Sziasztok! Jó reggelt mindenkinek!
Hogy is kezdjem
Tudom én már könnyen beszélek,mert talán azt is elmondhatom,hogy a kritikus időszakon kezdek túl jutni.Az előző terhességemnél én is végig csináltam azt amit ti,csak én már két hónap után ütöttem a doki asztalát,hogy csináljunk valamit.Végigmentünk minden olyan vizsgálaton amit igy az elején egyáltalán megcsinálnak,de semmi.Magyarul minden rendben volt,azaz legyünk türelemmel.De én annál inkább nem voltam,és az én férjem is próbált nem beszélni róla,csak magában rágódott a témán,mertha szóba került,én rögtön sirva fakadtam.(Csak nekünk nem sikerül,másnak igen,mások a kukába dobják,mi nagyon vigyáznánk rá,stb,stb,)Majdnem hét hónap telt el.Aztán egy nap feladtam a görcsölést,és megtörtént a csoda.Olyan boldog voltam,hogy madarat lehetett volna velem fogatni.Szépen lassan készültünk a baba érkezésére.Aztán történt még egy fontos,és boldog,pillanat az életemben,az esküvőm.Még ki sem tudtuk élvezni az esküvő utáni pihenést,amikor megtörtént a tragédia,és elvesztettük a féltve óvott,és olyan nagyon várt babánkat.Egy világ omlott össze bennem,úgy éreztem nincs értelme az életemnek.A férjem ismét nem mutatott ki semmit,gondolta,ha ő erős erőt ad nekem is,de láttam,hogy belül talán jobban őrlődik,mint én.És ismét jött a várakozás.A korházban azt mondta a szülésznő,nagyon aranyos volt,hogy most karácsonykor bulizzak egyet,és jövő karácsonyra babázni fogunk.Aztán vadul számolgatni kezdtem,hogy meddig lehet próbálkozni,hogy karácsonyra babánk legyen.Még ha ki is várjuk a három hónapot,az február,biztam benne,hogy most könnyebben összejön.Aztán januárban kiderült,hogy cukorbeteg vagyok,és addig nem lehet próbálkozni,amig a cukrom ba nem áll.Teljesen kiborultam,hogy még mindig mennyit kell várni,és szertefoszlott egy álom,hogy karácsonyra babánk legyen.Ám megtörtént a csoda,és március elején a diabetológus rábólintott,és áldását adta a próbálkozásra,és a második csoda ami történt,hogy első próbálkozásra sikerült.És most itt tartunk.Nem tudom miért irtam ezt le nektek,talán azért,hogy elmondjam mi sem kaptuk können ezt a babát,és amire még utalni akartam,hogy a férfiak szerintem ugyanúgy szenvednek,mint mi,csak ők erősek akarnak lenni,és nem mindig tudják kimutatni a fájdalmaikat.
Bocsánat,hogy ilyen hosszúra sikerült.Remélem nem veszitek tolakodásnak amit irtam,de úgy éreztem,hogy meg kell osztanom veletek...
További szép napot!