Sziasztok
Köszönjük a gyógyikat!
Ránk fér a fiúk már jól vannak de Napocska nem akarja bevenni a gyógyszereit.
Ha megpróbálom neki adni kanállal, ki se nyitja a száját csak mondja, hogy NEM, ha meg megpróbálom a torkán lecsorgatni visszaköpi fújja csak úgy habzik a száján ki, sõt még öklendezik is. Elkeserítõ. Semmilyen gyógyszert nem hajlandó megenni, akár antibiotikum, akár lázcsillapító akár más, tök mindegy milyen íze van. Ráadásul a sok váladéktól amit lenyel, hasmenése is van, úgy hogy ha megint nagyon lázas lenne, nem tudom mit tegyek, hiszen nem veszi be a kanalast és kúpot meg kikakilja. Már a popója is vörös, pedig állandóan figyelem.
A nagyoknál nem volt ilyen gondom.
Ma már szóltam az orvosnak hogy adjon neki inkább szurit mert ez nem állapot.
Ja, az italába sem tudom belekeverni mert észre veszi és inkább egész nap nem iszik semmit, mint tegnap. Nagyon sokat aludt ma, szinte egész délõtt, az orvos szerint mert keveset iszik, és bátyadt, leesik a vérnyomása ilyenkor mint a felnõtteknek ha nagyon meleg van.
Most kapott sprayt olyant mint az aszmások szoktak csak ez nem légzéskönnyítõt hanem antibiotikumot tartalmaz, ha így javul nem kell neki szurit kapni.
Én már nem is attól félek, hogy megbetegedett, mert arra van elméletileg megoldás a gyógyszer ugyebár, hanem hogy nem hajlandó bevenni azt.
Zsuzsi
Tetszett a Süsüs sztorid, én azt hiszem csak akkor mertem volna ha nem vagyok egyedül, mert ki tudja mit lépnek rá.
Napsugár egyenlõre még felveszi amit rá adok nincs vele gond csak kimehessen, de fel vagyok készülve a válogatós korszakára kiváncsi vagyok hogy lesz nála! Most már azért látszik, hogy mennyire más hogy õ kislány a fiúk után, egész más.
Gorsi
Napocska sem játszik egyedül csak ritkán. Vagy utánnam jön míg házi melózok, vagy játszani kell vele, mert arra allergiás ha le akarok ülni a gép elé, esetleg csak úgy tévézni, hiszen közben játszhatunk is!
Sõt most hogy beteg, folyton rajtam lóg, szó szerint, senkit nem fogad el maga körül az apját sem.
A következetesség a legjobb nevelési elv
, csak az a gond hogy én még mindíg tanulom, szerintem sohasem fogom, tudni elsajátítani!
Egyszerûen mert ember vagyok, és ha jobb a hangulatom, nyugis vagyok, akkor biztosan több dolgot elnézek nekik, míg ha ideges vagyok valamiért, akkor türelmetlenségemben hamarabb ugrok bármiért.
Norci
Szerintem amíg gyerek a gyerek /tehát amíg élek, mert nekem mindíg az marad/ rengetegszer mondok el dolgokat mint egy magnó állandóan hogy mit szabad és mit nem, ez nem csak ilyen picikre vonatkozik, nagyobbakra is!
Akárcsak Márti írta, minden olyan dolog el van rakva ami nagyon veszélyes a többit meg szajkózom folyamatosan. Szerintem nem kell a kezükre ütni mert csak azt tanulja meg ebbõl, hogy ha valakivel gondja van így kell megoldania.
Zafi
Sajnálom, hogy nem jöttek össze a dolgait, mostantól már biztosan jobb dolgok jönnek, ha lefelé megy a szekér akkor egyszer felfelé is kell hogy menjen!
Zsuzsa
Remélem ti már tényleg jobban vagytok!
Csütörtökön Márkék meg Visegrádon voltak osztálykirándulni, egész nap, képzelheted!
Tikk
Ügyes Hanna, hogy magát gyógyítja
, Napocs bezzeg ha bekapcsolom a pórszívót már menekül a hangját sem állja.
Márti
Metrós ügy
, ilyen sajna a magyar társadalom, hiába van néhány normális ember ha a többség közömbös néhány bunkó rendesen lehúzza az átlagot.
Nálunk is az a szüleim véleménye, hogy túl sok a gyerekeim játéka és egy halom felesleges dolog van körülöttük. Ez az egyik fõ konfriktus forrás köztünk de én úgy gondom, hogy az nem baj ha adok nekik választási lehetõséget arra hogy eldöntsék mivel szeretnének játszanni.
Egyébként a tesóm is így van vele, hogy bõven elég amivel a lánya otthon játszhat aztán csodálkoznak, hogy ha nálunk vannak a gyerek miért veti bele magát a jó dolgokba.
Persze Ármin még azért jóval kisebb de amikor Márk volt kicsi akkor is mondig ezt hallgattam, és nekem is nagyon rosszul esik.
Úgy hidaltam át ezt a dolgot hogy tõlük nem játékot kérek, ha valami alkalom van, hanem vagy ruhanemüt vagy könyvet vagy bármi mást amit õk is jónak találnak. Most pl. Márkot névnapjára õk fizették be az úszásra, és ennek örültek, hogy milyen frappáns ajándékot adtak, a fiam meg már elég értelmes ahhoz hogy ehhez is kedvesen bólogasson.
Ha egy felnõtt ember nem látja be, hogy egy gyereknek mi is okoz igazán örömet nem lehet rajta segíteni, már nem növi ki.
Másrészt én is úgy gondom, hogy nem kell minden héten meglepni valamivel fõleg mert még olyan kicsi hogy úgy sem értékeli, egy idõ után meg elvezsti a varázsát ahogyan te is írtad.Hozhatnak helyette mondjuk gyümölcsöt ha nagyon akarnak valamivel kedveskedni, vagy ilyesmit...
A szilofon nem játék hangszer
tehát megvehetÕ
!
Ha úgy gondolod sok olyan játékod van amit kiselejteznél de még valakinek örömet okozhat esetleg oda adhatod olyanoknak akiknek nincs pénzük a gyerekeiknek játékot venni. Biztosan vannak a környezetetekben is ilyen családok nem hiszem hogy ha kedvesen oda adod nekik vissza utasítják.
Én már többször adtam el nem fogyott édességet MIkulásról vagy Nyusziról, persze nem hónapokkal az ünnep után, hanem még akkor, amit a gyerekek kaptak de nem szerették olyanoknak akikrõl tudom, hogy nem vehetik meg és nagyon örültek neki. A játékkol is így vagyok, pl. az óvodájukba, minden évben vittek egy-egy játékot, mert az ovinak is kevés a pénze hogy mindíg újítson, de használt még jó állapotban lévõket szívesen elfogadnak.
Az ajándékozóknak meg nem kell az orrára kötni hová lett a játék.
Lehet, hogy most nem tartotok normálisnak de még ha kidobok is pl. egy kisautót a szemétbe mert mondjuk eltörött egy része és már nem jó, akkor se teszem bele a háztartási mocskok köszé minden ilyesmit: szakadt, tehát már át nem adható ruhát, hiányos, vagy általam már javíthatatlannak ítélt játékot, külön csomagolok és úgy teszem ki, mert sajnos biztos vagyok benne hogy van aki kiválogatja és még így is hasznos lehet sõt örömet okozhat egyeseknek.
Jó éjt: Dzsili