Sziasztok!
Laura: tessék elõvenni a pozitív szemléletet és ne engedd, hogy elvegyék a boldogságodat! Nem akarom az orvosodat kritizálni, de tudhatná, hogy ilyen állapotban elég egy kis félresikerült mondat és a kismama frászban van. Ilyen komoly aggodalmat okozni szerintem nem szabad. Ne engedd, hogy az orvos átirányítsa a szakmai csalódását ( a korábbi eset miatt)feléd, szerintem a dokid egy kissé kikészült a korábbi esettõl. Ha tényleg aggódni kellene a babád miatt, már rég bent feküdnél vagy már bizottság tárgyalná a sorsodat, hogy mi legyen (szüljél vagy ne), hiszen ez az eljárás, ha a baba vagy az anyuka állapota indokolja.
Szóval bújj a férjeduradhoz, nézd, ahogy Romola nyugodtan alszik, simogasd a pocakodat és vedd észre, hogy mennyire gyönyörû ez a pillanat és örülj a kisbabád érkezésének!
Tudatosan kerülj minden negatív gondolatot és gyere ide hozzánk, hogy érezd, hogy mi nagyon szurkolunk értetek!
Tikk: fáradt voltál, mikor írtad a hozzászólásodat vagy lehangolt az érettségi találkozó?
Zafi: Hajrá, a vizsga miatt!!!!
Vigyél csokit magaddal!
Dzsili:
Elõször is leszögezem, én a saját tapasztalatomból indulok ki, így próbálok helyezetedre reagálni, nem akarok kritizálni és okoskodni sem, lehet, hogy teljesen mellé fogok beszélni, elõre is bocsi, de hátha segítek!
nem tudsz egy picit anyukádra számítani, tényleg jó lenne, ha legalább te egy picit pihenhetnél, hogy te is kicsit külsõ szemmel jobban át lásd a férjeddel a problémáitokat? Nem kell ehhez elmenekülnöd, csak egy délutánt magadban kell lenned, hogy megértsed, férjed miért jutott el ehhez az állapothoz. Ha megérted, hogy õ miért menekül ennyire a munkájába (sikerélmény, jó társaság, anyagiak, izgalom, depresszió, magány, bizonyitásivágy, kisebbségérzés..), akkor talán el tudod érni, hogy beszéljen róla és ezáltal önmaga ráérezzen, hogy egy másik világ nagyon hiányolja. Tudom, ilyenkor az ember saját maga várná, hogy õ kapna egy kis figyelmet és gyengédséget a másiktól, de addig ezt nem kaphatod meg a férjedtõl, míg õ ennyire zárt világban él, neked kell erõsebbnek lenni. Ha nem bírod, akkor sírj egy picit, de ne add fel!
Lehet, hogy hülyén hangzanak ezek a mondatok, de én is tapasztaltam férjemnél, hogy túlságosan belemélyedt a munkájába, több örömet és megértést talált benne, a pénz segített tárgyiasítani a boldogságát, miközben a környezetét teljesen kizárta. Ilyenkor engem is kritizált, sértegetett, ingerült volt és a lényeg az volt, hogy õt kellett sajnálni, mert õ gürcöl, és munkájának az eredményét nem élvezheti.
Biztosan nagyon sokat dolgozik a férjed és tényleg nagyon kimerült. Valahogy ki kell mozdítanod erõszakkal a férjedet ebbõl az állapotból és meg kell gyõzni, hogy otthon is várja izgalom (jó házasélet), gyengédség( gyermekei szeretete), elismerés (büszke vagy rá), és bizony feladat (neked segíteni). Ki kell mozdítanod abból az anyagias világból, ami körülveszi, hogy értékelni tudja a fontosabb dolgokat. Persze pénz nélkül nincs élet, de vegye észre, hogy nem lehet mindent azzal mérni.
Viták helyett, próbáld meg olyan dolgokkal meglepni, amikbõl érezné, hogy az a világ, amit te teremtesz meg neki, igazán irigylésre méltó (pl.a meglepetés lehet bármi, neked is új dolog (hogy te is örülj neki), gesztusok, ajándék, egy érdekes program, könyv, zene, videó, rituálé, nosztalgiázás, gyertyás fürdõzés otthon, ami igazán kikapcsolja az embert, és nem kell ahhoz elmenni otthonról és nem kerül nagy pénzbe). Ha végre eljuttok ahhoz a ponthoz, hogy õ is nyított, hogy megértse a te problémáidat és végre beszéljen a sajátjairól, akkor végre párbeszéd alakul ki köztettek! Nagyon lassú folyamat, míg végre visszajön a "rendes életbe", és ö maga foglamazza meg, hogy "de állat voltam! ". Egy szóval szerintem a férjed menedzser betegségben szenved, amit a sok munka, stressz, építkezés, megnemértettség és ki tudja mi váltott ki.
Olvastam az Ideál c. újságban egy cikket, hogy több férfira bénítóan hat, ha a feleség a több gyermekes családot, háztartást és munkát hihetetlen sikerrel látja el. Hiszen, azt hiheti az apuka, hogy rá már nincs is szükség vagy csak pénz keresésre jó, vagy a feleség sokkal ügyesebb és erõsebb mint õ. Ez kisebbségérzéshez vezethet, hiszen az anyuka mûködteti az életet és a férj csak egy kis láncszem..
Ha nagyon nagy baromságokat írtam volna, bocsáss meg, de tényleg segíteni szerettem volna!
na, nagyon sokat filozófáltam, többiektõl elnézést!
Üdv: Zsuzsi