Nézzetek be ide, hátha megoldást hoz!
www.eletkor.hu
Segítő beszélgetések gyermekre vágyóknak
A probléma kialakulásának szervi és lelki okai egyaránt lehetnek. Az orvostudomány ma már számos módszert ismer és alkalmaz eredményesen, azonban a fogamzási nehézségek oka nem mindig szervi eredetű. Az ezzel a problémával küzdő nők egy részénél jelen van valamely szorongásos állapot, amelynek kiváltó oka lehet a szüléstől, az anyaszereptől való félelem vagy egy korábbi trauma, de ilyen pszichés gát alakulhat ki a hosszabb ideje tartó eredménytelen próbálkozások miatt is.
Egy-egy találkozás alkalmával őszintén beszélhetnek érzéseikről, és ezáltal lehetőség nyílik arra, hogy közös munkával térképezzük fel a kiváltó okokat, és válaszokat keressünk a felmerülő kérdésekre.
„A meddőség az egyik legszomorúbb dolog, ami sújthat egy gyermekre vágyó párt. Meddőségről akkor szoktunk beszélni, ha a nőnél egyévi védekezés nélküli nemi élet után sem következik be fogamzás, vagy a nő nem képes kihordani az ez idő alatt bekövetkezett terhességet. Sok pár sokadszori próbálkozás után jut el az e problémákra szakosodott szakorvoshoz, aki ilyenkor mindenféle fizikális és hormonális vizsgálatot végez.
Orvosi szempontból a meddőség a szervezet hibás működése, tehát valami rendellenesség áll a háttérben. A vizsgálatok során az esetek döntő többségében találnak is valamilyen szervi-hormonális eltérést, amely megmagyarázni látszik a meddőséget, ám ennek kezelése sokszor nem vezet el a kívánt terhességhez. A lineáris okság (ok-okozati) szemlélet lényege, hogy ha van okozat (a meddőség), akkor annak kell legyen oka is, s ezt előbb vagy utóbb meg lehet találni. Tehát újabb és újabb vizsgálatok és kezelések következnek, majd végső eszközként a mesterséges megtermékenyítések sorozata, de sokszor mind hiába. Végül a páciensnek elfogy a pénze vagy a hite - és a probléma nem oldódott meg. Az ilyen eseteket szokás aztán a tisztázatlan eredetű meddőség gyűjtőfogalma alá sorolni.
A közkeletű felfogás szerint ebbe az orvostudomány mai állása szerint bele kell törődni.
De vajon valóban nincs megoldás?
A meddőség új megközelítése
Egyre több vizsgálat jelzi, hogy sokszor a meddőség hátterében emocionális stressz és depresszió áll. Egyrészt -mint láttuk fentebb- a depressziónak komoly kockázata a meddőség (akinek depressziós tünetei voltak már életében, az kétszer valószínűbben válik meddővé), másrészt tapasztalatok szerint a meddő nők kb. egy évi sikertelen kezelés után nagy arányban válnak depressziósakká, ami így tovább rontja esélyüket a meddőségük kezelésében.
Több olyan vizsgálat ismert, amelyben mesterséges megtermékenyítési programban részt vett nőket vizsgáltak, s a vizsgálatoknak egybecsengő a végkövetkeztetése: a programban a depressziós nők sokkal kisebb arányban esnek teherbe, mint a nem depressziósok.
Logikusnak tűnhet, hogy ha sikerül a depressziót, szorongást pszichoterápiás módszerekkel csökkenteni, akkor javulnia kell a teherbeesési aránynak.
Hogy sokszor már a problémáról való egyetlen beszélgetés is hatásos lehet, példa erre az a vizsgálat, amelyben meddőséggel kezelt nőket osztottak két csoportra: az egyik csoporttal négyszemközti egyszeri beszélgetést folytatott egy pszichoterapeuta, a másik csoporttal nem történt beszélgetés. 18 hónappal később a meginterjúvolt csoport 60%-a teherbe esett, míg a másik csoportban ez az arány 10%-os volt.
Egy vizsgálatban legalább két éve sikertelenül próbálkozó meddő nőket osztottak három csoportba. Az egyik csoport 10 üléses aktív pszichoterápiában részesült, ahol pl. relaxációt tanultak, stb. A második csoport direkt pszichoterápiában nem részesült, csak rendszeresen összejöttek, és az aktuális problémákat, orvosi kezeléseket, a meddőség nehézségeit beszélték meg. A harmadik csoport semmilyen pszichoterápiában nem részesült. Mindenkit arra kértek, hogy rendszeresen jegyezze fel, milyen meddőség ellenes orvosi kezeléseken vesz részt. Egy éven át követték a nőket, és a pszichoterápiás és a beszélgetős csoportban 55 ill 54%-os arányban jött létre kihordható terhesség, míg a harmadik csoportban csak 20%- os volt ez az arány. Ami igazán meglepő volt, hogy a teherbeesések egyik csoportban sem mutattak semmiféle kapcsolatot azzal, hogy részesült-e meddőség elleni orvosi kezelésben a nő, vagy sem.
Ez a vizsgálat felveti azt a lehetőséget is, hogy a meddőség-elleni orvosi kezelések sikere sokszor olyan pszichés tényezőkön múlik, aminek sem a páciens sem az orvos nincsen tudatában.”