Sziasztok!
Hát képzeljétek el, hogy jártam:
elmegyek NST-re, ott vagyok már fél hétkor, a gépben voltam háromnegyed héttől. Már hét óra körül meg is volt az NST-m, mert az Anikó a szülészeten megcsinálta nekem, még mielőtt kitolta volna a cuccait. Azért mentem ilyen korán, mert ugye időpontot nem tudtam kérni, mivel nem tudom, hogy következő második napon jövök vagy nem? Utána vártam türelmesen, de már 10,30-kor elkezdtem türelmetlenebb lenni, mert ugye inni nem merek, mert akkor pisilni kell, de pisilni sem merek elmenni, nehogy pont akkor hívjanak. És ráadásul ma volt az egyetlen nap, amikor a férjecském nem tudott ott maradni velem, el kellett mennie dolgozni. Hát felhívom a férjecskémet, de már a sírás határán, hogy már mindjárt 11 óra van, mindenki, aki utánam jött, bement, de engem nem hívtak még be. Hát miért ne pont az lenne, hogy ő is hív engem, én is őt. Ez ment kb. 20 percig, amikor már éreztem, hogy végem van, nem bírom ki sírás nélkül, aztán eszembe jutott, hogy a másik telefonomról felhívom a másik számát és így sikerült beszélnünk. El volt képedve, hogy én még ott vagyok, mondja, hogy kérdezzem meg, mi történhetett, miért nem hívnak be engem. Mondom a nénikének a recepción, hogy nem tudja véletlenül, sorra kerülök még ma valamikor? Mire ő: a 3-as kezelőbe fognak behívni, oda adta be a kiskönyvem, várjak egy kicsit. Na, vártam még fél egy órát, miközben kiderült, hogy ahol van a kismamakönyvem, azt az orvost elvitték műteni. Hát felhívtam a férjem, hogy ha nincs nagyon sok dolga, jöjjön már be, legyen szíves, mert az erőt ad és akkor kibírom, ha még két órát kell várnom. Egyszer, kb. fél 12-kor jön az egyik asszisztens, hogy ki az a ...? Azt kérte a Várkonyi doktor úr, hogy menjek be, mert a másik kezelőben lévő orvos műt és én már nagyon rég ott vagyok. Ezt alig mondta el, kijön a Várkonyi, hogy hol vagyok? Mondom, hogy én itt, de hogy én már olyan régóta várok, hogy nekem nem oszt, nem szoroz, de az egyik kismamának a gyerekét kiteszik az utcára az oviból és vidéki, inkább őt hívják már be. Mire a doki mondja, hogy szó sem lehet róla, de utána behívták őt is. Szóltam neki, hogy menjen be, amikor kijöttem és így oldódott meg szegénynek a gondja. Ott idegeskedett, hogy nehogy ne érjenek haza Veresegyházára fél egyre, mert akkor mi lesz? Most képzeljétek el, még jó, hogy ott volt a Várkonyi és utánanézett, hogy kik vannak a gépbe, vagy hányan várnak vagy nem tudom. Szerintem azért voltak annyira meglepve, mert aki már öt órája ott vár, az már rég kiverte volna a balhét, tehát esélytelen, hogy valaki ennyi időt ott legyen. De én úgy voltam vele, hogy mégiscsak ott fogok szülni, hát nem járatom le magam. Így sikerült egy órakor hazaérnem, de most annyira kész vagyok, hogy megyek, lefekszem, mert nem bírok már fent lenni. Hát ilyen volt a mai napom...
De nektek szép napot kívánok!
Piroska
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára piroska.103 2011.08.15 04:29-kor.