Sziasztok!
MINDEN BABA ÉS MAMA GYÖNYÖRŰ!!!
Egy elveszett Anyuci ad életjelet magáról és családjáról!
Zajlik az élet körülöttünk, rohanunk mindig valahova, s ingázunk a nagyik között. Egyre többet kell ténylegesen nekünk is tevékenykednünk az építkezésen, ha karácsonyra bent akarjuk tudni magunkat, úgyhogy a hétvégéink javarészt takarítással, pakolással, lomolással telnek. Két hete amikor csak tudok, kint vagyok a háznál és az összegányolt ablakokat, ajtókat pucolom. De szép lassan mindegyik teljes valójában pompázik.
A burkoló végzi a teendőit már, így egyre pofásabb kezd lenni a dolog
A héten valszeg már a fűtést is beüzemelik
Bala lelkesen mondja, s mutogatja mindenkinek, hogy "Megmutatom szobám!"
Mazsola tündéri, hatalmas nagy legény már! Bár néha kezdjük érezni: "Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond..." S még így is az elején járunk
Minden korszaknak meg van a maga nehézsége.
A hajmosási problematikánk megoldódott
, bár azért még mindig nem tartozik a kedvenc esti programok közé, s néha elpityeredünk rajta.
Mostani nehézségünk a délutáni alvás elhagyása. Nem vagyunk hajlandóak aludni semmit. Pedig álmos és nyűgös. Dörzsöli a szemét és ásítva mondja: „Mem vagy ámos!” És akármilyen módszerrel próbáljuk rávenni az alvásra, nem megy. Se 5 percre, se egy fél órára … Az a fura, hogy egyik napról a másikra hagyta el, s ráadásul úgy, hogy 3 órákat aludt délutánonként. Úgyhogy most szokjuk az új napirendünket. Leginkább én, mert nekem nagyon hiányzik az a 3 óra alvás, amit délutánonként Balával aludtam. Ugyanis így bírtam fent lenni éjjel 2-3-ig, s ténykedni, amikor már teljesen nyugi van este. Így viszont a dolgokat ugyanúgy meg kell csinálni, csak hullafáradt vagyok. A másik fele, hogy Apa így kevesebbet tud Balázni. Hiszen így próbálunk előbb lefeküdni este, csak hát akkor még Apa sehol. Reggel meg már nem, amikor ébredünk. Úgyhogy jó lenne visszatérni a régi rendre, de nagyon úgy tűnik, hogy lőttek a délutáni alvásainknak.
Para-mama eset:
találtunk egy csomót Balázs nyakán.
Kb. egy lencse nagyságú, kemény, ide-oda mozgatható valami. Elvittem a dokihoz, aki közölte, hogy
- Semmi gond Anyuka.
- De hát csak nem normál dolog ez...
(Mondtam én)
- Ha nem tetszik a diagnózis, fel lehet keresni más orvost is, ez csak egy megnagyobbodott nyirokcsomó, aminek az a dolga, hogy dolgozzon, s megnagyobbodjon, ha bacival találkozik a szervezet.
A beszélgetés úgy zajlott le, hogy a végére én éreztem földbe döngölve magamat, hogy miért aggodalmaskodok ilyeneken. S egyáltalán nem nyugodtam meg, hogyez csak egy nyirok csomó&
Viszont gőzöm sincs, ha akarom is, hova, s kihez lehetne fordulni egy ilyen csomóval? Úgyhogy egyelőre lessük, s figyeljük, hogy eltűnik, nő, szaporodik. Hála Istennek fájni nem fáj Balának.
Bala nagy dumagép lett
Mindent megért, s kommentál.
Segétkezik mindenben, lelkesen
Feloszt mindent, hogy mi kié, s kinek hova szabad ülnie. Egy nap kb. 50x hangzik el: "Ez Babáé!"
Hisztik vannak, leginkább a nem akarok felöltözni témakörben, meg nem ezt akarom felvenni, hanem azt + kutya-macska kergetés témakörében.
Elnézést, hogy most csak magunkról regéltem, de napközben a gép zárva, mert Bala teljesen rákattan, ha látja, hogy be van kapcsolva (egyszervolt.hu függő lenne, ha hagynánk, s már nem elég neki, hogy együtt leülünk, s Anya vagy Apa kattingat), s ilyenkor kő kemény viták, s hisztik vannak.
Puszi: Timi