Sziasztok!
Hát hajnal négy körül sikerült elaludnom rendesen. Addig is aludtam, de felébredtem időnként, mert fájt a hasam, derekam, kész voltam. Aztán hajnal négyre sikerült végre elaludnom rendesen. Reggel hatkor meg már kelni kellett, mert a macskák nem bírtak magukkal, olyankor éhesek és addig vinnyognak, amíg fel nem kelek
, aztán felmostam, na attól megint kikészült a derekam, lefeküdtem, és hét előtt már anyu hívott, hogy mi van velem?
Vigyázzak, mert front van
. Na, mindegy, azért most már megvagyok, de érzem egy kicsit, hogy fájdogál a derekam, a hasam, már nem vagyok olyan jól el, mint eddig. Nem vészes, csak olyan nem is tudom, milyen. Tompán fájdogál, meg néha egy icipicit erősebben, nem tudom elmondani. Egyébként ma megyünk NST-re, majd meglátjuk. Nem tudom, mit csináljak, nem cipelném magammal a kórházi cuccot busszal. Szerintetek az jó, ha a barátnőm elhozza utánunk kocsival? Ott lakik Kistarcsán, eljönne a kulcsért és elhozná a cuccomat, ha netán befektetnének. Jó az, nem?
Jutta:
ne csinálj szerintem semmit, mert az nem túl jó, ha úgy indul be a szülés, hogy a magzatvíz elfolyik, mert akkor szabadon van a kis babó és mindenféle fertőzésnek ki van téve, hiszen minden baktérium meg ilyenek ott vannak, ami nekünk nem gond, de neki lehet. Ne akard, hogy úgy szülessen, hogy van valami fertőzése. Persze, hogy az esetek nagy százalékában nem úgy születik, de ne a tied legyen a kivétel. Amúgy meg ki tudja, hátha Isten is úgy akarja, hogy válassz másik dokit? Miért nem kérdezed meg az Erdélyit? Mindenki olyan jókat mond róla. Én a te helyedben azt tenném, nem bíznám magam arra, aki cserbenhagyott. Miért nem lépsz már? Ne a kapáláson járjon az eszed, ne legyen az egész egy horror! És ráadásul gondolj bele, mi van, ha valami utókezelés kell vagy valami adódik, itt hagy úgy, hogy másnak kell ellátni téged utólag. Jutta, ne csináld, most komolyan! Merj már lépni!!! Ez így nem biztonságos!!!!! Kérlek, gondolkodj!!!! Vagy beszélj a Surányival akár, de akkor is legyen egy konkrét dokid és CSAK Ő!!!! Jutta, bármi történhet, nem hagyhat itt a dokid!
Tüccs:
Bocsáss meg nekem, hogy ezt írom a Szabóról, de azért itt elég kevés kismama van ahhoz, hogy egyből kettő csalódjon a dokidban. Nem ellened szólok, lehet, hogy veled rendes volt, de most gondolj bele a Jutta helyzetébe, neki most pont a bizonytalanság nem hiányzik. Ne haragudj! Elhiszem, hogy neked ez rosszul esik, de nem ellened szül, csak egyszerűen én most nagyon átélem, mit érezhet Jutta, egy napra vagyunk kiírva, tudom, milyen ez a végén, érzem én is, hogy milyen jó, hogy a dokim megnyugtat, mindent megbeszél velem, mindent elmond, mi a következő lépés meg ilyenek. Ez most annyira fontos! Ugye nem sértelek meg???
Tiop:
biztos észre fogom venni, csak tudod, már meséltek olyat, hogy a 10 perces fájások után valakinek egyből egy perces volt és épphogy eljutott a szülőszobáig. Azért kérdezem, mert téves riasztásra nem szeretnék bemenni, szegény nővérem kétszer ment be, én nem szeretnék, csak ha már biztos.
Angyalkrisz:
köszi neked is! Hát gondoltam én, hogy nem minden szülés olyan, ahogy a nagykönyvbe meg van írva. Na, mindegy, ma úgyis megyünk dokihoz.
Timi:
Köszi!
Hát én is drukkban vagyok, ne tudd meg!
De azért tegnap is tanultam egy kis közgázt, ma is fogok, egy órácskát.
Többet úgysem bírok, mert álmos vagyok. Meg különben is készülődni kell, menni kell a doki bácsihoz
.
Szép napot kívánok nektek!
Jutta:
vigyázz magadra!
Piroska