Kiemelt témák

SZiasztok!

Én egy olyan családban nõttem fel, ahol a szüleim a "gyerekek érdekeira való tekintettel" maradtak együtt (az öcsém 18 éves koráig), holott már rég nem szerették egymást, mikor nem volt veszekedés (nagy ritkán), akkor is feszültségterhes volt a levegõ, sosem lehetett tudni, mikor, mi robban: maga volt a pokol! Nagyon irígyeltem azokat az osztálytársaimat, akiknek elváltak a szülei és egy nyugodt, veszekedésmentes lakásban élhettek békében az egyik szülõjükkel! És emiatt talán harmonikusabb volt a kapcsolatuk a nem velük élõ másikkal is... Amióta a szüleim elváltak és nem kell kényszerû életközösségban együtt lenniük, az õ kapcsolatuk is normális lett, azóta vannak együtt töltött családi ünnepeink, ahol egymással is kedvesek tudnak lenni!
SZóval, szerintem a gyerekek érdeke nem az együttélõ szülõk, hanem a kiegyensúlyozott és bboldog szülõk, akik nagyon seretik a gyerekeiket - együtt vagy külön!

egylány

Lányok én nem is azt mondtam, hogy rossz kapcsolatban kell leélni az életünket pusztán a gyerekek miatt, hanem azt, hogy mérlegelni kell. Nem lehet sajnos minden tökéletes, ahhoz külön mázli kell az életben, hogy a dolgok úgy bejöjjenek, ahogy lánykorunkban terveztük. De a kapcsolatokon lehet javítani, s lehet az értékrendünket is kicsit átigazítani. Ha a pasas agglegénytípus, még nem feltétlenül rossz apa és rossz férj, lehet, hogy csak ki kell várni, amíg magára ébred. Addig lehet az anyukáknak olvasni, sétálni, kötögetni, barátnõkkel találkozni, agglegény-férjet a háta mögött jól kifigurázni . Persze csak avégett, hogy utána könnyebb legyen a lelkünk.
Ja, és nem kell nagyon elkeseredni, olyan sok szép dolog van a világon!

Sziasztok!

K.o.! Sok pasinál láttam már olyat, hogy az újszülött, pici gyerekével egyszerûen nem tudott mit kezdeni. Ettõl kirekesztettnek érezte magát, és el is távolodott valamennyire a családjától. Viszont késõbb, mikor a gyerek már járt, beszélt, hirtelen feltalálta magát az Apuka, és ma is boldogan élnek. Tarts ki, szerintem biztosan van még remény!
Én az elsõ pillanattól kezdve igyekeztem a férjemet bevonni a kisfiunk körüli teendõkbe (egy évvel idõsebb, mint a tiéd), és ez nagyon bejött nekem. Persze kellett hozzá a másik oldal hajlandósága is, meg egy kis nõi fifika is. Eleinte kis dolgokat bíztam rá, olyasmit, amiben tuti sikerélményre számíthatott, és nem is került túl nagy fáradtságába. Csak ilyen "fogd meg egy percre" típusú dolgokkal kedtem, utána jöhetett a "büfiztesd meg kérlek, amíg én fejek", és így tovább, egyre nagyobb dolgokkal. Nagyon figyeltem arra, hogy kudarc ne nagyon érje Életem Párját az elsõ próbálkozások során, és mindig kapott valami pozitív visszajelzést is tõlem. Egy õszinte kis dícséret, hogy milyen ügyesen fogja már, vagy egy köszönet, amiért segített nekem. olyan jól sikerült, hogy amióta leesett a köldökcsonk, Laci fürdeti Lacikát (elvégre õ tudja, hogyan kell egy kis fütyikét tisztán tartani! ). Utána nagy lépés volt a kanalas kaja evés. Akkor már volt a pasinak önbizalma a dologhoz, és én vacsorára mindig a kisfiunk kedvenceit készítettem elõ, hogy lelkesen meg is egye, ne kelljen vele kinlódni. Így lett rendszer az, hogy az este Apáé, aki elõtte sajnos szintén egész nap, estig dolgozik. Azért vacsizik Lacika este 7 órakor, mert addigra azért általában haza tud érni Laci is. Addigra mindent elõkészítek, õ meg nagy lelkesen megeteti a fiát, utána kicsit el is játszik vele mostanában már, és végül megfürdeti, pizsamába öltözteti, és úgy adja vissza. Mert azért elaltani az én dolgom maradt, azóta is, hogy néhány hete már nem szopizik.
Mondjuk azért mi se vagyunk az a kimondott sikersztori. Mi is eléggé eltávolodtunk egymástól az utóbbi idõben. A sok munka miatt keveset vagyunk együtt, és Laci olyankor is fáradt, feszült. Én meg a kisfiunk éjszakai cirkuszolásai miatt vagyok készen, ugyanakkor nagyon hiányzik a párom, az, hogy ne mindig csak a gyerekkel legyek. Alig várom, hogy hazaérjen, aztán sokszor perceken belül összeveszünk. Szóval mostanában elég rossz korszakot élünk, de ha fordul a kulcs a zárban, a kisfiam boldogan fut az Apja elé, és ennek nagyon örülök.


BMárti

Kivancsi! Koszi a javaslatot! Igazabol valni nem szeretnek, nem vagyok az a konnyen felados tipus. Rosszabb napjainkon azert neha bevillan az agyamba. Csak jo lenne valahogy raebreszteni a dragamat, hogy ez igy nekem nem fenekig tejfel. Igaz, most kicsit jobb, mintha megerezte volna, pont aznap beszelgettunk egy jot minderrol, amelyik nap a hozzaszolast irtam. Elmondta, hogy azert ingerult neha, mert 2 oldalrol jon a nyomas, egyik oldal a melohelye, a masik pedig en. Ez idaig rendben is lenne kulonben, csak az a baj, hogy a melohely van elso helyen, hiszen nekem lehet azt mondani, hogy majd.. Ja es hogy o azt szeretne, hogyha hazajon a faraszto melobol, akkor itthon egy kedves, aranyos feleseg varja. Mondtam neki, hogy ez ok, te ezt akarod, de vajon mit akarok en??? Erre mar nem tertunk ki igazan.

Bmarti! Igen, nalunk is ez van, o meg is mondta kerek-perec, hogy a gyereknek szerinte akkor van szuksege mar az apjara, ha jar. Mondtam neki, hogy ez baromsag, de asszem nem gyoztem meg. En is probalkozom ezzel a kis feladatokat rabizni modszerrel, annyi a bibi, hogy o ugye nagyon keveset van itthon. Ha hazaer, azert a furdetes az elejetol kezdve az ove. Es soha nem erte kudarc, szerintem klasszul banik a gyerekkel, neha nala jobban megnyugszik, mint nalam.

Tegnap is elmondta egyebkent, hogy alig varja, hogy jarjon a ded, mert akkor johetnek az apukas feladatok, ugymint horgaszas, focizas, motorozas.

Koszi lanyok meg egyszer a hozzaszolasokat, ha akad azert valakinek valami tuti otlete munkamanias ferj megregulazasara, orommel veszem

k.o.

Szia k.o.,

a ferjedben kicsit magamat latom. A megoldast nem tudom. Es a nyomas tenyleg nagy. Nehez az eletben, foleg a vallalkozoi eletben "kinnt oroszlannak, otthon meg nyuszinak lenni".
Es addig en sem nyugszom, amig el nem ertem azokat a dolgokat, amiket kituztem magam ele. Talan annyi, hogy nekem a fiammal(15 honapos) nagyon jo a kapcsolatom. Anya viszont azt mondja, hogy "nem segitek eleget otthon."
Ki tudja, hol az igazsag?

Udv, ZoliApu.

UI: Sorrend a csalad es a melo kozott.
Szerintem en inkabb a csaladert, es nem magamaert hajtom magam.

Sziasztok!

K.o.! Akkor nem is olyan rossz a helyzet nálatok! Tarts ki, mindjárt jár már az a gyerek! A munkamánia ellenszerére nekem is nagy szükségem lenne! Sajnos nálunk is az a fõ baj, hogy Életem Párja alig-alig van itthon.

ZoliApu! Persze, a családodért hajtod magad, szerinted. De tényleg több pénzre, nagyobb lakásra, új autóra van szüksége a családodnak, vagy inkább rád, az idõdre, a szeretetedre, az odafigyelésedre?! Leírtad a kulcs-mondatot: ezeket a célokat TE tûzted ki MAGAD elé. Persze én tudom, hogy nem lehet félgõzzel dolgozni, érvényesülni manapság. Az én férjem is ez elõtt a diléma elõtt áll. Vagy rengeteget dolgozik a mostani melóhelyén, vagy felmond. Most jól keres, szakmailag elismerik, szereti a munkáját. Ha új munkahelyet keres, lehet, hogy ott is ennyi lesz a meló, esetleg kevesebb elismeréssel. Én ezt mind megértem, de akkor is elviselhetetlennek érzem azt, hogy alig látjuk. Ráadásul falra mászok ettõl a dumától, hogy értünk teszi. Pl. most cseréli ki éppen a szivemhez nõtt, édes kicsi 3 ajtós hófehér Corsánkat egy nagy böhöm sötétkék Zafirára. Ugye nem kell külön részleteznem, kinek az igénye ez?! Nem az enyém, és nem a 17 hónapos kisfiamé... De õ is értünk dolgozik...


BMárti

BMarti,

En ugy erzem, hogy nalunk nem megy a csalad rovasara a munkam. Dolgozhatnek kevesebbet. Mehetnek szabira, de akkor nem biztos, hogy megvalosulna anyaval a kozos almunk. (Ami most anyagi eredetu. Egy szep kis haziko.)
Nalunk talan az a problema, hogy keves hazimunkat vegzek otthon. De amugy a kacsolatunk harmonikusan mukodik. Es kepesek vagyunk egymas hulyeseget elnezni a "kozos cel erdekeben".

Hogy ez a "kozos cel" valahol a "sajat magam megvalositasa" is. Az csak szerencse.

Udv, ZoliApu.

Zoliapu: hat igen, Bmartival ertek egyet, nem teljesen igaz ez, hogy a csaladert hajtotok. En is ezt probalom megertetni a parommal, hogy a gyereknek mindegy, milyen babakocsiban ul, vagy milyen jateka van, neki csak mi kellunk. Persze, vannak egyeb fontos dolgok is (haz, auto stb), de pl ezek nalunk nagyjabol megvannak. Es azert az kicsit tulzas, hogy meg hetvegen is melozik, gyakorlatilag a szules ota nem volt csak kb 4 szabadnapja.

En vegulis megertelek titeket, ferjeket is, ebben a kapitalista vilagban melozni kell nagyon sokat, de valahogy meg kell talalni az arany kozeputat, hogy mindez tenyleg ne menjen a csalad rovasara. Ja es az en parom _semmit_ nem csinal itthon. Igaz, van annyira jo fej, hogy nem tolem varja el, hogy takaritsam a 130 nm-t, hanem vegyek fel takinenit. Azt marcsak talalni kene...

orsoly

Ps: Bmarti, ne csinaaaald, a Zafira tok jo auto, nekunk egyik kedvencunk

Zoliapu: hat igen, Bmartival ertek egyet, nem teljesen igaz ez, hogy a csaladert hajtotok. En is ezt probalom megertetni a parommal, hogy a gyereknek mindegy, milyen babakocsiban ul, vagy milyen jateka van, neki csak mi kellunk. Persze, vannak egyeb fontos dolgok is (haz, auto stb), de pl ezek nalunk nagyjabol megvannak. Es azert az kicsit tulzas, hogy meg hetvegen is melozik, gyakorlatilag a szules ota nem volt csak kb 4 szabadnapja.

En vegulis megertelek titeket, ferjeket is, ebben a kapitalista vilagban melozni kell nagyon sokat, de valahogy meg kell talalni az arany kozeputat, hogy mindez tenyleg ne menjen a csalad rovasara. Ja es az en parom _semmit_ nem csinal itthon. Igaz, van annyira jo fej, hogy nem tolem varja el, hogy takaritsam a 130 nm-t, hanem vegyek fel takinenit. Azt marcsak talalni kene...

k.o.

Ps: Bmarti, ne csinaaaald, a Zafira tok jo auto, nekunk egyik kedvencunk

Sziasztok!

ZoliApu! Szerencséd van, ha tényleg közösek a céljaitok, és vállvetve küzdötök értük. Lehet, hogy ez a harmonikus kapcsolat kulcsa?! Na haragudj, nem bántani, vagy támadni akartalak, csak a saját keserûségem buggyant ki ettõl a témától, ha Apa ÉRTÜNK dolgozik. Sajnos nálunk teljesen patt-helyzet van, mert õ az adott munkahelyén vagy ennyit dolgozik, vagy felmond. Nem szivesen uszítom a felmondásra meg, mert tudom, hogy számára is önmegvalósítást jelent a munkája. Ugyanakkor úgy érzem, hogy lassan, de biztosan távolodunk elfelé egymástól, mert alig-alig van idõnk egymásra, és ha mégis akad, akkor mindketten fáradtak, kimerültek és türelmetlenek vagyunk.

k.o.! Ez jó, vegyél fel takanyót, a Párod meg majd jól mégtöbbet dolgozik, hogy arra is megkeresse a pénzt?! Az én párom is gyakorlatilag kivonult a házimunkából, pedig eleinte olyan klasszul önálló volt. Ennek komoly szerepe volt abban, hogy tetszett nekem... Mondjuk õ egyszerûen nem veszi észre, hogy rendetlenség, vagy egyenesen kosz van a lakásban. Ha megkérem valamire, azt vagy azonnal megcsinálja, vagy 2 percen belül elfelejti. Egyébként egy szavam se lehet, tényleg nagyon elnézõ és toleráns velem, ha nem csináltam rendet, tõle nyugodtan élhetünk rendetlenségben, ha nem fõztem vacsorát, zokszó nélkül eszik hideget, stb. Csak valahogy még ettõl a nagy toleranciától is egyre kívülállóbb lesz... Néha már-már olyan, mint egy udvarias idegen.
A Zafira tök jó autó, nem vitatom, de ha látnád azt a kis édes, 3 ajtós corsát, a gombölyded popsijával... Még a régi típus, az utolsó pillanatban csíptük meg, mielõtt bejött ez a szerintem elcseszett új forma. Megy, mint a golyó, dinamikus, fordulékony, még én is le tudok parkolni vele, és még ragozhatnám. Nem is öreg, 3 éves körül lehet, ha jól emlékszem. Az új Zafira éppen négyszer annyiba fog kerülni, mint amennyit ez ér, és nekem ez is bõven jó volt...


BMárti

BMárti sajnálom, hogy nincs minden rendben.
OFF
Nem tudom tudja e, hogy CC (Juza Kata) is mindjárt szül, és Ezüstszéléknél is nagy már a pocak.

Fogyival hogy állsz? Megy?

Az én férjem is munkamániás volt, a gyerek kisebb korában meg elkeserítõen látványosan volt számára teher, hogy foglalkozzon a kicsivel. Most már jobb a helyzet. Egyrészt a baba már nem is baba, hanem gyerek, és így sokkal jobban tudnak kommunikálni. Másrészt házimunkát sose vártam tõle, de cserébe õ se várhatta a fõtt kaját meg a mindennapi rendet az igényes baba ellátása mellett, ez így mûködött is. A veszekedések olyan jellegûek voltak inkább, hogy vigyázzon a kicsire, mialatt én fürödnék vagy ilyesmi. Nos, ezt egyrészt most már megteszi, másrészt meg a gyerek már ügyesen elkísér fürdeni, és ott játszik vagy tombol a kád mellett.
A harmadik - és tán legfontosabb -, hogy nem foglalkoztam a férjemmel. Lélekben elváltam tõle abban az idõben, nem is nagyon nyaggattam (csak ha már két napja nem fürödtem), de ettõl eltekintve úgy éltem mellette, mintha nem lennénk társak. Lelkizés nem volt, azt nem is szeretek, meg tudom, hogy a férfiak hogy viszonyulnak hozzá.
Ezt az egészet így konkrétan nem tudom, hogy észrevette-e, de egyszer csak lassan elkezdett megváltozni. És most már normális. És én is kezdem lassan megbocsátani, amikért megharagudtam rá az elsõ tíz hónapban.

Bmarti: a takanyot mar most is ki tudjuk fizetni, ugyhogy ezert nem kell meg tobbet meloznia. De meg minidg jobb, hogy nem tolem varja el, hogy a gyerkoc mellett rendet stb tartsak Es te probaltad mar vele megbeszelni a problemakat? Pl azert ez nalunk elkepzelhetetlen, hogy ha en nem akarom, akkor is lecsereli az autot....Igaz, o viszont elvarja a vacsit (amit en jo szivvel meg is csinalok neki, merthogy egesz nap nem jut eszebe enni!)

Nevtelen: egyszer en is csinaltam par napig, hogy egyszeruen nem szoltam hozza (valamin felhuztam magam). Kb 2. nap kibukott tole, hogy miert vagyok ilyen, stb. Ugyhogy talan nem remenytelen a helyzet.

k.o.

Sziasztok!

Zsunya! Ne érts félre, azért olyan nagy baj nincs nálunk, csak mostanában rossz korszakot élünk. De már csak 2 hét, és eljön végre Laci szabira!
Az infók, amiket írtál, nem mondanak nekem semmit, de továbbítom, Laci biztosan érteni fogja.
A fogyókúrám szuperül halad, már a terhesség elõtti cuccaim is rámjönnek egy kis erõszakkal. Viszont mikor terhes lettem is volt már rajtam bõven fölösleg, ugye a cigi-elvonókúra meglátszott rajtam. Sebaj, most úgy nekilódultam, hogy leadom azt is, mint a szél! és te hogy haladsz a fogyással? Remélem, amíg LAci szabin lesz, én is fogok tudni nagyokat úszni és szaunázni! Hû, de jó lenne. Azért így, mozgás nélkül fogyva eléggé "felpuhul" az ember lánya.

Névtelen! Ez az, amit én nagyon nem szeretnék, hogy csak egymás mellett éljünk, és ne együtt. Ezért toporzékolok örökké a Párom munkamániája ellen. Szerencsére neki is lenne igénye egy kis meghitt együttlétre, nagy beszélgetésekre, stb. Úgyhogy én nem adom fel!

k.o.! Persze, hogy próbáltam megbeszélni. A válasz mindig az volt, hogy valami egészen közeli idõpontot ígért, amikor elkészül az a projekt, amin éppen ennyit kell dolgoznia, élesbe megy végre a rendszer, túl lesznek a teszt-idõszakon, stb., és utána miénk a világ, fél5kor feláll a forgószékbõl, kikapcsolja a számítógépet, és hazajön hozzánk. Persze ez az idilli állapot valahogy mindig majd késõbb lesz.
Félreértettél, az autó kicserélése nem a tiltakozásom ellenére történt, csak nem az én kedvemért. Szóval nem érzem igazán értünk dolgozásnak, amikor megkeresi a rávalót. Én szerettem a kis Corsánkat, és még jó darabig vígan eljártam volna vele. Ugyanakkor az eszemmel beláttam azt, hogy célszerû lenne pont most kicserélni nagyobbra, és azt is, hogy ha lesz még egy gyerekünk, akkor mindenképpen nagyobb autóra lesz szükségünk. Ugyanakkor a Zafirát túlzásnak tartom. Viszont úgy örül neki, mint egy gyerek a karácsonynak, úgyhogy lassan én is megbarátkozok a gondolattal.


BMárti

De jó, hogy ezt irod! Már azt hittem komoly baj van.
Gratulálok a fogyáshoz! Nagyon klassz! Ezek nagy dolgok, én tudom. Rólam egy hónap alatt leugrott 5 kilo. Tornázom minden nap és úszom hetente egyszer. Nem is a kilók, hanem ahogy magamra gondolok az változott sokat. Már csak 15 van hátra.

PiciLacinak puszi
Zsunya

Névtelen! Nem Adrienn vagy véletlenül

Es ha igen, akkor mi van?

Az, hogy volt itt egy Adrienn, akinek a problémái nagyon hasonlitottak a tiédre. Vannak akik örülnének ha hallanának róla.

<- ez pedig örömet is kifejezhet, nem csak gúnyos mosolygást.

Es ha igen, akkor mi van? -ezt biztos nem az a névtelen írta, aki az Adrienn-típusú hsz-t.

Névtelen 15.42 , köszi! Igen, pontosan errõl van szó. Adrienn már nagyon régen nem írt a Babanetre, kíváncsi vagyok, mi van vele! Ha jól sejtem, az õ babája most 10-11 hónapos lehet...

Ahogy emlékszen valami politikai topikon akadt ki ennyire. Azt irta hogy pár hétig nem ir. De ez már elég régen volt.

Zsunya!

Azt hiszem, igazad van. Nem is annyira a kilók számítanak, mint az, ahogy gondolunk magunkra!


BMárti

Sziasztok Lányok!

Hát itt is! De muszáj kibeszélnem. Bocs.
Tegnap jól kiakasztottak a kölkök, aztán apával is volt egy pici zûr. A végén hozzávágtam, hogy lehet, hogy csak a gyerekek tartanak össze? Majd kisvártatva megkaptam, hogy szétesett a család. Persze ez nem ilyen egyszerû és nincs is így, csak most egy kicsit rossz. Azt hittem ennél azért jobb passzban vagyunk...

A munkáról hasonló véleményen vagyunk, csak hát ez egy sz*r világ, ahol ha nem dolgozik a családos apuka rendesen, többet az elégnél, akkor dalolva ugrik egy szingli a helyére, mert õ akár hétvégéket és éjszakákat is kész látszólag önként átdolgozni.

Valahol olvastam Adriennt! Ha róla beszélünk. Minden OK náluk.

solya

Sziasztok!

Na ujra itten vagyok, megint fasirtban vagyunk apaval Es nagyon nagy fasirtban Teljesen kifordult onmagabol, csak a munka szamit. Az egesz egyebkent abbol indult ki, hogy a szuleim vettek nekunk egy autot, azert, hogy ki tudjak mozdulni neha a gyerekkel. Kb hetente egyszer elmegyek ide-oda, a het tobbi napjan meg vigye Apa az autot. Igy indult...Mult heten pedig mar kuncsorognom kellett az autoert, meg bementem a gyerekkel hajnalok hajnalan Apaval, mert neki kell az auto egesz nap es kulonben is, o keresi meg rank a penzt, nehogymar en szorakozasra hasznaljam a kocsit, mikor neki a munkahoz kell Nagyon osszevesztunk, es a szuleim is kiakadtak, vegulis ez az o penzukon vett auto, es erre a lanyuk es az unokajuk nem jut hozza. MIvel Apa 3 napig amugysem jott volna haza a melo miatt, igy elmentunk a szuleimhez par napra, meg hogy kipihenjuk ezt a vitat. Apa egyszersem hivott fel, hogy mi van a fiaval, amikor en hivtam nem vette fel es kikapcsolta a mobilt Ezt egyszeruen nem ertem, ha velem eppen nincs is joban, azert a fia erdekelhetne Aztan hazajottunk, es 5 napi tavollet utan 2!!! percet hajlando volt a fiaval gagyoraszni es kesz Hozzam nem szol, egy szot sem, csak annyira torte ezt meg, amig a kocsikulcsot kovetelte rajtam Nagyon el vagyok keseredve, komolyan felmerult bennem a gondolat, hogy ennek valas lesz a vege... Es nem latom a megoldast, vagy hogy milyen strategiat kene kovessek, amivel jobb belatasra birhatom.

Jolesett kiirni magambol, de ha van valakinek otlete....

k.o.

Kedves k.o.!

Meg kellene kérdezni Tôle, hogy Ô mit is akar. Ezekkel a hosszú veszekedésekkel csak az a baj, hogy nagyon el tudnak "durvulni", és nehéz kimászni belôle.
Ezt csakis Ti ketten tudjátok így, vagy úgy megoldani. Nincs mese, le kell ülni beszélgetni errôl a rossz hangulatról.

Sok sikert kívánok. Ági

Pocok! Tudta, hogy le akarok menni, nem buntetnem ilyennel, hogy elveszem tole a fiat (bar amennyit mostanaban foglalkozik vele, nem lene nagy veszteseg). Oke, a pasik alt szeretik a kocsit, de micsinajjak, ha en meg nem akarok itt senyvedni egesz nap (egy faluban lakunk Pest mellett, massal nem tudunk kimozdulni)?

Agi: igen, en is tudom, hogy meg kene beeszelni, csak keresem ra az alkalmat. Es mivel eddig mindig en engedtem, most ugy szeretnem, ne az jojjon le belole, hogy na, bekulni akar, megint o a gyenge. Sajna o nagyon haragtarto, hetekig tudja magaban dedelkgetni velt es valos serelmeit... Azert igyekszem talalni egy megfelelo pillanatot.

k.o.

Pocok! Tudta, hogy le akarok menni, nem buntetnem ilyennel, hogy elveszem tole a fiat (bar amennyit mostanaban foglalkozik vele, nem lene nagy veszteseg). Oke, a pasik alt szeretik a kocsit, de micsinajjak, ha en meg nem akarok itt senyvedni egesz nap (egy faluban lakunk Pest mellett, massal nem tudunk kimozdulni)?

Agi: igen, en is tudom, hogy meg kene beeszelni, csak keresem ra az alkalmat. Es mivel eddig mindig en engedtem, most ugy szeretnem, ne az jojjon le belole, hogy na, bekulni akar, megint o a gyenge. Sajna o nagyon haragtarto, hetekig tudja magaban dedelkgetni velt es valos serelmeit... Azert igyekszem talalni egy megfelelo pillanatot.

k.o.

Pocok: huhh, a ferjem meg az olvadas Az utolso meglepo huzasa az volt, amikor marciusban a szulinapomra hazakuldte futarral a nagy csokor viragot es az ajandekot Kicsit sem lepodtem am meg (Tok jo neha nosztalgiazni)

Na azert most mar legalabb beszelunk....bar kozolte velem, hogy a hazassagunk valsagban van es gondolkodjam el ezen. En meg mondtam neki, hogy tudom, de mivel ehhez 2 ember kell, kezdjen o is gondolkodni. Szal most gondolkodunk

k.o.

k.o.
Nem könnyű neked maximum sajnálatomat fejezhetem ki, ötletem egy valami szörnyű házassággal a nyakamon nekem nincs.

Én is mindig ezt a dumát hallgatom, már mint hogy a férjem dolgozik, ez az ő háza, az ő autója az ő pénzén élünk, nekem olyan mint amikor gyerek voltam és a szüleim égső kétségbe esésükben ezt vágták a fejemhez.
nekik még úgy ahogy igazuk is volt, de most....

És ráadásul totál megbízhatatlan mindig mást mond mint ami végül lesz és ez már teljesen felőröl.

A pénze nélkül tényleg nem megyünk semmire, de ő ezért korlátlan HÁLÁT várna el.
Én tudom, hogy jobb lenne nélküle Nekem, de a gyerekeknek?
Már ott tartok, hogy kikerülöm, csak ne legyen itthon, tehetetlen vagyok.......csalódott, és nagyon szomorú.

Talán csak álom egy olyan férfi, aki szeretni tud akkor is ha pár kilót felszedtem a három terhesség altt ami nem tünt el, aki segítene, hogy dolgozhassak, mert vigyáz néha a gyerekeire és nem azt vágja a fejemhez, hogy mindenki maga válassza a sorsát, minek szültem három gyereket ha nem tudom őket eltartani, és hogy legyek roppant hálás mert ő ezt már tizen x éve megteszi.
Én meg a se...m növesztem csak itthon, már mint szerinte.
Annyira nem tudom mit tehetnék, ez sem jó a gyereknek hogy egész nap veszekedést hallgatnak,de már az is idegesít ha megszólal.

Beszélgetni sosem tudott, mert csak sértegetésbe fullad a dolog.

Hát ...csak jól esett leírni.

Köszi. Selejtes

Mindegyikőtöket sajnállak, ugyanakkor elképesztő számomra, hogy ilyen szinten nincsen önbizalmatok.
HA úgy érzitek, hogy ezt nem lehet elviselni, akkor először is irány egy pszichológus. Aki kicsit helyreállítja az önértékeléseteket. Utána pedig le lehet ültetni a pasikat, és beszélni velük. Adott esetben felállni és kilépni a kapcsolatból.
És ne mondjátok, hogy de mi lenne, meg honnan lenne pénz. Mert ha ezt mondjátok, akor pont azt ismétlitek, amit a férjeitek mondanak. Hogy nélkülük nem juttok semmire.
Hajrá lányok:-))))

Szia Selejtes!
Már a névválasztásod is egy nagy adag depressziót sugároz!
Tessék felébredni!
Tessék a gyerekeket valakire rábízni, elmenni kicsit magaddal törődni!!
Koplalni, sportolni, kozmetikushoz, fodrászhoz menni! (ha lehet, ezekre nem apucitól pénzt kérni...egyáltalán kérni Tőle bármit is!)
De az is megfelelő lenne, ha otthon ugrálnál 2 órát zenére! (Ennyit az alakról)
Ami a pénzkérdést illeti, hát erre csak azt mondanám, hogy az ilyen pasas nem érdemel semmit!
Nálunk is a párom keres jól, de esze ágában sincs a fejemhez vágni! Sőt! De nálunk más a helyzet 14 év után is szerelmesek vagyunk..még, ha nem is lángol már annyira mint annakelőtte!
Ahhoz, meg nem tudok sokat fűzni, hogy a fejedhez vágta a 3 gyermek vállalását. Ezt már előre látnod kellett volna!
Most itt rá lehetne kérdezni, hogy megbeszéltétek-e azelőtt, hogy hány gyermeket vállaltok, vagy csak úgy jöttek?
(erről már volt pár csúnya vitánk az "egy gyerek, nem gyerek?" topicban is a többiekkel...)
Mindenesetre megpróbálnék vele leülni és beszélgetni...ha nem megy, akkor kilépnék a házasságból, hisz hosszútávon a gyerekeknek sem jó és nem lesznek hálásak Neked, ha "mártír" leszel, hidd el!
Pláne, ha ők is csak a veszekedést hallják!
Ne legyél gyenge!
Az ilyen hapsik ezt használják ki, lelkileg terrorizálnak!
Sajnos 6 évig én is megtapasztaltam ezt, pedig "csak" a főnököm volt...szinte kilépni sem mertem a cégtől!
De ennek hála már 10 éve vége!!
Igenis meg fogsz tudni a magad lábán állni, persze eleinte segítséggel..

Pocok
Köszi, igazad van!

Thira
neked is, és már régen fel is álltam volna, ha egyedül lennék, vagy max. egy gyerekkel, így azért jobban érzem a felelősség súlyát, amivel a férjem visza is él.
40 ezer forint a gyesem és a családim összesen ebből mit tudnék kifizetni, még a rezsit is alig és akkor hol lakom, mit eszünk?
Sajnos az én szüleim is olyanok, hogy akkor mehetnék csak hozzájuk a gyerekekkel, ha valami nagy tragédia lenne, anyu szerint apu is ilyen volt, nekünk meg az a sorsunk hogy tűrjük....
Az önértékeléssem szerintem nincs baj, mert én úgy érzem nagyon fontos dolgot csinálok azzal hogy az elmúlt pár évet és még néhányat a gyerekeimnek szentelem, az a baj hogy a férjem állítása szerint vagyok egy senki,ennek az ellenkzőjéről nem lehet meggyőzni.
Sajnos még ma is sokan vagy egyre többen, az alapján ítélik meg a másikat, hogy mennyi pénze van.
Én nem keresek, tehát pont ennyit is érek....
Amikor mondtam neki hogy nélkülem hol lenne? Azt válaszolta hogy csak hátráltatom mindenben, már palotája lenne meg stb.
Amikor érdeklődtem hogy a gyerekek nélkül /akik mégis csak álltalam élnek/ boldog volna-e? Azt mondta, hogy nem vagyok normális.
Akkor??
Ha valmi csoda folytán egy nagyobb öszeghez jutnék /nem egy palota miatt/ egy csomó pénzt az arcába tömködnék és úgy lelépnék hogy csak a csíkot látná mögöttünk, akkor mindjárt eldönthetné hogy pénzesen de család nélkül jó-e neki?
Ez csak álom, én meg egyre csalódottabb vagyok az életben, csakugyan így kell leélnem ami még hátra van?

Ilusta
Voltaképp neked is sok igazad van.
Pénzt KÉRNI szerintem már ez is csúnyán hangzik a saját férjemtől?
És ha sikerül is ki vigyázz addig a gyerekre?
A babákat együtes elhatározásból szültem nem csak véletlen gyerekek, eleinte ő is lelkesedett az ötletért aztán...
Igazad van nem jó a gyerekeimnek egy "mártír" anyával, bár ezt vágja a fejemhez a férjem is, így ezt a szót utálom, ezért is vagyok elkeseredve ennyire.
Azt mondod bízzam a gyerekeket valakire. De kire?
Nehezen de sikerülhet egyedül az előbb írtam fent mennyiből, és ki segítene?
Ördögi kör.

Még valami megfogott abban amit írtál, hogy szerelmesek vagytok egymásba.
Ez nagyon szép, tényleg irígylésre méltó.
Szerintem ő már nem szeret engem a gyerekeket igen, de engem csak elvisel, hogy az ő szavaival éljek azért tart hogy ellássam őket.
Azt hogy értetted, hogy látthattam volna előre hogy milyen lesz? Honnan? Az elején még ő sem volt ilyen ám! Vagy ne szüljek mert ki tudja milyen lesz a férjem pár év múlva? Szerintem erre senki nem gondol.
Azt még megértem hogy már nem kellek neki mint nő, hogy nem tart sokra mint embert, de akkor miért kell ezt így folytatni, miért nem lehet megeggyezni normálisan ....

Nagyszülők? (Akár anyósék?) Barátok? Keresztszülők?
Ha egyik sincs,olyan, akihez segítségért folyamodhatsz, bármelyik témában, nehéz a helyzeted valóban!
Ha viszont tényleg annyira ragaszkodik a gyerekekhez, mint állítja...akkor megbeszélném vele, hogy lelépnék pár napra és boldoguljon a 3 gyerekkel és megláthatja, mennyire "mereszted a segged" otthon...!
De az sem ártana, ha kettesben elmennétek valahová megbeszélni a dolgokat...
Rákérdeznék konkrétan, hogy mit akar, miért csinálja ezt!?
Amúgy meg, ha jól keres, jó gyerektartást is fog fizetni..A ház pedig közös, ha az együttélésetek alatt szereztétek (Ugyanígy kocsi és bármi más), hiába ő kereste meg rá a pénzt!! A Bíróság úgyis a gyermekek javát nézi, általában az anyánál helyezik el őket!
De ez már jogi kérdés, szerintem azért nincs akkora félnivalód, ha netán elválnál!

Szia Selejtes!

Egyszerűen éreztetni kell a k. férjeddel, hogy nélküle is megállsz a lábadon. Nem kell az orra alá dörgölni, csak finoman éreztetni. Kihagyni családi programokból, elmenni a gyerekekkel az állatkertbe, őt meg otthon hagyni, ilyesmi. Nem tudom, mennyi idősek a gyerekeid, fel tudnák-e dolgozni a válást vagy épp a rossz korban vannak. De a legrosszabbul biztos, hogy azt viselik, ha otthon feszültség van. Ezt saját tapasztalatból tudom. Tehát vagy így, vagy úgy el kell mozdítani ezt a dolgot a holtpontról.

Annamari

Megint ugyanabban a gödörben mászkálsz. Elvárod a férjedtől, hogy tiszteljen, ugyanakkor te sem tiszteled saját magadat. Nem tiszteled és nem becsülöd magadat és saját értékeidet annyira, hogy felállj egy ilyen méltatlan helyzetben és az asztalra csapjál. Senki nem fog a kezdbe rakni sok-sok ezer forintot, hogy abból éljél meg. Ha zavar a helyzet, akkor tegyél ellene. Mondd azt, hoyg elmész dolgozni, és eltartod magadat a három gyerekkel.

Annamari:
Az nem megoldás, hogyha kihagyja a férjet a családi programokból. Nem bizonyít ezzel semmit. Neki azt kellene megmutatnia, hogy önállóan is képes boldogulni. De gyerekes módja mindehhez nem elvinni az állatkertbe.

Thira!
Ez egy példa volt. Szerintem pedig nem azzal kell kezdeni, hogy na akkor elválok, mert nem biztos, hogy az a legjobb megoldás.
Annamari

Annamari:
Nem azt írtam, hogy váljon el, hanem annyit, hogy szedje össze az önértékelését. És_adott esetben_ kell felállni. De az ilyen kisded játékok, mint nem viszlek el magunkkal az állatkertbe visszaüthetnek. A k. férj azért kurvult el, mert hagyták. Mert eltűrték. Egy jól müködő emberi kapcsolatnak alapfeltétele a kommunikáció.
Ha valahol gondok jelentkeznek, azt meg kell beszélni. Ha az egyik fél erre nem képes, akkor meg kell tanítani, rá kell venni.
Ráadásul van a történetnek itt is egy másik oldala, amiről nem tudunk semmit. Ez nem azért fontos, hogy a férjet védjük, hogy ő mégis csak miylen jó ember. Hanem ő mit gondol ugyanerről a kapcsolatról és a fennálló helyzetről.
Csak a női szolidarítás jegyében, ami ilyenekre kiterjed, egyébként meg hibátlanul megy a másik háta mögötti fúrkálás, egyszerűbb a férjet hibáztatni.

Kedves selejtes!
Ne legyél az, és nem is vagy az:-))) Keresd meg szépen űjra az értékeidet, hiszen a férjed belédszeretett valamiért. Ha te megtaláltad neki is könnyebb lesz, ha meg ő nem látja, akkorra te már fogod tudni mit tegyél:-))))

Lányok
Nagyon szépen kérlek benneteket ne ugorjatok egymásnak én mindeki véleményére kiváncsi vagyok, nem ismerhettek minden részletet, természetes hogy másként látjátok.
Nem várom el senkitől hogy kész receptet adjon hogyann tovább, de jól esik hogy valahol valakikkel beszélhetek róla.

Ilusta
Sajnos nincs olyan nagyszülő aki SZÍVESEN vállalná őket hosszabb távra, ez engem is elkeserít, de ez van a szüleimnek nincs türelme hozzájuk, a férjemé pedig már nem élnek.
Barátaim akkor maradoztak el amikor az elsőt szültem, ők meg még javában buliztak stb. Azóta csak olyan haverságok vannak, de nem olyan akire három gyereket lehetne bízni, ezért is olyan nehéz EGYEDÜL.
Beszélgetni én folyamatosan próbálok de semmire sem megyek vele,úgy egy éve lett ennyire rossz minden.
Tudod azt a jó emberek már egy ideje megtanulták, hogy nem annyit mondunk Állam Bácsinak mint amennyit ténylegesen keresünk-ezt is megkaptam már az arcomba- ha elválnék a bevallott keresete után kapnék gyerektartást ami...nos, nem sok.

Annamari
Próbáltam már külön programokat, ez azért nem lenne új neki, mert szinte mindenhová különben is egyedül mentem a gyerekekkel, apuka nem ér rá címszó miatt.
Köszi a szavaidat!

Thira
Ha egy házassághoz két ember kell, akkor egy váláshoz is, jól tudom. Nem vagyok hiba nélkül való az biztos, senki sem az.
Nem kérem hogy hidd el amit írok, és végül is teljesen jogos, hogy azt mondod hogy hallgattasék meg a másik fél is. Én is kíváncsi lennék mit mondana ezt őszintén mondom neked.
Szerinted hogyan lehet valakit megtanítani kommunikálni?
Ha otthon van csak lényegtelen dolgokról lehet vel szót válltani, mert bármilyen más fontos dolog ha előjön mindjárt el kezd sértegetni, az meg már nem beszélgetés.
Tudod az elmegyek dolgozni azért gond mert a legkissebben még kicsi ahhoz, hogy közösségbe járjon, és hát ki vigyázna rá, a szüleim is dolgoznak ha akarnának se vigyázhatnának rá.
Apukám szerint én csak a gyerekekkel foglalkozzak, mással ne...de hát én is érző lélek vagyok!
Nézd én is tudom, hogy mit kellene tennem, de sajnos vannak helyzetek amikor nem teheted meg.
Ha tényleg be tudnám bizonyítani hogy megállok a saját lábamon bizonyára jobban tisztelne, de könyörgöm, én tartsam el magunkat és neveljem is őket, mindent magam?
Neki semmire sincs gondja csak hogy el jár dolgozni , kész, én meg mindent egyedül?
Szerinted ez tényleg jogos? De ha látnék rá reális lehetőséget megtenném, hidd el.
Amikor belémszeretett még más voltam bizonyára azt a nőt/lányt szerette, de az élet és az évek átformálják az embert még ha szeretnék sem lehetek ugyan az aki voltam.
Még valami én úgy tartom egy ember annyit ér, mint amennyire a szavaira lehet adni, hát a férjemére sajnos nem lehet.
Én nem hazudtam még neki, ő napi szinten megteszi.
Tudod már úgy érzem nem vagyok vele de nem szeretnék ellene sem.

Kedves S.(elejtes),

"Neki semmire sincs gondja csak hogy el jár dolgozni , kész, én meg mindent egyedül?"
Erre nekem nyilik a bicska a zsebemben. Gondold at egy picit!
1.)A ferj nincs rakenyszeritve, hogy dolgozzon? Dehogynem, el kell tartani egy csaladot.
2.)Azt csinal, amit akar? Nem, hiszen melozni kell.
3.)Benne van egy mokuskerekben, aminek nem latni a veget? Igen.
4.)O "kuzd" meg nap, mint nap a napi betevoert? Igen.
5.)A hazat, a kocsit, es a tobbi dolgot az O keresetebol veszik? Igen.
Es amikor hazamegy, akkor azt hallja, hogy "CSAK dolgozol, es kesz!".
Ha ez igy Neked nem tetszik, akkor tobb megoldas is van.

1.)Csereljetek!!! Menjel el Te, es "CSAK dolgozzal Te", es "CSAK annyit hozzal haza, mint ammennyit a ferjed!" Mert ugye az eletszinvonalat senki nem akarja lejjebb adni. Addig apuci meg otthon tud maradni, es "CSAK tud foglalkozni a gyerekekkel". Es majd ha hazaersz, "CSAK nyuzni fog, hogy
-nyird le a fuvet,
-menjel el bevasarolni,
-miert nem hoztal dinnyet,
-igazan 1-2-szer el is mosogathatnal, porszivozhatnal,
-es elmondja, hogy az auto mar megint sz@r, es meg kene csinaltatni, de a legjobb lenne venni egy ujat!
-miert nem toltotted fel a telefonomat? Erre sem lehet megkerni!
-a csap mar megint csepeg,
-a zar bedoglott,
-a szomszed kutyaja meg allandoan felugatja a gyerekeket.
-stb..."

2.)Valj el! Es allj meg a labadon a fel hazzal, fel autoval, stb...! De ne gondold, hogy ha jon egy uj ferj-jelolt, az ugy fog beszelni a Gyermekeiddel, mintha a sajatjai lennenek. Es azt se gondold, hogy az uj ferj-jelolt onzetlenebb lesz a Gyermekeiddel, mint a mostani.

3.)Keress egy kis melot! (4 orast)
Szerintem ez a legjarhatobb ut. Szerintem nem azert rossz tobbnyire az ilyen kapcsolat, mert keves a penz, sok a hazimunka, stb... problemak vannak. A legfobb problema, hogy tobbnyire "AZ ANYUKA CSAK AZ APUKAVAL KOMMUNIKAL! MIG AZ APUKA MASOKKAL IS." Es az Anyuka nincs mas kornyezetben. Es, hogy bortonnek erzi az otthonletet! Ezt kellene megoldani, es akkor a tobbi problema "turhetove valna"! Gondold at, hogy nem ez van valojaban a melyben?!

Udv, ZoliApu.

ZoliApu!

És a másik fele?Nekem meg erre nyílik a bicska a zsebembe!

Hogy "te csak a gyerekekkel vagy"????Nem ugyanaz?
És azért az sem igaz,hogy csak a férj tartja el a családot!!!Az ember a gyerekek mellett is kap pénzt(és ne a GYes-t nézzük),családi pótlékot,adókedvezményt..Ez nem kereset?Még ha nem is milliók...

Egyébként kíváncsi lennék,hogy ezeket saját tapasztalatból írtad?

Nekem volt olyan ismerősöm,ahol fordítva volt és mégis működött.Apa volt Gyed-en és Anya dolgozott...
Sőt,én is megyek vissza 1 év után dolgozni,de nem azért hogy ne érje szó a ház elejét.

Egyébként Selejtes az általad emlegetett sort arra írta,hasaját lábán állna meg,ha jól értelmezem és nem a családi "idill" esetére.Olvasd csak el újra!És akkor már nagyon is igaza van!

És bár lehet,hogy van tapasztalatod,de a gyereknevelés sokszor nehezebb szellemileg,mint bmilyen munkhely.Nincs olyan,hogy kikapcsolok 10 percre és bambulok(mert úgyssem veszik észre),vagy megiszok egy kv-t nyugodtan,elolvasom az újságot.Ha a gyerek fent van,akkor minden idegszáladdal azt figyeled,mit mikor ránt le,mikor eszi meg a virágföldet,borul fel,rántja magára az asztalterítőt stb..ha alszik,kezdődik a házimunka.Ebéd-vacsora főzés két ütemben,egyet a picinek,egyet a nagyobbnak(Apa),mert ha ugye nincs kaja sem,akkor jön az "ugyanmitcsináltálegésznap???"...És az,hogy némelyeknek még van idejük ideülni(vagy enegriájuk),az már csak a nap szépsége,de vminek biztosan a rovására megy!
(és ez mind nem igaz,ha nem olyan helyen dolgozol,ha igazi angyalok a gyerekeid és egy imádnivaló férjed van,mint !!!!)

És hogy menjen dolgozni,mert mások között a helye?Olyan férfimentalitással,mint amit apukája is tanusít:neked a gyerek mellett a helyed---->HOGYAN???

A 2) pontot is meg kell cáfolnom!A bátyámnak volt olyan élettársa évekig,akinek a megismerkedésükkor volt 6 hónmapos a fia.Hááát,az elválásnál bátyám a gyerekhez jobban ragaszkodott és meg is sínylette miatta nagyon az egészet!Akkor ez a tiszetelet a kivételnek?

Lányok!

Hozzátenném a saját véleméynem egy kicsit.Szerintem ez az egész pénz dolog társadalmi borzalom,félreértés és rossz beidegződés.A férfiak azt hiszik,hogy azt várja tőlük mindenki,hogy tartsa el a családot.Arról nem mi tehetünk,hogy a gazdasági rendszer ilyen,ami két keresőre alapoz úgy,hogy a gyereknevelés korai szakaszában csak ennyi jár.. jár!!!!
Viszont a legvissaztaszítóbb dolog az,ha vki ezzel visszaél és ezt dörgöli amásik orra alá.Tudom,mert Apukámtól is megkaptam az énházamamígittlaksz....dolgot.És megfogadtam,hogy én ilyet biztosan nem etszek.Legalább is nem ilyen formán,ha szükség is lesz rá.
Nálunk volt fordított helyzet,Amikor a férjem ott hagyta külföldi nagyon jól kereső állását,hogy együtt lehessünk,házasságot köthessünk,gyereket vállaljunk,akkor egy jó darabig csak én kerestem,mert idő kellett,míg az itthoni üzletet beindítja.És eszem ágában sem volt az orra alá dörgölni ezt!!!!De ő nagyon félt ettől és nem egyszer meg is jegyezte.És csitítottam,de előfordult,hogy egy-egy kis összezördülés alatt téma lett és akkor vérig sértődött,hogy ugyan ne dörgöljem az orra alá.És tudjátok,mi volt az érdekes?Hgy mindig ő provokálta ki és ezt utólag be is látta.Aztán a vállakozás beindítása után is voltak gondok,sokszor csak az én Gyed-em és magánóráimból származó pénz volt.Ettől néha kicsit depi volt és megint jött a duma,hogy mert ő képtelen pénzt keresni stb...És én csitítottam.Azóta megoldódott és én úgy látom,hogy ez tényleg egy rossz szokás(vagy mi) náluk,egyszerűen a társadalom ezt neveli beléjük.Erről nem ők tehetnek,de ostoba dolog,az biztos.Ettől függetlenül nagyon etikátlan és övön aluli ezzel visszaélni!És a szerepcsere a legnagyobb ostobaság,maradjon meg a népmese szintjén.Mert bár tanulságos,de szülést,gyereknevelést(korai időszakban) és munkát összekeverni nem szabad!A természet így alakította,maradjon is így,ez nem a Junior c.film.


Végezetül és ZoliApunak is:

Hogy egy nagy írónk szavaival éljek(ha nem is pontosan) és elég legyen a közhely:

A nő és a férfi soha nem fogja megérteni a egymást,mert mindketten mást akarnak.A nő a férfit, a férfi a nőt..
Úgyhogy feminizmust és férfisovinizmust elásni!
Maradjanak a tények és a segítség!

Anyapoc

Szerintem ez az állandó "ki mit csinál többet" összehasonlítás rettenetes.

Kedves Anyapoc,

mivel faradt vagyok, ezert csak 1-2 szoban.

"És hogy menjen dolgozni,mert mások között a helye?Olyan férfimentalitással,mint amit apukája is tanusít:neked a gyerek mellett a helyed---->HOGYAN???"
Miert is kell engedelyt kerni az apukajatol?
Vagy akar a ferjetol?

"Arról nem mi tehetünk,hogy a gazdasági rendszer ilyen,ami két keresőre alapoz úgy,hogy a gyereknevelés korai szakaszában csak ennyi jár.."
Arrol meg nem mi tehetunk, hogy a noknek ilyenkor otthon kell maradni, es KISZOLGALTATOTT helyzetbe kerulnek. Es ember legyen a talpan, aki ezt nem HASZNALJA ki, akar AKARATLANUL IS.

"A 2) pontot is meg kell cáfolnom!A bátyámnak volt olyan élettársa évekig,akinek a megismerkedésükkor volt 6 hónmapos a fia.Hááát,az elválásnál bátyám a gyerekhez jobban ragaszkodott és meg is sínylette miatta nagyon az egészet!Akkor ez a tiszetelet a kivételnek?"
Amint megszuletik egy kozos baba, onnantol mar biztosan lehet tudni -egy kivulallo szamara is-, hogy ki az edes gyermek!

"A nő és a férfi soha nem fogja megérteni a egymást,mert mindketten mást akarnak.A nő a férfit, a férfi a nőt.."
Ezzel egyetertek. Annyival kiegeszitve, hogy:
Kar azon vitatkozni, hogy ki dolgozik tobbet, es kinek megeroltetobb? Az Anyanak v. az Apanak. Az osszes ilyen jellegu beszelgetes vitaba fordul. Egyutt kell menni az uton!

(Az en szubjektiv velemenyem valtozatlan!
Ha felfogad egy bebisintert, es csak az arravalot keresi meg, mar akkor is boldogabban elnenek!)

Udv, ZoliApu.

Szia Te Zoliapu!

Pontosan,pontosan,vitának helye nincs.
De azért az én szubjektív nézetem is marad az 1) pontoddal kapcsolatban,mert azért az elég ódivatú,nem?

Nem az engedélyről volt szó,hanem hogyan tudjon az ember úgy elmenni dolgozni ilyen vélemények mellett,hogy ne szólják meg?Az nem megint újabb összetűzések forrása?Ha kér engedély,ha nem....

Aztán...én nem érzem magam kiszolgáltatottnak egy cseppet sem.És nem is mondtam,hogy a férfinem tehet arról,hogy a nő otthon marad,mert ugye nem ...Sőt,én örülök,hogy nőnek születtem és minden csodás elemét megtapasztalhattam.De azt nem értem,hogy mit is lehet ezen kihasználni?

2) ponthoz:Nananana...azért ez nem így megy ám!Ösmerem én a drága bátyust,tudom,hogy nem lett volna ilyen.Ha hiszed,ha nem.De tudom,hogy ez az általános vélemény,hidd el,nem mindenki ilyen!!!
Bár,hozzáteszem,közös gyerek szerencsére már nem lesz..

"Együtt kell menni az úton"--->Pontosan.De akkor miért hordtál össze olyan sok mindent az előbb?Csak ennyit kellett volna,nem?Én is épp ezt szerettem volna a mondandómmal közölni,hogy ha Te így,akkor én úgy...és az eredmény egy nagy.Vagyis ki akartam ugrasztani a nyuszit a bokorból!!!

Na,aztán ha már nem vagy fáradt,nehogy lenyelj keresztbe!

Anyapoc

És ismét beigazolódott a tétel, hogy mindkét félnek igaza van:-)))
ZoliApunak és anyapocnak is. Ez már csak ilyen dolog. Pontosan ezért írtam, hogy mindkét felet meg kellene hallgatni, ahhoz, hogy valóban objektív képet nyerjünk a helyzetről.

Kedves selejtes!
Kérlek próbálj meg nem mindenhez negatívan állni. Olvasd csak végig az írásodat.
- Nem tudok vele kommunikálni, mert nem lehet.
- A fontos dolgokról vele nem lehet beszélni.
- Nem tudok elmenni dolgozni, mert...
- HA be tudnám bizonyítani, de nem tudom mert...
- Miért mindig csak én...

Nagyon negatív az egész. És ez az egész át is itatja a mondandódat, és a belsődet is. NE haragudj meg, de egyszerűbb azt mondani, hogy valamit nem tudok, mert... és hozzá valamiféle indokféleség. Nekem is van két gyerekem, és gyakorlatilag egész pici koruktól dolgoztam mellettük. Önmagamért, és a pénzért is. Megoldható.

Pocok
Sajnálom az ismerősödett, már mint a fiút.
Nálunk tényleg szerelem volt igaz ugyan hogy fiatalok voltunk, de az első időszakon, amíg nagyon kevéske pénzünk volt, amit bizony nagyon be kellett osztanom, fele ennyi vita sem volt.
Mióta jobban keres azóta van hogy majd ő beossza.
Úgy érzem ránk nem áll a példát ,de azóta sajnos nagyon elromlottak a dolgok!
A gyerekek szeretik az apjukat, nem arra tanítom őket, hogy egy buta ostoba alak, akit ne becsüljenek, de biztosan rossz nekik.

Tényleg MÁZLID van, és ha nem lenne akkor is egyet értenél Zoli Apuval? Ha nem lenne baba úszás, konditerem stb..
Mert így azért jóval nehezebb ám, nekem nincs autóm, /arra nincs pénze, csak a sajátját cseréli évente egy jobbra/ minden olyan dologban rá vagyok utalva mi itthon nem valósítható meg.
Nekem nem szívesen ad semmire valót, az Inteneten keresztül tartom a kapcsolatot másokkal, hogy ne dilizzek be de ezt is minden nap megkapom az arcomba, annak ellenére hogy a gyesemből fizetem.

Nem állítom hogy nem tudok 10 percig magam elé nézni és nem misztifikálom amit teszek de nekem bizony jól esett hogy valakinek ez is az eszébe jutott!
A páromnak is van ennyi ideje ezt nekem aki látom nyugodtan elhiheted!

Tisztában vagyok vele hogy nem akrtál velem kötöszködni és tudom hogy az otthoni körülményekhez véleményez mindenki, hidd el tényleg irígyellek cseppett téged.
Ugyanakkor nagyon örülök hogy ilyen kiegyensúlyozott házasságok is vannak.

ZoliApu
Roppant rosszul esett amit írtál, több okból.
Talán tényleg vannak olyan hozzámszólások amik női szolidalitásból íródtak, de te nagyon elfogultan a másik oldalt képviseled.
Nem is értem iagzán ismeretlenül miért kell másokba belerúgni, ha már így is a földön vannak?
Honnan tudod mi a helyzet nálunk, talán te ezt érzenéd ha a feleséged ilyeneket írna, de az te vagy.

1. Az én férjem nem végez házimunkát, semmilyent.
Se pórszívózás, se mosogatás, se bevásárlást és a többi butaság amit írtál, én is meg tudom csinálni nem kérem erre , már régen lemondtam mindenről és még csak a fejéhez sem vágom, bármilyen hihetetlen, is, tiszteletben tartom, hogy pénzt keres.Sőt ha kell szobát festek és redőnyt szerelek és füvet nyírok ....
Ezt a részt nyugodtan törölheted.

2. Szívesen elmennék dolgozni, de tudod amíg a férjem tovább képezte magát, és mászott feljebb a ranglétrán addig én pelenkáztam , biztosan nem tudnék olyan munkát találni ami annyi jövedelmet hozni mint az övé, de többet mondok én megteszem ha ő is megteszi hogy azt ossza be amit én keresek és türelmes lesz addig míg jobbra fordul ahogyan én tettem.

3. Váljak el? Talán ez lesz, köszönöm szépen kedves vagy, itt jegyezném meg hogy rajtam kívül három gyermek sorsáról is felelősségteljesen kellene döntenem.Fé ház, fél kocsi, szerinte minden az övé,/a paírforma mást mutat de ez most mindegy/ én meg úgy gondoltam hogy a miénk, mert igaz hogy ő dolgozott és ezért fizettek neki, amiből lehet vásárolni, de én is dolgoztam itthon, csak ezért nem fizettek jóformán semmit.
Talán sosem találnék olyan férfit aki úgy szeretné őket mint az apjuk, de én nem mondtam hogy elszakítanám őket egy életre, nem keresnék új APUKÁT.
Szerinted ha a jelenlegi férjemnek nem kellek semmilyen szinten akkor ássam el magam huszas éveim végén örökre? Nekem nem járna egy TÁRS aki szeretni és becsülni tudna?

4. Próbálj meg vidéken, melót keresni négy órásat ahol még nyolc órás is alig van, s bár a figyelmed elkerülte a kicsit a hátamra kötöm majd /mert írtam hogy nincs segítségem, bármilyen hihetetlen is, van ilyen/rendben?
Nézd én tudom hogy mindenki magából indul ki, de én nem téged kritizáltalak, talán te így érzel de azt nem tudhatod, hogy az én férjem hogyan.

"Arrol meg nem mi tehetunk, hogy a noknek ilyenkor otthon kell maradni, es KISZOLGALTATOTT helyzetbe kerulnek. Es ember legyen a talpan, aki ezt nem HASZNALJA ki, akar AKARATLANUL IS"
Ez enyhén szólva undorító megjegyzés, ugyanis még te is kerülhetsz olyan helyzetbe hogy kiszolgáltatott légy és kereső képtelen, akkor megnézném hogyan állna a szád ha ezt dobnám az arcodba és a nejed is így viselkedne.

"Amint megszuletik egy kozos baba, onnantol mar biztosan lehet tudni -egy kivulallo szamara is-, hogy ki az edes gyermek!"

Tényleg? Már megint álltalánosítasz hogy te így éreznél az csak egy dolog de vannk olyan férfiak aki szívesen nevelik fel más ember gyermekét is sajátjukként.
A nagybátyám is ilyen. A felesége egy három éves fiucskát hozott magával az előző házasságából és nagyon jól élnek most is, van közös gyermekük is egy hőn áhított kislány, de te kívül állóként nem mondanád meg ha nem tudnád melyikük a közös olyan jó a kapcsolatuk. Ne mindig abból indulj ki te mit tennél, bár ez szomorú.
Én tudnék szeretni egy "idegen gyermeket" is ebben biztos vagyok!

Már elmondtam neki sokszor hogy ne öljük egymást mert nincs értelme egyezzünk meg valahogyan és menjen mindenki a maga útján.
Nem szertném őt sem idegileg tönkretenni, és sosem mondtam hogy nem dolgozik értünk sokat csak arra vágynék hogy belássa hogy én is DOLGOZOM és leteszem a mgamét az asztalra nap-mint nap csak éppen forintban nem nesíthető
Nem állítanám hogy a depresszíó szélén a véleményed pozitívan érintett volna.
Mégegyszer köszönöm!

Anyapoc
Nagyon egyet értünk, kedves soraidért hálás vagyok, valóban a tásadalom is hibás, és leginkább az a nézet amit ZoliApu is képvisel, szerintem pont ilyenekkel tömik mások is a férjem fejét, amit megcáfolni akkor és ott nem tudok.

Thira
Jó neked már mint hogy dolgozol, de azt vagy otthon végzed a kicsik mellett vagy VAN AKI SEGÍTSEN.
Mint írtam vidékem élünk, erre nem igazán szokás bébisintért és takanyót foglalkoztatni, a férjem nem tenné hiszen erre tart.
Tényleg vannak olyan munkák amiket lehet gyerkcőc mellett is végezni.
Nekem sajnos semmi kézügyességem sincs, nem igazán tudok kötni, hímezni /próbáltam még ifjú koromban/ vagy ilyesmi. Könyvelés és fordítás kilőve.
Van ötleted?

A negatív hozzá állás talán nem meglepő.
Ha ez ember éppen lenn érzi magát és próbál kimászni a gödörből így tűnnek a dolgok, talán fentről én is mást mondanék.

Az indokok nem légből kapottak, hanem megélt dolgokon nyugszanak sajnos.

ZoliApu, OSZINTE RESZVETEM a felesegednek!
Egy ilyen gondolkodasu pasit elviselni (egyutt elni vele) az eleg brutalis lehet!
Selejtes!! Ne keseredj el, inkabb kicsit szedd ossze magad..meglatod valahogy egyszer csak jora fordul a helyzet!
Nezz a harom gyonyoru, egeszseges gyerekedre, es oleld meg oket!

Selejtes

Nem lehet,hogy a férjed azt hiszi,hogy a gyerekek mellett ő már nem számít neked és ezért kezdett el így viselkedni?

Ez most csak amolyan hangos gondolkodás tőlem...

Vhogy fel kellene idézned,hogy mikor kezdődött ez az állapot,hátha úgy mész vmire.

Vannak olyan pasik,akik tudtukon és akaratukon kívül kicsit féltékenyek lesznek a gyerekekre.Mivel úgy érzik,elhanyagolták őket,mindenféle őrültséget csinálnak,pedig nem is akarják.De aztán a lavinát már nem lehet megállítani.

Gondolkodtam egy ötleten.Nagyon nehéz megvalósítani,de ha fogad összeszorítod és jelent még neked vmit a házasságotok és a férjed,akkor sikerülhet.A legtöbb ember nem tud mit kezdeni ilyen helyzetben azzal,ha pozitívan fordulnak felé és egy idő után megenyhül...Próbáld meg azt,hogy bmilyen gonoszságot is követ el ellened,vagy negatív veled,mindig légy vele kedves,megértő és szeretetteljes.És hidd le,egy idő után(nem is kell sok) meglesz az eredménye!Ha mégsem,akkor valóban nem jelentesz neki már semmit.
PL ha morcosan jön haza,akkor adj neki egy nagy cuppantóst,amikor belép.Szerintem olyan döbbenet fog kiülni az arcára,hogy elneveted magad!Próbálj meg a magad módján csinos lenni( a plussz kilók is lehetnek szépek!!!Ha hiszed,ha nem,én plusszra vágyom,mert a 156 centimhez vagyok 44 kiló 1 évvel a szülés után és minden cucc lötyög rajtam)!
Nem tudom,milyen beállítottságú vagy,de biztos megtalálod a módját,hogyan légy kedves,mivel tudsz örömet szerezni.És hidd el,hogy meglesz az eredménye.Szerintem nincs olyan ember,aki a jóra gonoszsággal válaszol!Ha igen.,akkor soha nem volt jó ember!de írtad,hogy szerelemmel indúlt a kapcsolat!Az pedig nem tűnik el nyomtalanul!!!Ebben biztos vagyok!

Kérlek,végy erőt magadon és próbálkozz!Még akkor is,ha elsőre,vagy másodszorra nem jársz sikerrel!Neked is jobb lesz,ha nem veszekedned kell,hanem szeretned,kedveskednek.

ha már nem jelent neked semmit a férjed,vagy nem érzel erőt magadban,akkor tekintsd tárgytalannak,amit mondtam.

Zoliapuval meg ne foglalkozz,teljesen természetes,hogy kiáll a férfiak mellett,mindemellett pedig fáradt is volt szerintem tényleg,azért hordott összevissza mindent.
A lényeg,hogy higgy magadban!!!!

Anyapoc