Sziasztok lányok!
Liv:)
Köszi, hogy a felvetéseddel kicsit felpörgetted a topikot.
Én úgy érzem, hogy mindenki írásában van nagyon sok megfontolandó érzés/gondolat. Eldönteni feketén-fehéren hogy mi a jó és mi nem ovi szinten vagy bármilyen más kérdésben, azt hiszem, hogy a minimum 3 éves gyereknevelési tapasztalattal ezt már mindannyian tudjuk.
Nekem három hozzáfűznivaló véleményem van, amit szeretnék megosztani veletek. Az egyik a saját gyermekkoromból van. Anyukám elmondása szerint, nagyon vártam az ovit (mivel októberi vagyok, én még nem voltam 3 éves, mikor szeptemberben kezdtem). Első héten imádtam, nagyon korán keltem, sürgettem anyukámat, nem akartam reggelizni és szinte szaladtam, hogy mehessek mielőbb. Délután mikor elhoztak, sírtam, hogy még maradni akarok. Anno nálunk nem volt beszoktatás, első nap reggel anyu odavitt és du 4-kor értemjött. Ez így ment egy hétig. Viszont a második héten beütött a krach. olyannyira kikészültem az ovitól, hogy beteget tettettem (nem hitték el), sírva könyörögtem anyukámnak, mindent megígértem neki, hogy ne kelljen oviba mennem. Pl ilyeneket: ígérem hogy egész nap csenben fogok ülni itt a sarokban a munkahelyeden, csak ne kelljen mennem. Meg olyanokat mondtam, hogy könyörgök anyukám ne vigyél oviba, mert abba én belehalok. Egy héten át 2 dadus néni és egy óvónéni hámozott le anyukám nyakából, miközben én habzó szájjal zokogva rúgkapáltam. persze ahogy anyu elment pár perc volt és vége volt a cirkusznak.
De! Amit írni akarok. lehet, hogy valami komoly lélekbúvár visszavezetne erre sokmindent, és belemagyarázná hogy milyen "defektes" az életem, de nekem hihetetlen fantasztikus élményeim vannak az óvódából. konkrét eseményekre, képekre, történetekre emlékszem és csupa, csupa pozitív. imádtam óviba járni és később általánosba is, és erre a balhés kezdésre semennyire nem emlékszem.
Lehet, hogy ez nem jelent semmit, de én ezáltal úgy érzem, ha Bálintnál lesz ilyen balhé, én is úgy fogok cselekedni, ahogy anno anyukám.
A másik sztori, hogy tegnap a szomszédasszonyom mesélte, hogy az ő jelenleg már 19 éves fia, kereken 2 éven keresztül sírt minden áldott reggel, amikor otthagyta az oviban. Ezt mondta, hogy ne túlzásnak vegyem, ez szó szerint értendő. Az egész kiscsoportot és középső csoportot végigsírta minden reggel. És minden reggel kb 2 percig tartott. Egyébként szeretett oviba járni. Ilyen típus.
A harmadik dolog pedig, amit én nagyon komolyan megfogadtam, amit az óvónénik a szülői értekezleten elmondtak.
Azt mondták, hogy nagyon ritka az olyan gyerek, aki ne sírna 1-2x, valaki az első napokban, valaki pár hét múlva, abszolút változó. Szerintük, ha a szülők úgy döntöttek (vagy úgy kellett dönteniük, mert dolgozni kell), akkor a legfontosabb, amit már szintén írt valaki, hogy anya határozott legyen. Lehet sírni a folyosón, meg az autóban, de a gyerek előtt ugyanúgy mint a gyerek eddigi életének bármely egyéb történésében a következetesség és a határozottság nagyon fontos.
Ami szerintem tök jó ötlet volt, és ezt mi alkalmazzuk is, hogy a gyerekben azt tudatosítani, hogy az óvoda délután bezár. Éjszaka nem lehet ott maradni, bármennyire is akarja valaki. Az óvónéniknek van gyereke, akik várják otthon. Szóval nem arról a végéről megközelíteni, hogy ne félj nem hagylak itt és érted jövök, hanem ezt a lehetőséget fel sem vetni. Mert ugye nekünk ez meg sem fordul a fejünkben, hogy ilyet is lehetne, hanem arról a feléről megfogni, hogy tudom hogy az ovi szuper és szeretnél még több időt ott tölteni, de nem lehet. Sajnos el kell jönni, mert az ovi is pihen délutántól reggelig.
Na, ennyit az okoskodásról, és úgyis mindenki ismei a saját gyerekét, tudja a saját korlátait, lehetőségeit, ismeri az érzéseit.
Asszerint fog cselekedni.
És Liv, Szerintem is, ha ez neked nagyon nehezedre esik, akkor ne vidd oviba. Nem érdemes megrőszakolni a saját érzéseidet. Örülj, hogy megteheted, hogy otthon lehetsz vele.
És rólunk. Jártunk egy hétig. Először nagy örömmel, pénteken kis sírással, de utána jókedvűen.
Jött a hétvége, hétfő hajnalra 39,5 fokos láz, ugató köhögés. Ugatás-ugatás, nem evés, nem ivás, sírás, fekvés, lázasság, zihálás...orvos-orvos, nem javulás. Mára már kicsit jobban, láz tegnap óta nincs, de nagyon csúnyán köhög.
Egyébként 6 gyerek kezdett és mind a 6 beteg. Egy kislány van egyedül a csoportban, aki most a héten kezdett. Azért izgalmas lehet egyedül beszokni 2 óvónénivel és 1 dadussal
Most ott tartunk, hogy anya én soha többet nem megyek oviba, ha meggyógyulok akkor sem, inkább világgá megyek és ha elviszem kapaszkodni fogok a nyakadba és nem tudsz majd otthagyni. De közben boldogan vásároljuk az ovisjelet (vitorlás), amit belevasalunk a még kimaradt cuccokba, meg eszünkbe jut, hogy vannak lendkerekes trabantok az oviban.
Szóval, ha meggyógyul, szerintem nagyon kemény napjaink lesznek, de túléljük majd valahogy.
Bocs, jó sok lettem.
Puszi