi egy kicsit Laci is, hogy nem mindig fenékig tejfel itthon lenni és babázni...
Abban biztos vagyok, hogy Romola érzi, hogy valami változás lesz, ha másból nem, akkor a te hangulatodból, érzelmi vibrálásodból. Nagyon érzékeny kis mûszerek még az ekkora gyerekek, a saját Anyukájuk minden érzelmi, hangulati rezdülését pontosan veszik.
Szorítok nektek csütörtökön, sõt, már addig is, hogy spontán induljon, és minden rendben legyen! Pár nap, és te is nagybetûk nélkül írsz nekünk!
Márti! De jó, hogy jelentkeztél! Most egy pillanatra még én is elsárgultam, pedig eddig nagyon határozottan nem akartam még azt a kistestvért.
Csúcs szuper hétvégém volt, el kell dicsekednem vele!
Volt egy családi összejövetel a Nagybátyámék telkén (itt, nem messze, Budakalászon), amire mi is hívatalosak voltunk. Jöttek a nõvéremék, a Szüleim, és az Unokabátyámék is. Szóval jó kis társaság gyûlt össze. Délelõtt jót játszottak a gyerekek, Lackó is egészen jól feltalálta magát. Utána fincsi ebéd, az én Nagyfiam lelkesen végigette a felnõtt menüt, kétpofára zabálta a gulyásleves... bõl a husit
, és immel-ámmal evett hozzá a zöldségekbõl is.
Mindezt kézzel, lelkes nyam-nyam harci kiáltásokkal.
Meg kellett zabálni!
Ebéd után piszkosul nem volt kedvem otthagyni a társaságot, de Lackónak már aludnia kellett volna. Ott meg elég nagy volt a zaj, bár van egy kis faház a telken, de esélyem se volt ott elaltatni. És képzeljétek, az Apja bevállalta, fogta a Fiát, beültek a kocsiba, és hazajöttek kettesben horkizni!
Hû, hogy én milyen jót pihiztem!
Amióta Lacika megszületett nem volt egy szabad fél napom. Nagyon élveztem!
Óriási lépés volt, hiszen elõször voltak el a fiúk nélkülem, és szerencsére jól is sikerült, nem volt semmi gond, Lacika ellenvetés nélkül elaludt az Apjával, jó nagyot horkizott, utána meg jöttek vissza ki a telekre, az uzsonnáját már én adtam neki.
Többen is írtátok, hogy mostanában anyásabb korszakot élnek a gyerekeitek, nálunk meg éppen az ellenkezõje van. (azért is mertük megpróbálni ezt az Apával alvást) Lacika egyre többször megy el a közelembõl, és szemmel láthatóan biztonságban érzi magát (ismerõs helyeken) akkor is, ha nem lát engem. Úgy örülök neki, talán kinõtte végre a cerkófmajom korszakot. Akkor én is sokkal szabadabb leszek a nyaralás alatt, meg Anyósom is boldog lesz, ha annyit unokázhat, amennyit csak akar.
BMárti