Sziasztok!
Végre itthon vagyunk
Mindannyiótoknak köszönöm a sok-sok kedves gratulációt. A méreteinkben majdnem jól emlékezett Tündi 3200 g és pont a két szám között 52 cm 10/10-es Apgarral.
Na akkor neki fogok a mesélésnek.
Szóval ott hagytam ugye abba ,hogy hétfőn vissza kell menni a dokihoz pakkostól férjestől. Be is mentünk reggel fél nyolcra. Megvizsgált közölte két ujjnyira tág vagyok nincs értelme hazaküldenie megyünk a szülőszobára. Felmentünk átadott a szülésznőnek, aki minő véletlen az én nővérem barátnője (ismer engem még kiskoromtól) , emlékeztem is a nevére, és mint majd később is leírom hihetetlen szerencse,hogy ő volt velünk végig. És abban is biztos vagyok ,hogy ha még egyszer szülök akkor őt konkrétan is megfogadom nem bízom a véletlenre.
Előkészített, megkaptam a nagy félelmem a beöntést,de nem volt olyan szörnyű , mint vártam. Közben jól elbeszélgettünk. Miután kész voltam az előkészítéssel férjecském is beöltözött a csini zsilipruhába, és bejött. Kilenckor jött a doki megvizsgált, majd megrepesztette a burkot, hogy ugye majd jönni fognak a fájások. Elment, én még fél óráig fent feküdtem az ágyon, ugye mert burokrepesztés után ezt így kell. Aztán felkeltem a szülésznő odahozta a labdát és rácsüccsentem. Így jól elbeszélgettünk Pistivel , de a fájások nem jöttek. Visszajött a doki, ugyanúgy kétujjnyi voltam, fájás semmi. Elment, a szülésznő mondta,hogy szabad a zuhanyzó nyugodtan felfrissíthetem magam. Úgyhogy lezuhanyoztam. Majd vissza a labdára. Időközben bejött nővérem (az orvos nővérem, fogta magát felvett egy fehér pólót , nadrágot, papucsot és bejött
Emma születésénél is ott volt), beszélgettünk egy kicsit, aztán elment mert látszott,hogy időnk az van még. Tehát beszélgettünk tovább Pistivel én meg szorgalmasan ültem a labdán. kb óránként benézett a doki , megvizsgált. Egy óra körül kezdtek megjönni a fájások, de már előtte mondta a doki,hogy kettőkor be kell kötni az infúziót. Így visszajött kettőkor megvizsgált , addigra már tágultam még egy picit, de hát sajna az infúziót nem úsztam meg. Na és ekkor kezdtek felerősődni a fájások. Először még csöndben voltam, na de később már nem birtam. Mondtam én mindent, de aztán mikor elmúlt a fájás mindig szabadkoztam, hogy én sajnálom nem akartam így kiabálni. Mire mindenki közölte (a szülésznő, a férjem és az időközben visszajött nővérem),hogy nyugodtan kiengedhetem a hangom és ,hogy ne zavartassam magam. Jött a doki megvizsgált és mondta,hogy három és négy óra között meglesz a baba. Ekkor még nem volt három óra, én ott imádkoztam ,hogy háromra legyen meg mert már iszonyúan fájt. Aztán jött a tolófájás, amikor két-három fájásnál nem volt szabad nyomni na hát az durva volt, alig birtam ki. Végül mikor már megjelent a fejecske gyorsan szólt a szülésznő a dokinak,hogy jöjjön. Innen már nem volt vészes,mert tudtam,hogy mindjárt kint van , gátmetszés utána még két nyomás és ki is csusszant. Ami ezután jött hát az fantasztikus élmény volt. Ugyanis nem vitték el a picit, hanem fogta a szülésznő és a hasamra tette. Édes kis magzatmázas formás babócát. Így voltunk jó pár percig, és csak gyöngyörködtünk benne. Ezután még egy meglepetés jött, megkérdezte a szülésznő Pistit,hogy el szeretné-e vágni a köldökzsinórt? Naná ,hogy szerette volna, félig meddig sikerült is neki, először majdnem a szülésznő ujját vágta el
Ezután vitték csak el a kis manót rendbeszedni , megvizsgálni. Pisti és a nővérem is mentek vele. Én még megszültem a méhlepényt, és itt megint volt egy meglepi: miután megvizsgálták a szülésznő felemelte és megmutogatta,hogy milyen és ,hogy melyik része hol volt odabent. Ezután már csak a varrogatás maradt, de eddigre a fáradtságtól, és lehet,hogy az infúziótól remegett mindenem. A meglepiknek még mindig nem volt vége, mert megérkezett anyukám és a szülésznőm adatott rá ilyen zöld köpenyt meg lábzsákot és becsempészte őt is a szülőszobára. Úgyhogy a nagymami is láthatta rögtön szülés után a kis jövevényt. Aki megjegyzem a kezdeti sirogatás után békésen elkezdte szopni a kis öklét és békésen elvolt, amig engem öltögettek.
Amikor kész lettem rendbeszedett a szülésznő, hozott ebédet (mert ugye egész nap nem ehettem), az megeszegettem, utána hozták Pistit hogy cicire tegyék. Na hát olyan ügyesen rácuppant,hogy csak na, és egy jó húsz percet így cicizgetett.
Aztán elvitték , én még maradtam egy kicsit, hat óra körül levittek a gyerekágyra, ahol a szülésznőm elintézte nekem a legszebb szobát (egyágyas , fürdő , wc a szobából nyílik). Levittek én pár perc után összeszedtem magam, lezuhanyoztam , felöltöztem és már mentem is Pistiért,hogy elhozzam magamhoz. A következő négy nap jól telt, egyedül az volt baj,hogy nem volt fűtés a szobákban így jól be volt Pisti bugyolálva. Pisti (az apuka) hozott nekem két szatyor ennivalót, s mivel hűtőm nem volt és hozott joghurtot benéztem a szomszéd szobába, és kicsit ott is ragadtam beszélgetni, s a következő pár napban ha nagyon egyedül voltunk átmentünk s jókat dumcsiztunk. A tejecske szépen megjött második nap éjszaka, Pisti ügyesen szopizott. Csütörtök reggelre produkál 3 dkg gyarapodást és anyatejrögös kakit így engedtek is haza minket. Fél tizenegykor már el is hagytuk a kórházat.
Az első napunk itthon jól telt, csak az éjszaka volt nehéz , szegény manókámnak megfájdult nagyon a pocija, de még szerencse,hogy még Emmától volt itthon édeskömény főztünk neki belőle teát ez szépen rendbe is szedte a fájós pocikát. Hatkor kelt szopizott és azóta békésen alszik a kiságyban.
Mégegyszer köszönjük a jókívánságokat, Tündinek meg külön köszönöm a látogatást. Annyira "nagy család" ez a csapat itt, ugyanis képzeljétek az egyetlen barátnőm azt mondta szerdán meglátogat de nem jött sőt még csak fel sem hívott, Tündi pedig ismeretlenül meglátogatott és egy órát beszélgettünk mintha ezer éve ismernénk egymást, ez nagyon jól esett, remélem ez a kapcsolat nem szakad meg később sem. Igaz novembertől már nem lesz internetünk, de ígérem anyukáméknál majd hetente utána olvasok(neki a fősuli miatt van internet), és írom majd a fejleményeket, mert nagyon örülök,hogy így befogadtatok és ismeretlenül is igazi barátok lettünk.
Remélem azt is ilyen szépen veszi majd!!! 
Komolyan mondom nem értem,hogy egyik nap jó,másik nap nem. Utána mentem NST-re,ott minden rendben meg uh-n is 
Ha egyszer ilyen sok beteg van, mért egy héten egyszer van ilyen rendelés, 11-13 óráig??
-nem semmi ez a CSongi 
-de nagy nehezen megnyugtatták,sőt még az udvaron sem szeretett lenni.-Hát ennyit tesz a bátyó hiánya 
Mi is így jártunk a múltkor...
