Kiemelt témák

Szervusztok!
Nekem az öt fiam közül a középsõvel van most gondom.
Teó 5 éves, korának megfelelõ fejlettségû gyerek. Kicsi korában kimondottan jólelkû, jószívû baba volt, testvéreitõl még a kedvenc falatját sem tagadta meg (persze jól vissza is éltek vele a kis disznók). Késõbb is nagyon könnyen kezelhetõ, kedves gyerek volt.
A gondok néhány hete kezdõdtek, és nem értem, mitõl. Nagyon dacos lett, mindig visszautasítja a kérést és megtagadja a parancsot. Csak akkor kezes, ha azonnal megkapja, amit szeretne. Már odáig jutottunk, hogy engem megüt, belém rúg, lehülyéz. Nagyon határozottan és következetesen tiltom ezeket a dolgokat neki, de semmibe veszi, legközelebb ugyanúgy nekem esik. Ami különösen veszélyes: napirenden vannak a sértõdései, amikor elbújik valahova, de ugyanezt az utcán is elõadja. Ilyenkor nem találjuk, mindenki õt keresi, majd közli, hogy õ nem jón velünk haza, és már olyan is volt, hogy nem találtuk, végül otthon, a ház elõtt várt: ötévesen egyedül hazament, forgalmas utakon átkelve! Pedig próbálok minden konfliktust elõször humorral, szeretettel, öleléssel elsimítani, de hatástalan vagyok rá.
Szerintetek mi történhetett, és mit tehetek?

nevelési tanácsadó v. gyerekpszichológus!!!!!

Kivancsi,
Sajna tanacsot nem tudok adni, nekem "csak" harom fiam van, de egyutt erzek veled- en azt hiszem nagyon panikba esnek, ha csak egy fel percre is eltunne a gyerekem!!! Remelem csak egy atmeneti dologrol van szo nalatok, es hamarosan elmulik!
Az ovodaban (vagy kozossegben ahova jar) nem tortent valami? Nem erte megalaztatas, vagy kerult kellemetlen helyzetbe? Valamiert haragudna rad? Akkor is csinalja, ha kettesben vagytok, vagy csak ha tobb csaladtag van jelen (az en kozepsom nagyon feltekeny volt, mikor par honapja kistesoja szuletett, de ha kettesben mentunk valahova olyan volt, mint a kezesbarany).
Nagyon szepek a fiaid, gratulalok, es drukkolok, hogy mielobb megtalaljatok a megoldast!

Zsuzsi

Szia Zsuzsi!
Sajnos nem tudom, mi történik az oviban, mert mi meg Ausztriában lakunk most átmenetileg, és én biza nem beszélek németül. Apa pedig, mint a legtöbb férfi, nem alkalmas a gyermeki lélek boncolgatására holmi ovónénikkel. Így csak arra hagyatkozhatok, amit a gyerek mond, õ pedig abban a korban van, amikor nehezen válik el a képzelet a valóságtól. Egyébként nem szokott panaszkodni az ovira.
Lehet, hogy a kistesó zavarta meg, bár amikor hazahoztuk, mind közül õ örült neki a legjobban, babusgatta, szeretgette - manapság ritkán teszi.
Az is lehet, hogy a néhány hetes távollétem zavarta meg, amikor húsvét után kórházban voltam - bár nem valószínû, mert úgy emlékszem, már korábban is dacoskodott.
Amikor kettesben vagyunk, jobb a helyzet, de nem alapvetõen más.
És mi van, ha életkori sajátosság? Neked nem voltak a nagyfiaddal hasonló tapasztalataid, ha nem is ilyen súlyosak? Mondjuk én a többivel nem emlékszem ilyesmire, inkább késõbb, az iskoláskor kezdetén jöttek elõ a dilik.
Kriszti

Kriszti,
Az en nagyfiam mindig is hisztis volt, vilageleteben korul volt rajongva, mint egyetlen gyerek es egyetlen unoka, dedunoka. Kistestoja is csak 8 eves koraban szuletett- nagyon orult neki kezdetben, egeszen addig, amig Gyurika nem erintette az o privat szferajat, nem nyult a jatekaihoz, nem vonta el az apja figyelmet rola!
Miota jar ovodaba a "kozepsod"? Nem lehet, hogy ugy erzi, a kisteso miatt "passzolod" ot le? Lehet, hogy zavarjak a nyelvi korlatok az oviban, bar tudom, a gyerekek gyorsan tanulnak, de lehet, hogy az valtja ki az agressziot belole, hogy valamire esetleg nem tud ugy reagalni, mint a tobbiek, es emiatt hatranyba kerul! Esetleg fel, hogy valamit nem ert meg, amikor mondjak neki, szorong emiatt.
Ha a nyelvtudas az egyetlen dolog, ami miatt nem tudsz beszelni az ovonokkel, nem lehetne megkerni valakit, hogy kiserjen el? Sajnos en is voltam hasonlo helyzetben, amikor Franciaorszagban huztunk le egy evet, es Dani ott jart suliba, en meg "tolmaccsal" jartam be a tanarhoz (mert sajna meg az ottani angol tanarno sem tudott forditani )!
A nagyfiammal nekem mas jellegu problemaim vannak...eloszor mindenhol szepen viselkedik, aztan legkesobb fel ev mulva mar komoly magatartasi gondokat jeleznek a sulibol (szemtelen, es engedetlen, ra sem hederit, ha raszolnak, vagy csak pofatlanul visszavigyorog)!
A kozepso meg nem jar kozossegbe, es ugy nez ki nem is fog, mert lekestuk az ovodai jelentkezest (itt minimum ket evvel az ovodaskor elott be kell jelenteni a gyereket, hogy meg legyen hely)!!!
Zsuzsi

Szia Zsuzsi!
Hát nem lehet egyszerû, ha ilyen hosszú távra kell megtervezni az életeteket! Mióta éltek kinn, és meddig tervezitek?
A felvetettek nem hinném, hogy gondot okoznának, hiszen Teó már nagyon régóta jár oviba. Legfeljebb az lehet, hogy amióta van kistesó, nem én hozom-viszem. De a múltkor felajánlottam neki, hogy ha idõben elkészül, elviszem én õt az apja helyett, és nem élt a lehetõséggel, illetve egyszer igen, de másnap már megint elkezdett makrancoskodni, durváskodni velem, így nem vittem el.
Jó, hogy a te nagyfiad legalább fél évig jól viseli magát ! Az enyém nem bírja ilyen sokáig. Valójában nem az a baj vele, hogy szemtelen lenne, hanem képtelen palástolni alapvetõ ellenérzéseit az osztrákokkal szemben, lesír az arcáról a "dögölj meg a létrácskáddal együtt" életérzés, aztán meg csodálkozik, ha nincs egy barátja sem... Igaz, nem volt szerencséje az osztályfõnökeivel sem, abszolút flegmán kezelik, pedig nagyon sok benne az érzelem, és könnyen meg lehetne fordítani a dolgot, csak valódi pedagógus kellene hozzá.