Sziasztok,
lassan kezd kialakulni a mi új kis életünk. Ma vagyunk Petivel először kettesben, így van kis időm irogatni. Újból köszönjük a gratulációkat!
Buliban mi is benne vagyunk, persze kiváncsi vagyok Petistül hogy boldogulok majd
Amúgy olyan kis nyugis baba, eszik, alszik, nézelődik. Reméljük tart még egy darabig ez az idilli állapot.
Végre sikerült a szüléstörténetem is megírni, kicsit hosszú lett, de azért bemásolom ide, hátha van akit érdekel
Szóval : szerda (az általam jósolt 23-án) reggel furcsán fájdogált a pocim. Igaz rendszer nem volt benne, de még Móninak is mondtam a telcsibe, hogy egészen furcsa érzés, és a gyerek is mintha teljesen lenyomódzkodott volna, mint egy kis buldózer. A pocim formája is teljesen megváltozott. Aztán nst-n is mondtam a dokinak, h én nem is tudom, de olyan furán keményedek, mire ő csak mosolygott, hogy persze, mint mindig. Mikor meglátta az nst-t rögtön elkomolyodott, és közölte, hogy akkor most menjek megvizsgál, mert ezek bizony szép kis fájások. Jelzem különösebben nem is fájt... Ekkor a méhszáj bő egy ujjnyi volt, mondta menjek másnap, h lássa beindult szülés, vagy csak lassan tágulgatok, jósolgatok. De szerinte még aznap , de legkésőbb hvégéig ebből baba lesz. Aznap egész nap fájdogált a pocim, este még egy jó kis szalonna sütést be is szerveztem, ki tudja mikor ehetek megint alapon:)... Éjjel már aludni sem birtam; hajnalra úgy jó 2 órán át öt perces fájások, egyre durvábbak, aztán mikor már ébreszteni akartam a a fiúkat :vége. Reggel megint jó kis fájások, méhszáj bő 3 ujjnyi, hurrá!!! Igen ám, de amnioszkópia alig elvégezhető, magzatvíz nulla. Szivárgásnak nyoma sincs, felszívódott? Elfolyt? Én semmit sem vettem észre. GYerek már kényszertartásban, de semmmi baj, olyan szépen haladunk. Annyi csak, hogy max. délután 2-3-ig várhatunk , a babáért addig vállal felelőséget a doki.
Szülőszoba, teltház, a szülésznőm épp Szoboszlón, nem baj beszól. Végre mindenki halál kedves, 1 óra és ürül a papás vajúdó, addig borotválás, kapok tablettát.
Sztem tényleg az lehetet a baj, h minkdenki olyan kedves, figyelmes volt, dumcsiztunk, viccelődtünk, jött Zsolti, megnyugodtam, végig szórakoztuk a délelőttöt, dokim 3/4 óránként jött-ment, megnyugtatott de fájásom az reggel héttől délig egy se volt. Akkor egy jó kis istenes beöntés ... semmi... aztán megint vizsgálat... semmi, de lassan kifutunk az időből, fájás nem lévén nincs mit erősíteni, a dokim meg nem hajlandó fájást csinálni, egy császárosnak főleg...értelme úgyse lenne. Elmegy ebédelni 2kor jön ha semmi akkor műtünk. 3/4 2 előtt mintha fájna.. doki megjelenik, de még annyi fájás sincs amit kitapinthatna.. műtét. Persze magyaráz, nyugtat, h ez mostmár a gyerek érdeke, szívhang, stb szerint neki jobb lenne már kinn. Én meg bőgök, h hogy lehetek ilyen selejtes, nem tudom megszülni a gyerekem, az apja nem vághatja el a köldökzsinórt stb..... Aztán a szokásos katéter, infúzió, eda, vagy spinál gőzöm nincs. Most csak 4-ből sikerül eltalálni, plusz a lidocain. Szid a hülye anesztes, h milyen rohadt csontos a gerincem, hopp a negyedik benn van,nyomhatjuk, ja mégse.. na most. Közbe ketten állnak mellette h segítsünk? Á nem kell, boldogul.. (mikor toltak ki láttam, h 30-on bőven innen volt még... vkin tanulni is kell) ezek után várunk nem létezik, h nem zsibbadok még mindig... na nagy nehezen. Aztán érzem, h a hasam tetején mikor a szerveim huzigálják fáj. Ja kicsit felül sikerült az eda szóljak ha nagyon fáj, ...Közben a dokik: hopp egy artéria.. érfogót, nem jó, ezt szedjük ki, azt ott varrd be mégegyszer. Ez 55 percen át... Utóbb derült ki, vmi plasztikai sebész módszerrel varrták 2en az új hegem, hogy nehogy megint olyan ronda legyen mint a régi... Én azért 2x rosszul lettem
Na szóval ha ezt az egy órát leszámítjuk , akkor mondhatom nincs okom panaszra....
Aztán az őrzőben megkapom 6 óra után a gyererket, kis karján branűr-vagy hogyis írják-.Ja volt egy kis adaptációs légzési nehézség, úgy volt, h. inkubátorban marad, de végülis doktornő leállította... de ha bmi kérdésem van holnap beszélhetek vele . Másnap reggelre jöttem rá, h itt mindegy mit kérdezek, senki se mondhat semmit--- ez még nem rossz jel, de aznap éjjel halálra aggódtam magam. Az éjszakások is.. nem mondhatnak semmit, reggel szólnak dr. nőnek vele beszéljek....
Aztán reggel jött, kedves volt, elmondta, h csak annyi h. a baba inkább 37. hetes, és szegénynek nagyon rossz volt már benn. Kicsit többet kellet paskolni, h levegőt vegyen, neki 3 óra kevés volt átmelegedeni, 5 kellett, és kapott kis cukor infúziót is. Vért is vettek, és mivel nem volt magzatvíz nagy a fertőzés valószínűsége, ha beleegyezek első nap még nem adná ki, figyelgetné kicsit.Egyelőre azoban nem indokolt se antibigyó, se más.És isteni gondviselés, h nem spontán jött, mert hacsak 2 nyomásra ki nem pottyan, lehettek volna problémák.
Szóval ennyi... köv. nap megkaptam, és eltekintve a műtét egy órájától, meg a borzalmas esti elválásoktól tényleg elmondhatom,hogy óriási változások vannak a kenézyben mindenütt, és egy percig sem bántam meg, hogy végül ott maradtam.Szuper szobám volt, nagyon jó fej szobatársak, még mondtuk is, h tiszta nyári tábor volt ez az egy hét A csecsemősök szó szerint cukorbabák voltak, a szülésznők, dokik úgy szintén. A dokim hihetetlen figyelmes, emberséges volt, míg ott voltam 3* jött egy nap, hvégén telefonon érdeklődött, és egy árva kanyit se fogadott el...
Amúgy lassan kezdem szokni a folytonos káoszt, isteni érzés újra mászkálni, vezetni, ülni, takarítani, Marcival mozgásost játszani igaz most h itthon volt a 2 fiú 5x annyi volt a dolgom-főzni, mosni, pakolni utánuk-, segítség meg abszolut nulla, de nem bánom:) Az új alakom-főleg ezt a hasat- kis idő lesz újra megszokni, de végülis pont 64 vok, mint Marcival anno, az is csak megindult lefelé egy idő után----