Kiemelt témák

Csak pár percem van, úgyhogy röviden.

Minden kép nagyon jó, és én is boldog szülinapot kívánok a gyerkőcöknek!

Maccs, Lili ruhája (keresztelő) gyönyörű!
Diétával egyelőre karban tartható a dolog, épp tegnap ellenőriztük egész nap, teljesen rendben vannak az eredmények.
A Szabadság út 66. alatt lévő Manóházba megy Dávid, holnap kezdünk! Izgulok...

Sziasztok!

3 éves kori oltásról van vlakinek már valamilyen tapasztalata?

Mi ma du. megyünk. 1 vagy 2 szurka? Lázasodás?

Csak mert Lilit is fel akarom készíteni, és magamat is

Macs

Macs!

Már kb 3 hete megkaptuk, a dokink szabadsága miatt.
Semmi nem volt, 1 szúrás volt a felkarba. Kicsit piros volt 4-5 napig.
Persze sírt szegényke, mert lefogták:(



Noémi

Noémi! Köszi!

Sziasztok!


Megvolt a szurka-böki, mi combiba kaptuk. Egy icipicit sírt Lili, amíg beleszúrták a szurit, de rögtön utána vége.

Megállapította, hogy hazudtam, mert nem olyan kicsi volt, mint egy szunyogcsípés.. Őööö, micsoda anya vagyok!

Nem hagyta, hogy beborogassam otthon a lábát.. pedig fájt neki, tutti, mert mondogatta. Mondtam neki, hogy majd ha holnap fáj a lábija, akkor gondoljon arra, hogy anya szeretett volna neki segíteni. Bezzeg amikor kicsi volt, még egy napig kellett utána dédelgetni, ha oltást kapott /és még le tudtam gyűrni, hogy rátekerjem a rongyot/..

Akkor ha nem utáltok még nagyon a sok kép miatt, teszek fel egy kis nosztalgiázós jelleggel a másfél hete még dühöngő balatoni nyárról:

Ajándék (kölcsön) autónak ne nézd a fogát! :




Balatonfenyvesi üdvözlőlap:


Haliho, nyaralunk!


Barátok is csatlakoztak 1-1 napra:
Zsófikáék Keszthelyről:

Dalmiék Pécsről:


Ha harc hát legyen harc!


Hawaii, dizsi, napfény..



Úszik, mint a hal:


Ilyen messze be lehetett sétálni úgy hogy még leért a lába:



A nyár utolsó sugaraiban lubickolva:

sziasztok!

Hát annyira sajnálom!

utólag is nagyon boldog születésnapot kívánok midenkinek!!!!!!!!!

Ne haragudjatok a késésért!

a hétvégén hozzom az ovis élmény beszámolókat:-)

puszika

Sziasztok!

Látom teljesen letaglóztam a csapatot a rengeteg képpel, lécci írjatok, mert bűntudatom lesz!

Liv, hogy van a pocak? Már majdnem annyi hetesek vagytok, mint amikor Dávid született! :)

Macs

Maccs szerintem nagyon jól sikerültek a képek:-)

Mi nem kapunk három éves oltást:-) bibbibibibibiiiii

Múlthéten mondta a védőnéni. Tök jó egy böködést megusztunk


A suli nagyon rosz, mindennao vagy tíz órám lesz elég kemény..Bettikének nagyon tetszett az ovi ma már ott is aludt azt üzenték az ovónők hogy nagyon ügyes volt:D

szép estét puszika

Maccs, tök jók a képek, de a virágos a legjobb. Ja, és amikor Lili a stégen ül, az is nagyon aranyos!

Köszi a kérdést, jól vagyunk, jövő hét elején ellenőrizzük újra a vércukromat, remélem, rendben lesz.
Dávid 33,5 hetesen született, remélem, a kistesó csak a 36., de inkább a 37., 38. hét után születik meg.

Hogy tetszik Lilinek az új ovi?

Sziasztok,

Én is ma voltam terhességi vércukor mérésen. A cukros víz már tábori teában se jött be, hát még így! Minden estre én is reméelm nem lesz gond.

Pénteken voltunk UH-n, és Sára Lilla még mindig határozottan lánynak látszik!:-)

Kornél túl van az első teljes ovis héten ( méár másodikat tapossuk). Már első nap ott tudtam hagyni pár órára és szerda óta ott is alszik. Úgy tűnik megbarátkozott az ovival. Kipp kopp, de azóta bepisiléses baleset sem volt, nagyon büszke rá, hogy már nagy ovis.

Képeket én is rakok fel a tortáról. Anyósom tejszínes tejberizs tortát vcsinált gyümölccsel, mit mondjak, isteni volt.

Gratula az összes 3 éves nagyfiúnak és nagylánynak.

Maccs:) Ne legyen lelkifurkád gyönyörű a lányod a képeken! Inkább nekem van, mert lusta vagyok lekicsinyíteni a képeket:(

Vera

Táblázatunk:

Sziasztok!

Jó régen írtam már. Most nézem már 1 hónapja. Kissé nehezen jutattam gép elé, mert Viki bölcsi szüneten volt, és most voltunk nyaralni is.

Megkésve, de boldog szülinapot kívánunk:
Bálintnak,
Lilinek,
Helenának,
Benedeknek,
Bandónak,
Mírának,
Fanninak,
Kornélnak,
Dávidnak,
Ratetnak.

És mivel nem tudom mikor írok, így előre szintén Boldog Szülinapot kívánunk:
Zsombornak
Márknak,
Elisának
Lilinek, Balázsnak (Pledité)
Hannának és
Ákosnak.





Nagyon jók a szülinapi képek. Mekkorára nőttek ezek a gyerkőcök . És mind milyen szép lett.

Liv! Hogy érzed magad? Kész már a csomag?

Tontica! Remélem még egy kicsit bent nőnek a ikrek. Mi újság veletek? Hogy bírod?

Vera! Nem lehet korán kezdeni a csajozást. Gratula a kislányhoz!
Nagyon ügyi Kornél. Gratula a szobatisztasághoz!

Macsek, Vera! Hogy vagytok?

Nikk! Ha néha bekukk, adj hírt magatokról.

Maccs! Keresztelő. : Karambol: Örülök, hogy nem lett bajotok. Nagyon csini volt a Lili!

Magika! Mi újság a kiscsöppséggel odabent?

Ovisok! Beszámolókat kérek!

Redtike! Szép tortát sütöttél. Klassz zsúr lehetet!
Kösz a tippet, a Kolpingról.

Többiek: Viola, Erika, GnéKriszti, Csirkesz, Kata! Mi van veletek?


Rólunk: Kicsit fárasztó volt egész naposan 2 gyerekesnek lenni, mert szinte minden házi munka Viki alvás idejére maradt. De holnaptól újra bölcsis.
De kezdem az elején.
Viki igazi cserfes továbbra is. A nagy melegben nagyon ügyesen haladtunk a szobatisztaság felé, pisi szinte mindig a bilibe ment, volt hogy a kaki is. De osztálytalálkozóra hazamentünk anyukámékhoz és onnantól visszafejlődött, egyre többet követelte a pelust, alig akart bugyiban lenni. Remélem a mai nap áttörést hoz, legalábbis eddig úgy tűnik, mert reggel bugyit kért, és kérés nélkül ül a bilire, és pisili is. (Ezt azért ilyen örömmel írom, mert sokszor csak rácsücsült, és semmi nem történt.)

Melcsike: Már kacag, forgolódik. (bár már 12 hetesen hanyatt fordult. ) Voltunk csípőszűrésem, ahol terpesz rugit írtak fel. Így most éjjel nappal hordja. 18án megyünk vissza, és akkor derül ki, hogy meddig kell hordanunk. Szerencsére a terpesz rugi sem akadályozza a mozgásban. Már átaludt néhány éjszakát. (Bár legtöbbször amikor Melcsi jól aludt, Viki ébredt éjjel, de volt már 2 olyan éjjel is, hogy egyik sem kelt. !! )

Bölcsink 27-én kezdődött volna, de Apa pont akkora tudott szabit kivenni. 2 hét alatt voltunk a nagyszülőknél, Máriapócson és nyaralani. Máriapócsra azért mentünk, mert ott az a pap van, (azóta oda került), aki összeadott minket, és Gabi tartja is vele a kapcsolatot.
Nyaralni 1én indultunk Kolping Hotelba. Duán már pancsiztunk is a fedett medencében. Melcsit is bevittem kicsit. Viki imádta. Másnap de-tt Afrika múzeumban voltunk. Etettük állatot, Viki pónigolt, és én tevegeltem. Apa kimaradt mert max 70 kg volt a teve súly határa. Duán megint pancsi. Hétfőn csak pihi és egésznap a Kolpingban voltunk. Megnéztük az ovijukat, a játszóházukat. Kecskét etettünk, és játszótereztünk, és persze volt megint pancsi a nagy vízben, ahogy Viki mondaná. Kedden pakolás, és kijelentkezés után még egy utolsó pancsi (mivel ez megengedett a szabályzat szerint is). Nagyon jó volt. Fincsi volt a kaja, reggeli és vacsi svédasztalos, sok finom étkel. A házunk kissé messze volt az uszitól, de fedett folyósokon tudtunk odamenni, ami szupi, mert így mikor fújt a szél nem fáztunk.
Végül utolsó éjszakai lehűléstől sikeresen megfáztunk. Melcsi kezdte, nagyon folyt a nózia. Ő már jobban van. Vikinek is kezdett némi názhája lenni, de épp csak orrfújás volt, és most köhög, így csak holnaptól megy bölcsibe. Én meg múlt hét szerda óta szenvedek, láz, hőmelekedés, és szerintem arcüreggyulladás is, mert fáj az arcom, és a homlokom. De remélhetőleg hévégén hazamegyünk a nagyszülőkhöz, hogy tudjak összébb pakolni a szobámba, hogy mind a 4en elférjünk.

Reditke! Ti melyik házban nyaraltatok a Kolpingban?

Képeket nem sokára teszek fel a webalbumba.


Gyöngyi

Moszi, köszi a kérdést, jól vagyunk, csomag még nincs kész, majd. Jövő héten vércukor-ellenőrzés, remélem, rendben lesz.

Most nincs nagyon jó kedvem, mert az ovi miatt "küzdünk". Mivel családi napközi, vagyis anyagi kereteknek határa van, heti 3 délelőttöt jár Dávid, a múlt hét simán ment, a tegnap picit döcögősebben (mármint az elválás), de végül mindig jól érezte magát. Ma viszont kapaszkodott belém, sírt, én pedig képtelen voltam ott hagyni. Mivel nem kényszer az ovi, nem kell dolgoznom, úgy vagyok vele, hogy ha sír, nem hagyom ott, mert nem akarok neki csalódást okozni, nem akarom, hogy úgy érezze, amikor sír, öleli a nyakam, és kér, hogy ne hagyjam ott, én hátat fordítok neki, és eljövök. Úgyhogy hazajöttünk. 10-kor apával visszament önként, de aztán mondták az óvónők du., hogy sírt de., hogy mikor megyünk érte, aztán amikor mentem, szorosan átölelte a nyakam, hogy ő már nagyon várt engem, és szeretné, ha máskor ott lennék vele az oviban. És az én mindig vidám kisfiam most szomorú volt.
Fogalmam sincs, mit csináljak, tanácstalannak és tehetetlennek érzem magam.

Jó tanács, vélemény, valaki...?

Sziasztok!
Moszi, köszia hiányolást! Jól vagyok, bár mostanában mivel a héten már nem dolgozom, így egyfolytában rohangálok, úgyhogy Sára Lilla időnként keményen reklamál a dolog miatt.

Liv

Sajna nagyon jó tanács nincs, de Kornélnál az első beszoktatás 2 hónapig tartott tarkítva sírással és minden egyéb formációval. Végül nálunk ezélrt apa vitte reggelenként, tőle nem olyan vészes volt az elválás.

Sajnos a gyerekek legjobban anyával akarnak lenni, tehát a közösségbe szokás tuti nehezen megy szinte mindenkinek. Nálunk a bölcsiben óránként növelték a bentlét időtartamát. Esetleg próbáljátok ki. Dávid így is sírni fog, de szerintem muszáj ilyenkor (is) következetesnek maradni. Ha reggel abban maradtatok, hogy oviba mentek, akkor ne hozd el ilyenkor. Inkább maradj vele kicsit, esetleg hagyd ott egy órára8 pl. elmész veszel neki egy kis finopmságot a boltban) és aztáén jössz érte. Előbb utóbb rájön, hogy van élet nélküled is

Meséltesd, hogy mit csinált nélküled, milyen új dolgokat tanult stb. Kornélnál ugrásszerűen növekedett a tudása a közösségbe kerüléssel. Szeintem ne add fel, sírások még hetek, ónapok múlva is lehetnek( vannak néha nálunk is) elváláskor.

Remélem legalább néhány dolgot tudsz majd használni.

Vera

LIv
Szerintem se add fel ilyen könnyen. Már ha komolyan gondolod hogy közösségbe akarod járatni. ha nem, akkor sincs semmi, de ezt először Neked kell magadban tisztázni. mondjuk én is úgy láttam Gergőn hogy már igényelte a közösséget, de van olyan ismerős aki csak 4 vagy 5 évesen ment és nem lett semmi gond.
Az elválás hosszú folyamat nálunk majdnem két év !!! után mondta az óvónő hogy beszokott a Gergő. nem sírt, csak az első 9 napon, de nehezen nyílt meg.
Egyébként pedig Dávid le fogja venni, hogy Te bizonytalan vagy és nem tudod hogy menjen-e vagy sem, ha sír hazajöhet, stb.... szóval amíg Te nem tudod elengedni őt, addig ne is várd Tőle hogy simán beszokjon.

puszi mindenkinek

Kedves Liv,

Múlt hét hétfőn egy egész napot végigbőgtem, hogy milyen gonosz anya vagyok, aki részben önös céljai miatt közösségbe adja a gyerekét. Egyrészt Simonnal is foglakoznom kell, mert ha Áron itthon van ő ural mindent. Meg kell egy kis nyugalom már az én idegeimnek is, hogy kedves és nyugodt anyuka tudjak maradni. Másrészt úgy gondoltam, hogy kell a közösség a gyereknek.

Ehhez képest, első nap amikor hazahoztuk igen zaklatott volt, úgy viselkedett mint egy megvadult kiscsikó. Az oviban egész nap bepisilt. Másnap már csak ébredés után pisilt be. Azóta nincs ilyen probléma. Aludni talán szerdán aludt először félórát. Sírás napközben sosem volt. Pénteken nem ment oviba, mert a nagyszülökhöz utaztunk hétvégére. Ezen a hétfőn gyenge nem megyek oviba hajtogatás némi könnyel volt, de a terem ajtajánál már semmi. Nálunk az ovónénik nagyon kedvesek érkezéskor, de határozottan beviszik a szobába. Kedden reggel nagy hiszti, sírás rívás, napközben semmi. Kedden valami pozitív történt (konkrétan egy vonat teremasztal felfedezése), alig akart hazajönni. Ma reggel meg közölte az úton, hogy menjünk már anya.

Szóval, ha az első nem akarok menni után feladtuk volna, most nem tartanánk itt.

A beszoktatás és elválás lelkileg a szülőnek legalább olyan nehéz, mint a gyereknek. Sok pityergő anyukát láttam az oviban első nap. Viszont tavasszal, amikor testvérféltékenység miatt nevelési tanácsadót kérdeztem, ő egyértelműen arra kért, ha ovi akkor ovi, de nagyon következetesen. A gyerek sosem dönthet erről, mert az elbizonytalanítja és nagy hisztik generálódnak a későbbiekben. Még azt is mondta, ha nem akarom mindennap vinni, ok, de azt nem javasolja, hogy h-sz-p, hétfőtől szerdáig/csütörtökig menjen egyfolytában.

Más anyukáktól halva, egy hosszabb betegség után is újrakezdődik a nem akarok menni, de ha meglátja társait már minden ok. Illetve a hétfők mindig nehezebben indulnak.

nem tudom segített-e valamit,
Andrea

bocs a helyesírási hibákért, de nem olvastam vissza. nagyszülő, óvónéni, hallva...

Liv!

Én nem értek egyet Verával, hogy minden gyereknek nehéz a közösségbe szokás. Nekünk egyiknél sem volt gond. Se az elején, se később. Illetve Hannánál még nem tudom, mert ma még csak a 2. napján volt, és ált. a 2. hét a gondok kezdete (ahogy nálatok is). De egyenlőre úgy tűnik, nem lesz gond. Tegnap még picit bújt hozzánk, de beültünk vele a terembe, az óvónéni megismertette a babakonyhával (nagyn szeret főzőcskézni), és egy fél óra múlva mi el is jöttünk. Ma nagyon vidáman ment , és úgy is volt ott (bár neki ugye ott van Nátán, a szomszéd csoportban, ha gond lenne ő is átmehet Hannához).
Szerintem alapvető kérdés, hogy mit szeretnél. Kell-e oviba mennie vagy megoldható, hogy veled legyen? Sokan szokták azt mondani, hogy de kell a közösség stb., de semmi baja nem lesz a gyereknek, ha csak később megy oviba (Vekerdy szerint a gyerekek érettsége nem egyidőben jön el, a 3 év nincs kőbe vésve, szerinte valahol a 3. és a 4. életév között jön el az ideje az ovinak, de ő sem erőltetné az ovit).
Beni csak 5 évesen ment, és nem volt hátrányára. Volt pár szabály, amit nem ismert, de pár hét alatt beletanult az ovis szokásokba. Nálunk ugye elég nagy a pici család is, a szomszédban is van három gyerek (bár ott a legkisebb is Nátán korú), és heti egyszer 4 órát eltölt egy kb. 15 fős gyerektársaságban is Hanna, szóval van gyerekközösségben.
Én biztos nem hagynám ott Hannát, ha nem szeretne ott lenni, sírna, stb. Ebben nem érzem, hogy következetesnek kell lenni, most még nem. És nem az én bizonytalanságom miatt, hanem egyszerűen azért mert nem kötelező. Miért akarnám mindenképpen beszoktatni? Hálás vagyok, hogy itthon lehetek, nem kell dolgoznom menni és figyelemmel lehetek az igényeikre. Persze nekem is időnként könnyebb, ha csak egy gyerek van (bár Simon épp a minden lében kanál korszakát kezdi élni, hogy mozgásában már annyira fejlett, hogy el tud jutni utánam bárhová és elég jó tempóban).
De Hanna járjon, ha szeretne, örüljön, hogy gyerekek között van, barátkozzon, kreatívoskodjon. Egyszóval érezze jól magát. :) Ha nem érzi még ott jól magát, akkor ne menjen, és érezze itthon jól magát. (Egyébként én épp ezért csak 3-szor fogom egy héten vinni (k-sz-cs), a maradék időben pedig együtt leszünk.)

Köszi mindenkinek az ovis véleményeket.

Ma már reggel apa vitte Dávidot az oviba (pont azért, hogy ne érezze az én szorongásomat), és miután eljött, Dávid kicsit sírt, illetve délben sírt, hogy mikor megyek már érte (1/2 1-re szoktam menni).
Látszott, hogy nem jókedvű, nem érezte jól magát délelőtt, és alig várta, hogy megérkezzek.
Szomorúnak látom, tegnap is, ma is, és Dávidra ez annyira nem jellemző!
Én is úgy gondolom, hogy nem dönthet ő az ovikérdésben, nekünk kell eldöntenünk, igen. Csakhogy nem dönthetünk anélkül, hogy figyelembe vennénk, hogy érzi ott magát, vidám vagy szomorú stb. Lehet, hogy még nincs itt az ideje az ovinak; lehet, hogy még nem kellene járnia; hiszen tényleg nem muszáj.
Én meg vagyok győződve arról, hogy egy gyerek nem azért nem sír 2 hét után, mert egyszercsak megszerette az ovit, ha addig zokogott, hanem azért, mert tudja, hogy fölösleges, úgyis maradnia kell.

Beszti, veled szinte mindig egyetértek abban, amiket írsz, és most is megerősítettél, teljesen így gondolkodom én is.
Pontosan erről van szó, hogy Dávidnak n e m k e l l még oviba járnia, mert megoldható, hogy itthon legyen velem, és nekem nem teher! Én is így gondolom, hogy ha itthon érzi egyelőre jól magát, akkor jó! Akkor legyen itthon! Mert miért is ne? Nincs kényszer.
És a héten nekem is naponta 10x jut eszembe Vekerdy, pontosan amit írsz, hogy nem 3 évesen lesz óvodaérett egy gyerek, és nem 3 éves korától van igénye a közösségre, hanem valamikor 3 és 4 éves kora között jön el ez az idő.
Örülök, hogy azt írod, nem hagynád ott a gyerekedet, ha nem szeretne ott lenni, mert én is így gondolom: MIÉRT hagyjam ott, ha nem szeretné, ha szomorú, ha sír? Miért hagyjam ott, ha itthon is lehet velem, és ez mindkettőnknek jó?

Liv
Most tényleg nem kötözködésképpen, de van azért olyan is, hogy eleinte sír később pedig megszereti az ovit. pl. az enyém most nyár végén már nagyon várta.
mondjuk én most nem is tehetném meg, hogy nem szoktatom be a kicsit, mert mennem kell vissza melózni. de szerencsére gellért eddig még nem bőgött, szerintem azért mert ott van vele a Gergő.

na de tényleg hallgass a szívedre lehet hogy tényleg egy-két év múlva már mindenféle sírás nélkül fog menni, mint most az enyémek.

Sziasztok!

Liv,
látom, beizzítottad a topikot!
Én mindig is azt éreztem rajtad, hogy Dávid születése óta, hogy rettenetesen óvod, vigyázod, ragaszkodsz hozzá. Most is azt érzem, mintha csak indokokat keresnél, miért is hagyhatnád az ovit, s tarthatnád magad mellett. Ne keress indokokat, nyugodj meg, s ha úgy gondolod, hát hagyd az ovit! Lehet, hogy Te sem vagy még óvodaérett, vagyis arra kész, hogy Dávid ovis legyen. Az ovikezdés nemcsak egy gyerek életében mérföldkő, bizony mi is azt látjuk benne, hogy Te jó ég, most volt még csak baba, s most már kezd eltávolodni!

Benedeket valamennyire felkészítettük az ovira, nagyon várta, s igen büszke volt magára, hogy ő nagyfiú, már ovis lesz! Az első napon még megsértődött azon, ha az oviban nem Nagyfiúnak szólították. S ez a nagyfiú a hét végére eljutott ama megállapításhoz, hogy ő kicsike még az óvodához. Ma már nem lehet előtte kimondani a nagyfiú szót, ő, saját állítása szerint mindenhez kicsi. Nagyon anyás, bújós lett (aminek valamennyire örülök, mert annyira apás volt eddig, hogy én szinte már nem is számítottam). Csütörökön, pénteken ölben vittem át a síró gereket, s akkor is sírt, amikor az óvónő átvette. Mivel nem hajlandó ott enni, ezért fél 12-kor elhozom mindig. Hétvégére beteg lett, ma ment újra az oviba. Valahogy sikerült elérnem, hogy ne sírva menjen, bement a csoportszobába, s nem sírt, mikor eljöttem. Délben, mikor értementem, mondta az óvónő, hogy ma mosolygós volt, átment szomszédolni egy másik csoportba (nálunk megengedett, hogy átjárjanak egymáshoz), s megígérte az óvónéninek, hogy holnap tovább marad, azaz megpróbáljuk leültetni az asztalhoz, míg a többiek esznek.
Mi szükségét látjuk annak, hogy Benedek oviba járjon. Pl. ma délután azzal a szöveggel mentünk más játszóra, mint amire akart, hogy ott sok gyerek lesz, pechemre senki nem volt, mikor kiértünk, csak negyed órával később kezdtek el szállingózni, s akkor Benedek rögtön keresett egy kis barátot, s végig együtt játszottak. Ő tényleg igényli a gyerektársaságot. Nekem is szükségem van rá, hogy ovis legyen, mert nagyon kicsúszott a talaj a lábam alól. Nagyon szétszórt, rendszertelen lett az életünk, az étkezések, alvások, s az ovi mindannyiunk életébe rendszert visz. Ennek már most érezni a hatását. Nagy teher volt már Benedek nyűgössége, unatkozott mellettem. Nem vagyok valami túl jó idegi állapotban, visszatértek a régi gondjaim, s így nagyon nehéz két gyereket ellátni, s mindent megadni nekik, ami kell, szórakozásban, fejlesztésben, gondoskodásban.
S nekem Leventére is gondolnom kell, bizony őkelme most kiélvezheti, hogy anya csak az övé, minden délelőtt. Valami elképesztő módon féltékeny Benedekre, nem vehetem ölbe, mert akkor azonnal üvöltés jön, s rángatná ki a kezemből.
Mégis, mindezek ellenére, amikor sírva hagytam ott, s én is sírtam hazafele, bennem is megfordult, hogy hagyom a fenébe, most azonnal hazaviszem. De nem engedtem ennek az érzésnek.
S pénteken, mikor mentem érte, egy nyaklánccal a kezében várt, amit ő csinált nekem! S persze ragaszkodott hozzá, hogy azonnal felvegyem. S annyira büszke volt magára! No meg én is rá, s teljesen elolvadtam. S ez az, ami végképp az ovi felé billenti nálam a súlyt, hogy olyan dolgokat csinálhat, tanulhat, amit velem nem, mert én nem vagyok képes ezt megcsinálni vele.
El tudom azt képelni, hogy más anyukák azonban otthon is meg tudják adni mindazt, ami egy ekkora gyereknek kell, s akkor teljesen elfogadhatónak tartom, hogy maradjon otthon, amíg mindenkinek jólesik.

Sziasztok,

Sziasztok,

végre valami izgis dolog történt a topikban:)
Nagyon sokat gondoltam rátok Liv én is az utóbbi időben, és egyet kell értenem Kormival mindenben.

Meg kell mondjam, bár Kornél bölcsis volt már, az ovi nagyon más világ. Én a férjem családja szerint nagyon para anyuka vagyok ( mondjuk szerintem csak hozzájuk képest) és most is nagyon nehezen megy, hogy Kornélt el kell engednem. Tudatosan készülök erre minden reggel, amikor oviba viszem, és tudva tudom, hogy persze ilyenkor rengeteg élményből, tanulásból kimaradok, amit ő már egyedül él majd át. Kornél világ életében nagyon anyás, bújós kisfiú volt, és bevallom kicsit még ma is féltékeny vagyok( leszek is még sokáig), hogyha más felnőtthöz, vagy az ovistársaihoz bújik , őket szeretgeti, vagy náluk keres vígasztalást, de tényleg ez a dolgok rendje.

Nálunk Kornél nagyfiú az ovi ellenére( a vegyes csoportban legkisebbként mindenki nagyobb nála legalább fél fejjel). Nagyon büszke ara, hogy ovis nagyfiú, próbálkozik m a WC-be egyedül pisiléssel, öltözéssel is, amit itthon nem igazán akart sosem megcsinálni.

Megmondom őszintén, hogy nekem sem volt időm és energiám a házimunka mellett rendszeresen gyöngyöt fűzni, olvasni, rajzolni Kornéllal, és úgy látom, hogy sokkal gyorsabban tanulja meg az egyes feladatok végrehajtását, ha egy vele kb. egykorútól látja. Ráadásul azt látom, hogy a csoportban a nagyok nagyon odafigyelnek a kisebbekre és rengeteget ssegítenek ebben, amit tőlem már nem biztos, hogy elfogad(na).

A sírás az elválási folyamat része, szerintem ezek azok a könnyek, amik anyai és gyerek részről is kellenek a továbblépéshez.

Dávid ügyes, nyitott kisfiú, és biztos vagyok benne, hogy akár pár hónap múlva, ha szükségét érzed, akár most egy komoly önvizsgálat után veled be tud majd kapcsolódni egy gyerekközösségbe, és élvezni fogja a velük való játékot.

A fiam most kapott egy oviról szóló könyvet, az a címe, ha jólt tudom( mert ma már vitte az oviba magával + tegnap este kívülről megtanulta) Bogyó és Babóca az óvodában.

http://pagony.hu/index.php?page=20&opti ... t&id=10454
Itt a linkje. Próbáljatok esetleg hasonló mesékben beszélni erről.

Készülök, mert megyünk a hétvégén Mátrafüredre.
Igyekszem fotózni.


Vera

Jó még a Janikovszky könyv is, a Már óvódás vagyok.

Szerintem egyébként ez egy kicsit ördögi kör, sok gyerek azért is sír, mert érzi az anyján, hogy bizonytalan, illetve még nem eléggé elengedő. Anyukát pedig ezzel megerősíti abban, hogy nem engedi el, hiszen sír.
De azért lássuk be azt is, hogy a legtöbb gyereknél van sírás, nekem pl az lett volna furcsa ha a gyerekem csont nélkül és mindenféle tiltakozás nélkül ment volna oviba.

Sziasztok!

Egy kép a 3 évesről:




Köszöntést köszönjük és mi is viszont kívánjuk minden aktuális ünnepeltnek! Tegnap volt egy kis előbuli, holnap lesz a nagy ünneplés.

Márk még marad bölcsiben egy évet, itt jó helye van. Nappalra teljesen szobatiszta lett kb. 1 hét alatt és a délutáni alvásnál sincs már pelus, éjszakára még kell. A bölcsiben már a kis WC-re is ráül, nagyon élvezi, itthon még inkább bilizik, az ülésszűkítő annyira nem jött be nála.

Tesó változatlanul sokat ficánkol, terheléses cukor meg minden egyéb rendben van, a dokim nagyon elégedett volt velem.

Moszi,
tőled kérdezném, hogy 2004-hez képest minden ugyanúgy volt a kórházban vagy volt valami változás azóta?

Liv,
Dávid mennyit és hogyan volt az ovi előtt gyerektársaságban? Hogyan érezte magát a gyerekek között? Abból is le lehetne szűrni, hogy az elszakadással vagy esetleg a konkrét ovis társasággal van gondja. Az elválás mindig nehéz minden korban gyereknek, szülőnek egyaránt, de ha jó közegben van a gyerek, tényleg jól fogja magát érezni, mégha sír is eleinte. Viszont ha azt látod rajta, hogy tényleg szomorú, nincs élménye, amiről beszámoljon, semmi jót nem mond a maga módján a közösségben eltelt időről, és ez mondjuk 1 hét alatt semmit sem változik, akkor ha nincs kényszer, tényleg nem kell erőltetni vagy más közösséget kellene megpróbálni.

Most ennyire futotta, majd még jövök.

Macsek

Sziasztok lányok!

Liv:)
Köszi, hogy a felvetéseddel kicsit felpörgetted a topikot.
Én úgy érzem, hogy mindenki írásában van nagyon sok megfontolandó érzés/gondolat. Eldönteni feketén-fehéren hogy mi a jó és mi nem ovi szinten vagy bármilyen más kérdésben, azt hiszem, hogy a minimum 3 éves gyereknevelési tapasztalattal ezt már mindannyian tudjuk.

Nekem három hozzáfűznivaló véleményem van, amit szeretnék megosztani veletek. Az egyik a saját gyermekkoromból van. Anyukám elmondása szerint, nagyon vártam az ovit (mivel októberi vagyok, én még nem voltam 3 éves, mikor szeptemberben kezdtem). Első héten imádtam, nagyon korán keltem, sürgettem anyukámat, nem akartam reggelizni és szinte szaladtam, hogy mehessek mielőbb. Délután mikor elhoztak, sírtam, hogy még maradni akarok. Anno nálunk nem volt beszoktatás, első nap reggel anyu odavitt és du 4-kor értemjött. Ez így ment egy hétig. Viszont a második héten beütött a krach. olyannyira kikészültem az ovitól, hogy beteget tettettem (nem hitték el), sírva könyörögtem anyukámnak, mindent megígértem neki, hogy ne kelljen oviba mennem. Pl ilyeneket: ígérem hogy egész nap csenben fogok ülni itt a sarokban a munkahelyeden, csak ne kelljen mennem. Meg olyanokat mondtam, hogy könyörgök anyukám ne vigyél oviba, mert abba én belehalok. Egy héten át 2 dadus néni és egy óvónéni hámozott le anyukám nyakából, miközben én habzó szájjal zokogva rúgkapáltam. persze ahogy anyu elment pár perc volt és vége volt a cirkusznak.
De! Amit írni akarok. lehet, hogy valami komoly lélekbúvár visszavezetne erre sokmindent, és belemagyarázná hogy milyen "defektes" az életem, de nekem hihetetlen fantasztikus élményeim vannak az óvódából. konkrét eseményekre, képekre, történetekre emlékszem és csupa, csupa pozitív. imádtam óviba járni és később általánosba is, és erre a balhés kezdésre semennyire nem emlékszem.
Lehet, hogy ez nem jelent semmit, de én ezáltal úgy érzem, ha Bálintnál lesz ilyen balhé, én is úgy fogok cselekedni, ahogy anno anyukám.

A másik sztori, hogy tegnap a szomszédasszonyom mesélte, hogy az ő jelenleg már 19 éves fia, kereken 2 éven keresztül sírt minden áldott reggel, amikor otthagyta az oviban. Ezt mondta, hogy ne túlzásnak vegyem, ez szó szerint értendő. Az egész kiscsoportot és középső csoportot végigsírta minden reggel. És minden reggel kb 2 percig tartott. Egyébként szeretett oviba járni. Ilyen típus.

A harmadik dolog pedig, amit én nagyon komolyan megfogadtam, amit az óvónénik a szülői értekezleten elmondtak.
Azt mondták, hogy nagyon ritka az olyan gyerek, aki ne sírna 1-2x, valaki az első napokban, valaki pár hét múlva, abszolút változó. Szerintük, ha a szülők úgy döntöttek (vagy úgy kellett dönteniük, mert dolgozni kell), akkor a legfontosabb, amit már szintén írt valaki, hogy anya határozott legyen. Lehet sírni a folyosón, meg az autóban, de a gyerek előtt ugyanúgy mint a gyerek eddigi életének bármely egyéb történésében a következetesség és a határozottság nagyon fontos.
Ami szerintem tök jó ötlet volt, és ezt mi alkalmazzuk is, hogy a gyerekben azt tudatosítani, hogy az óvoda délután bezár. Éjszaka nem lehet ott maradni, bármennyire is akarja valaki. Az óvónéniknek van gyereke, akik várják otthon. Szóval nem arról a végéről megközelíteni, hogy ne félj nem hagylak itt és érted jövök, hanem ezt a lehetőséget fel sem vetni. Mert ugye nekünk ez meg sem fordul a fejünkben, hogy ilyet is lehetne, hanem arról a feléről megfogni, hogy tudom hogy az ovi szuper és szeretnél még több időt ott tölteni, de nem lehet. Sajnos el kell jönni, mert az ovi is pihen délutántól reggelig.

Na, ennyit az okoskodásról, és úgyis mindenki ismei a saját gyerekét, tudja a saját korlátait, lehetőségeit, ismeri az érzéseit.
Asszerint fog cselekedni.
És Liv, Szerintem is, ha ez neked nagyon nehezedre esik, akkor ne vidd oviba. Nem érdemes megrőszakolni a saját érzéseidet. Örülj, hogy megteheted, hogy otthon lehetsz vele.

És rólunk. Jártunk egy hétig. Először nagy örömmel, pénteken kis sírással, de utána jókedvűen.
Jött a hétvége, hétfő hajnalra 39,5 fokos láz, ugató köhögés. Ugatás-ugatás, nem evés, nem ivás, sírás, fekvés, lázasság, zihálás...orvos-orvos, nem javulás. Mára már kicsit jobban, láz tegnap óta nincs, de nagyon csúnyán köhög.
Egyébként 6 gyerek kezdett és mind a 6 beteg. Egy kislány van egyedül a csoportban, aki most a héten kezdett. Azért izgalmas lehet egyedül beszokni 2 óvónénivel és 1 dadussal
Most ott tartunk, hogy anya én soha többet nem megyek oviba, ha meggyógyulok akkor sem, inkább világgá megyek és ha elviszem kapaszkodni fogok a nyakadba és nem tudsz majd otthagyni. De közben boldogan vásároljuk az ovisjelet (vitorlás), amit belevasalunk a még kimaradt cuccokba, meg eszünkbe jut, hogy vannak lendkerekes trabantok az oviban.
Szóval, ha meggyógyul, szerintem nagyon kemény napjaink lesznek, de túléljük majd valahogy.

Bocs, jó sok lettem.
Puszi

Moszi
örülök, hogy tetszett a Kolping (legalább a horror áráért adnak is valamit). Mi tavaly bioházban voltunk, idén pedig a bioházakkal szembeni házban, ahol apartmanok vannak (az indiánsátor, állatsimogató és gokart pálya közötti részen amik vannak). Taléán istván vagy Erzsébet nem tudom már.

És még az ovihoz egy gondolat.
Nálunk szerintem Bálintnak azért sem tetszik 100%-san az ovi, mert ő nagyon közösségi, nagyszájú, pörgős gyerek. és mivel mini csoportos az évvesztessége miatt, így mindig csak akkor csatlakoznak a csoptársak, ha már betöltötték a 3 életévüket. Ergo 6 gyerek kezdett és szépen hétről hétre töltődik fel a csoport, és januárra éri el a 26-os létszámot. Bálint azt várta hogy nagy nyüzsi lesz, meg a játszóról ismert haverok (akik mind nov-dec születésűek). Ráadásul nagyon lányos csoport (végén 16-10 lesz a lányok javára), csak ketten vannak fiúk egyelőre, ráadásul másik kisfiú tök más stílus mint B, halk szavú, visszahúzódó. Szóval nincs partnere.
Szóval szerintem sokminden befolyásolja hogy hogyan érzi magát a gyerkőc.
Most már tényleg cipzárt húzok a számra....

Sziasztok!

Én is élek, és mi is ovizunk végül!! Sikerült bejutnunk az oviba, és nem is volt olyan nehéz, mert a főóvónéni nagyon megkedvelte Zsombit a beíratkozáskor, úgyhogy amint visszamondta egy 5 éves kisfiú (ill. a szülei) az ovis helyét, azonnal ugrott a főnéni, és az önkormányzatnál eleve Zsombi érkezését kérte :):). Eddig szép is a történet: anya szereti a totál rugalmas beosztású, 4 órás munkáját, a házunk szépül, kistesó növöget, Zsombóc pedig oviban. Lenne. De szokás szerint akár én is írhattam volna Liv levelét (hasonló lelki alkatú anyukák, hasonló lelki alkatú gyerkőcök, születés körüli aggódás, stb...) . Mackó nagyon lelkesen kezdte az ovizást, bár első nap még apa és én is ott maradtunk vele. A hét többi napján már mondogatta, hogy ő inkább nem menne, vagy ami többször elhangzott még (Kormi :)): ő még nem is olyan nagyfiú, inkább nagyon kicsike, akinek az anyukájával kell mindig játszania az oviban. Nálunk konkrétan azt hozza fel az ovi ellen, hogy nagyon visítoznak a gyerekek. Ez egyébként a játszótéren, játszóházban, vagy nagy vendégsereg esetében eddig sosem zavarta. Most igen. És elég látványosan: ha a gyerekek kint játszottak az udvaron, ő bent akart lenni, ha meg bent, akkor mi kint. Egyébként az ovi, a játékok nagyon bejönnek neki, és persze itthon várakozik az ovis zsákunk is, amibe nagy lelkesen belepakolta a váltóruháit és a cipőt. De menésről hallani sem akar. Most megúszta, mert kedd óta betegek vagyunk (kicsi takonykór, nem vészes), de hétfőn megpróbáljuk őt egy kicsit otthagyni az oviban. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

Még egy ötletem van, ha az ovi nem válik be, egy játszóházban indított oviszerűségbe fogom délelőttönként beadni, ahol maximum 15 gyerek lehet (az ovis csoport létszáma 25. Edit! Nálunk meg túl nagy a nyüzsi. ) Szóval én is azon agyalok, hogy most a gyerek nem érett még meg az ovira, vagy én, vagy tényleg nem erre a fajta ovira vágyik... Mert egyébként elég jól meg szokott lenni a kölkökkel. És én sem bánnám, ha nem a nagyszülőkkel töltené a délelőttöket, amíg én munkában vagyok. Dolgozni nem lenne muszály, de nagyon jólesik , úgyhogy december végéig még szívesen mennék. Aztán úgyis babázás következik majd... Azért jó, hogy több véleményt is írtatok, most megpróbálom ezek alapján a saját álláspontomat kialakítani .

Kicsi babóról is írok pár szót: először is már nem is olyan kicsi. Másodszor, Zsombi nagyon örül neki, bár szerintem gőze sincs, mivel jár majd a kistesó, de mivel a nővéreméknél dec. elején várható a picibaba, és az unokahugim a 10 évével már nagyon lelkesen várja, így Zsombi is :). És ő volt az, aki rákérdezett: "Anuci! Neked kisbaba van a pocakodban? Olyan dagadt." :) És azóta nagyon örülget, puszilgatja, hallgatózik . A nyakiredőn eddig még minden rendben volt, az Istenhegyi klinikán egy nagyon profi dokibácsi egy nagyon profi UH-val jó alaposan megnézte-megmérte minden kis porcikáját. Különösen a 7,4 mm (!) nagyságú szívét és a fő ereket, iután mondtam neki, hogy Zsombócnál milyen problémánk volt. Egyelőre rendben látszik ez is, de asszem, teljesen majd csak a születése utáni szívUH-nál fogok megnyugodni, ha ott is mindent rendben találnak. Mindenesetre iszonyú sokat mocorog, és már a 10. héttől érzem!!! (Előtte ugyanolyan furcsán éreztem minden történést a méhemben, mint amit Maccs is írt. Biztos ennek köszönhető.)

Nagyon lelkesen olvasgatlak ám Titeket, és nézem a sok szép gyereket. Tetszenek :):). Nagyon boldog szülinapot az összes eddigi és az ezután jövő ünnepelteknek!! Mi pedig köszönjük a köszöntéseket. Szerdán kiscsaládilag ültük meg a dupla szülinapunkat, holnap meg nagycsaládi banzáj lesz, úgyhogy készülődnöm kéne, csak lusta vagyok. Viszont már nagyon nem bírtam ellenállni a kísértésenk, hogy végre írjka a topikba, még ha nagyon nem is jutott időm a reagálásokra.

UI: Edit! örülök, hogy Milánnal minden rendben, és jól sikerült a műtét!!! :):):)

Többieknek is megpróbálok majd írni, de így jár, aki negyedévente egyszer veszi a fáradságot a HSZ-hoz.

Mindenkinek pussz!

Judy, dehogy veszem kötözködésnek, amit írsz, ne hülyéskedj. Gellértnek biztos nagy biztonságérzetet jelent, hogy Gergő ott van, ez szerintem nagyon jó a kisebb gyereknek.

Kormi (és Vera), topik beizzítása: nem is érdekel ám igazából az ovitéma, csak azért dobtam be, hogy egy kis vitát gerjesszek.
Abban igazad van, hogy mindentől szeretném megóvni Dávidot, és a férjem néha figyelmeztet is, hogy ez lehetetlen. És igen, nehezen fogom az elszakadás első lépcsőit is megtenni, ha itt lesz az ideje, de szerintem ezzel a legtöbb anyuka így van.
De amit arról írsz, hogy talán én nem állok készen arra, hogy Dávid oviba járjon, nem igaz. Csak heti 3 délelőttöt járna, ha járna, kb. 1/2 9-től 1/2 1-ig, és ennyi időre bizony el tudnám engedni, az első héten nagyon is jól ment a dolog (nemcsak neki, nekem is). Kicsit többet tudtam pihenni, örültem, hogy gyerekek között van stb. De ezen a héten olyan mértékben volt szomorú, amit nem lehet leírni szavakkal, viszont ha egy anya látja, megszakad a szíve. Csöndes volt, elesett, még az óvónő is mondta, hogy nagyon fáradt a lelki tehertől. Hát egy 3 éves gyerek semmiféle lelki tehertől ne legyen fáradt, ha nem muszáj. Naponta nem tudom, hányszor mondja el, hogy anya, nem akarok ovis lenni, nekem rossz ott, nem akarok oviba járni stb. Szorongva mondja, mert fél a választól, hogy de, márpedig menned kell.
Az ovival nem lenne szerintem gondja (bár a 3 óvónőből az egyiket nem tudja megkedvelni, valamiért fél tőle, ez se túl pozitív), azzal van gondja, hogy nem vagyok ott. Viszont lehet, hogy egy év múlva már ez nem fog gondot jelenteni neki.
Ja, és az anyagi része sem utolsó szempont a dolognak, bár a döntést nem az alapján hozzuk meg, hogy járni fog-e vagy sem, de úgy gondoljuk, hogy amennyit a családi napköziben kifizetünk (úgy, hogy nem jó neki), abból tudunk neki sokkal többet nyújtani, amit viszont élvezni fog, ahova örömmel megy - velünk, ha egyelőre erre van szüksége.

Ezt most elküldöm, nehogy elvesszen, aztán folytatom az olvasást, írást.

Macsek, Dávidnak a beilleszkedéssel semmi gondja. A gyerekekkel, gyerekek között nagyon jól elvan, az óvónénik közül is kettővel nagyon jól kijön, föltalálja magát, tehát ezzel abszolút nincs probléma.
És amit írsz, igen, nem az a legnagyobb gondom, hogy amikor nem voltunk ott, kicsit sírt. Hanem hogy utána egész nap szomorú volt, alig ismertem rá. Ezt nem akarom, semmiképp.

Edit, én meg pont az ovi első napjára emlékszem legjobban! Hogy mennyire sírtam, mennyire kétségbeestem, hogy otthagynak. Nekem ez a legerősebb emlékem az oviról.

Nekünk is mondta az óvónő (és teljesen logikus), hogy akkor lenne baj, ha a gyerek tök simán beszokna, nem hiányozna neki az anya, az apa, az otthon, a megszokott környezet, mert akkor el kellene gondolkodni, hogy mi is van otthon?
Sokan említitek itt a reggeli kétperces sírást, nem akarom ismételni magam, de még egyszer leírom, hogy nálunk nem pontosan erről van szó, hogy kicsit sír, aztán jól érzi magát, nekem főleg azzal van gondom, hogy Dávid utána egész nap és másnap is szomorú volt. Szomorú. Ami annyira nem jellemző rá! Azt hiszem, ezelőtt még sosem láttam őt szomorúnak. És azt is leírom még egyszer, hogy az első naptól kezdve jókedvűen mentünk, nem szorongtam, nem voltam bizonytalan, nem akartam itthon tartani őt. (Vera, "komoly önvizsgálat": tényleg nem.)
Következetesség: sokszor fontos, de ez esetben miért is? Miért kellene következetesnek lenni egy olyan dologban, amiről azt látod/úgy gondolod, hogy nem jó a gyerekednek?

Erika, örülök, hogy minden rendben veletek, és hogy van, akinek hasonló a véleménye, mint nekem.

Liv,

Igazából én is egyetértek veled. Mi is úgy beszéltük meg, ha Áronon látjuk, hogy lelkileg nem bírja, mi sem erőltettük volna. Maradt volna itthon tovább. Számomra csak az a kérdés, hogy a második héten meg lehet-e állapítani az oviérettséget. Nagyon nehéz kérdés ez, szerencsére Áron minket sosem fogad szomorúan. Sőt, óriási lelkesedéssel sorolja az élményeket. Nálunk tényleg reggel még sírt, délután meg alig tudtuk kihozni a gyerekek közül. Másnap reggel meg örömmel ment magától. Remélem nem beletörődésből:)

A következetesség alatt a pszichológus azt értette, hogy vagy jár vagy nem. Tehát ha nem bírja, akkor jövőre ismét megpróbáljuk. De olyan nincs, hogy kedvétől függően jár is meg nem is. Az inkább játszóház legyen anyával, esetleg egy-két óra anya nélkül, nem napi gyakorisággal. Egyébként a pszichológus is mondta, hogy véleménye szerint sok ovis gyerek csak lézeng a teremben, nem tud beilleszkedni 3 éves kora körül. Szerencsések vagyunk, hogy az otthonlétet megengedhetjük magunknak és így a gyermek érettségének megfelelően tudunk dönteni.

Andrea

Andi, én is így gondoltam, hogy ezt két héten belül (még két hétre van kifizetve az ovi) el kell döntenünk, azt nem csinálhatjuk, hogy most megy, aztán mégse, aztán mégis.
És ha ez most nem megy (én sosem hozom szóba, Dávid mondja naponta 5x, magától, hogy ő nem akar ovis lenni), akkor jövőre megpróbáljuk újra, addig pedig játszóházba fogunk járni, játszótérre, és egyéb helyekre, ahol találkozik gyerekekkel, és mehet játszani egyedül, de tudja, hogy ha kellünk, ott vagyunk. A játszóházban is órákig elvan, a beilleszkedéssel, gyerektársasággal nincs gondja, de néha odajön hozzánk egy pillanatra, kell még neki ez a biztonság, hogy nem tűnünk el, ha szüksége van ránk.

Holnaptól szabadságon leszek, több időm lesz írni.
Addig is sziasztok!
Puszi

Szasztok

Bocsánat a nagyon ritka bejelentkezésért,mostanában még az olvasásig is ritkán jutok el Minden reggel ötkor kelek,András akkor már indul én bevárom anyóst hogy legyen aki viszi Mírát óviba aztán irány a lottózó.Estére már hulla vagyok mert amióta vissza mentem dolgozni Míra minimum négyszer sír és kel éjszaka rohan át hozzánk már nem is viszem vissza a helyére,mert így legalább egy picit tudok aludni,Apa szegény kiköltözött a nappaliba Talán az ovi egy idő után rendszerességet hoz a kis életébe és lelkébe,mert eddig pótanyum és anyós volt vele nyáron ki mikor ráért,sokszor este derült ki másnap ki vigyáz rá.Még soha nem volt gond az éjszakai alvással eddig,de most olyan rémülten sír és annyira kalimpál a kis szíve amikor felébred hogy nem is tudom miket álmodhat..

Ez a harmadik hete az óviban,vállalták a tojás mentes diétát,szerdán lesz az első szülői értekezlet kiváncsi vagyok mit mondanak Már volt büntiben mert nem aludt és felkeltette a többieket is de megkértem hogy a cumit adják oda neki lefekvéskor(máskor már eszébe sem jut)azóta állítólag alszik Amin berégtam kicsit,hogy a kutyusát,ami nélkül megáll az élet pénteken nem adták ki pótanyumnak(mert állítólag beágyazták)kinyittattam az óvit egy dadus előkereste és a barátnőm elhozta mert én akkor is 7-ig dolgoztam.Ma reggel nagyon sírt hullottak a könnyei,de nekem is azt mondták ezen át kell esni és az lenne a fura ha nem hiányozna neki az otthon stb.

Kedvence a színezés,rajzolás,eljátsza a babáival az óviban történteket,sérelmeit is...Sok mondókát,verset tud és énekel pl a Micimackó főcím zenéjét,megzabálni való Viszont giga hisztik is vannak,nem tudom ez egyszer megszűnik e vagy örrökké tart

Szép napot MINDENKINEK!!!

Ui:köszönjük a szülinapi jó kívánságokat és viszont kívánunk minen érintettnek sok boldoságot

Viola,Míra

Sziasztok!

Lassan kezdem azt érezni, hogy tulajdonképpen mi "nem vagyunk normálisak", szükségünk van pszichológusra úgy családilag, mert az én gyerekeim túl könnyen vették az ovit. :D
Bár azt gondolom, nem családilag van gond :D, hanem épp hogy szerencsések voltunk/vagyunk minden szempontból.
Egyrészt nálunk soha nem volt kényszer az ovi (szerintem sokkal kevesebb sírós gyerek lenne, ha nem kellene olyan sok szülőnek a munka miatt 3 évesen beadni, akkor talán nem a sírás lenne az "etalon", persze ez az év véleményem), ezért olyat, hogy el kell válnunk és ez nekem is milyen rossz, nem érezhettek. Én sem éreztem. Sőt! Néha jó, hogy egy pici időt nélkülük töltök!
Másrészt az ovival is szerencsések voltunk. Ugye nálunk Beni 5 évesen ment, bőven érett volt, semmi gond nem volt vele. Nátán meg 2 éves korától rendszeresen járt velem Beniért, és 3 évesen nemhogy ugyanabba az óvódába jár, de ugyanabba a csoportba került, ugyanahhoz az óvónőhöz, akihez Beni járt. Hanna meg 6 hetes kora óta "jár" oviba, rendszeresen velem. Nátánért és minden ovis eseményre. Megszokta, tudja, hogy nem hagyjuk ott. :D Ráadásul most már ő is kap uzsonnát (ami korábban rendszeresen veszekedtek Nátánnal :D).
Az óvónők is sokat segítenek, hogy Hanna beilleszkedjen, mert kérés nélkül átengedték Nátánt Hannához, amikor az udvarra mentek (ahol ő még nem volt egyedül).
Ma nem mentek oviba, mert Hanna megkapta a 3 éves oltását, de kérdeztem tőle, és mondta, hogy megy holnap. (És abban is reménykedem, hogy a külön töltött idő jót tesz nekik is, jobban játszanak együtt, és az itthoni játékaink is érdekesebbek lesznek. Eddig úgy tűnik, ez történt... És nekem Simire lesz egy picit több időm.)
Igen, sokaknál segít az egyes dolgok elsajátításában is a kortárscsoport, de nálunk a nagyobbaktól sokat megtanul a kicsi (csak példaként: 5 éves felmérésnél kérdés volt Nátánnál, hogy öltözik-e egyedül. Hát nálunk ez nem is kérdés, hogy természetesen öltözik, sőt még a kisebbet is felöltözteti, ha kell (segít öltöztetni). Beni már pelenkát cserél Simonnak. ))

Liv!

Pocibaba hogy van? És te hogy bírod?

Reditke!

Akkor nektek egykorúak járnak majd a csoportba? Nálunk vegyes csoportok vannak, vagy félvegyesek. Pl. Nátánnál most nincsenek kiscsoportosok, csak nagy- és középsősök. Hannánál vannak kiscsoportosok is, de náluk a csoportösszetételt nem ismerem (párom volt szülőin (ami nálunk egyébként általános (picibaba miatt), az iskolaira is mindig ő megy :D, a tanárok őt már ismerik)).

Sziasztok!

Már régóta olvasgatlan Benneteket, de csak nemrég óta van net-em, ezért a kezdetektől kezdve nem tudtam jönni sajnos... Amint látjátok, nekem is van egy 2004. novemberi kislányom, és most, hogy kezdődik az ovi, kíváncsi vagyok mások tapasztalataira. Meg úgy egyébként is... Ha nem bánjátok, időnként írnék ide is, persze tudom, így 3 évesen bekapcsolódni már nem olyan egyszerű egy közösségbe, de ki tudja... Látom, azért lelkesek vagytok a munka mellett is írogattok... Most nem tudok többet, de majd jövök. Az oviról lenne írnivalóm, bár mi csak nov. közepén kezdjük. Sziasztok!

Szia True Ildi
Gyere csak, mindig örülünk az új tagoknak, új véleményeknek, kérdéseknek, élményeknek.
Most úgyis épp az ovi téma van nagyon terítéken.
Csodaszép a lánykád
Merre laktok?

Beszti
igen egykorúak. N nálunk nincs vegyes csoport egy darab sem.
A mi csoportunk a mini csoport, ide járnak a 2004 majus 31-2004 december 31 között született gyerkők. 4 évig járnak majd, jövőre lesznek csak kiscsoprtosak, addig minik

Beszti, a babával minden rendben van, én is jól vagyok, csak a vércukoreredményem nem jó. Tegnap kellett egész nap ellenőrizni, nagyjából rendben volt, a ma reggeli magasabb lett, még az sem olyan nagy baj, viszont a vizeletben cukor van, ami már nem jó. Ma voltam az orvosomnál, aztán ő elküldött belgyógyászhoz, aki megnyugtatott, mondta, hogy minden rendben van, semmi okom az aggodalomra, egyszerűen csak kezelni kell ezt az egészet. Ez azt jelenti, hogy holnap megismételjük a mérést, holnapután megyek be reggel, és ha magasabbak az értékek, illetve a vizeletben megint van cukor, akkor elképzelhető, hogy befektetnek néhány napra, és inzulint kell majd kapnom (illetve beadnom magamnak). Nem örülök neki, Dávid miatt külön nem, mert nem szívesen hagynám itthon néhány napra (az ovi miatt nagyon-nagyon anyás, nagyon igényel folyamatosan), de persze a lényeg, hogy kezeljük, és minden rendben legyen.

Egyébként ma nem ment oviba, mert már ott tartottunk, hogy reggelente félálomban felült az ágyban, és mondogatta, hogy ő nem szeretne oviba menni, nem jó ott neki, ráadásul egy hete elkezdett "hatalmasakat pislogni", először azt hittem, allergia, de aztán rájöttem, hogy ez nem véletlen egybeesés az ovival, ez tic, és már egész nap így pislogott, engem meg aggasztott, hogy idegi alapon ilyesmi kijön a háromévesemnél, és attól a naptól kezdve megszűnt, amikor megmondtam, hogy rendben, nem kell oviba mennie, ha nem akar. Onnantól nincs pislogás (szorongás), látom, megnyugodott.
Tegnap felhívtam az óvónőt, és azt mondta, hogy ez a gyerek olyan kiegyensúlyozott, nyugodt, intelligens, értelmes (de jól esik leírni ezeket ), hogy ha úgy döntünk, erőltetjük az ovit, meg fogja szokni, és később jól fogja érezni magát, de nem fog hazudni a pénzért (ugye, magánovi), őszinte lesz, olyan ideális és jó a családi környezet itthon, hogy ha még másfél évig nem megy rendszeresen közösségbe, számára az sem lesz probléma, szóval szerinte nem tudok ebben az esetben rosszul dönteni, ha nincs kényszer, megérti, hogy nem erőltetjük, mert ha itthon érzi jól magát Dávid, ő szakemberként és anyaként is azt mondta, hogy ebben a családi környezetben, igen, maradjon csak itthon.
Jól esett, amiket mondott, és meg is nyugtatott, ráadásul hozzátette, hogy már ismerik, szeretik Dávidot, így ha eszébe jut, hogy szeretne kicsit oviba menni, nyugodtan kimehet hozzájuk "játszóházazni".

True, üdv. itt, nagyon szép a kislányod, írj majd magatokról.

Sziasztok,

Viola, a nagylányod iszonyatosan rád hasonlít!

True:) Üdv köztünk

Liv:) Reméelm minden rendben lesz az eredményeddel, én valszeg pénteken tudom meg az én eredményeimet. Sára Lilla most kezdett ekanászodni és hajnal fél3-tól nem tudtam tőle aludni, szóval remek volt.

Kornél továbbra is a hörghurutjával küzd itthon, bár leginkább az én idegeimet cincálja cakkosra, mert látható baja az nincsen. Viszont dokkernéni elzavart tüdőgyógyászatra. Van valakinek tapasztalata, elvileg allergia vizsgálatot csinálnak,de nekünk az teljesen negatív lett anno a gaszto enterológia miatt nézték.

Úgyhogy valszeg emiatt is jobban aggódok:( Ez a rossza a babavárásban, minden ezerszer mélyeben érint, lealábbis engem.

Kornél tegnap este közölte, hogy ő legjobb és leggyorsabb gyorssimogató a világon, miközben a tappancsával simizte apáját( cumisüvege a kezében). Imádtam.

Napok óta végre először evett rendesen, nem fogjátok elhinni, de3 spenótot! Hát leghet, hogy neki ez kell.


Most megyek, hogy a házuimunka is haladjon a pocakom már most akkora, mint Kornéllal 8 hónaposan:( vagy:) Kis óriásbébi lesz.


Vera

Sziasztok Lányok

Bejelentkezünk mi is

Kíváncsian olvasom az ovis élményeket, Eszti novemberben mehet csak, úgyhogy addig legalább gyűjtjük a tapasztalatokat Eddig nálunk az van, hogy a lányka nagyon várja már, hogy mehessen, ha abban az irányban van dolgunk, be szoktunk menni és Eszti játszik a gyerkőcökkel. Nem kicsit nehéz hazacsalogatni utána
Ő csak félnapos lesz, szerintem szeretni fogja. Na, szóval várja, aztán meglátjuk, hogyha élesben kell csinálni, hogyan alakul majd...

Minden szüli- és névnaposnak sok boldogot!!!!!!




A pocakosoknak további jó babavárást! Örülök, hogy senkinél nincs probléma! Persze (Liv) a cukor-téma nem egyszerű, én mindkettőnél végigcsináltam, de magától értetődően a baba miatt minden előírást betart az ember és akkor nem lesz semmi baj.

Rólunk:
Eszti hisztis, dacos, nagydumás, de persze eszméletlenül jólelkű, kedves és jólnevelt is. 13 kg és 93 cm. Nagyon okos, pár perc alatt rakja ki a 4 éven felülieknek szánt kirakókat, gyönyörűen beszél. Ja, bocsi, nem ömlengek, ezt más is mondja, nem csak az anyai szívem

Mostmár gyakran előfordulnak "testvérharcok", Eszti harapdálja, borogatja, taszigálja Bencét. Bence ezen néha nevet, néha sír, néha már próbálja megtorolni. Eszti egyszercsak nagyon meg fog lepődni...

Bence isteni kis kölök! 10 és fél hósan már járt, most jön egyszerre a 9-10 és talán a 11. foga is... Most voltunk mérlegelésen, 72 cm és 9060 g. Szóval nem egy nagydarab alkat 8 hósan egyik napról a másikra abbahagyta a szopizást, úgyhogy mára már rengeteget bővült az étrendje. Nagyon szeret enni, eddig mindent megevett, amit adtam Neki. Sőt, addig enne, amíg adnám.... Szinte már csak a tojás és a tej nincs "élesben". Tejtermék már mindenféle. Végülis már tojásosat is evett, most hétvégén még a tojásfehérjét is belecsempésztem a rakott krumpli-adagjába. Nem lett semmi baja tőle. Egyébként is az egész gyerek olyan ütésálló, fejjel előre, lesz-ami-lesz típus

Eszti már legalább fél éve teljesen szobatiszta, viszont most van egy kis visszaesés, nem is tudom, mitől. Biztos van oka. Szóval éjjel bepisil. Napközben rendesen elmegy WC-re, pisi-kaki tök ügyesen, egyedül. Viszont este.... Már pár éjszaka adtunk is rá pelust, mert nem szeretném, ha megfázna a pisis pizsamában és ágyban. Meglátjuk, meddig tart ez. Ha van tanács, szívesen fogadom

Novemberi babások!
Ugye Nálatok sem lesz 3 éves szuri?? Mert a védőnőnk néha kicsit elvarázsolt és szeretném tutira tudni....

Most mennem kell!

Arra az esetre, ha nem jönnék megint egy darabig: Boldog Szülinapot (és Névnapot) a soron következőknek

Puszi Mindenkinek! Bocs, hogy név szerint nem ment....

Elfelejtettem írni, hogy amennyire tudom, szoktam olvasni a topikot, de ha nem sikerül, a fotókat akkor is mindig megnézem. Gyönyörűek a gyerekek (és olyan NAGYOOOOOK )

Egy-két fotó:

Sziasztok!
Hát hamarabb akartam jönni, de 3 gyerekkel mindig történik valami... Bár látom, van itt, akinek 4 is van, el tudom képzelni, ott milyen nyüzsi lehet...

Magunkról: mint látjátok, 3 gyerkőcöm van, Marci már komoly nagyfiú, 10 lesz decemberben, Hanni 3 novemberben, és Levi 1 októberben. Hanna egy nagyon cserfes, aranyos kislány, igaz, a hiszti néha bejátszik, de azt veszem észre, hogy ritkulóban hálistennek... Inkább ha fáradt... Amúgy jól motiválató kislány, és elég kitartó sokmindenben... Lenne kérdésem is hozzátok: mennyit alszik a 3 évesetek? Én kicsit sokallom Hanna alvását, és mivel novemberben megyünk oviba, ez valszínű változni is fog, ugyanis ott nem lehet 3-4 órát aludni délután....
Ahogy olvasgatlak Titeket, kicsit azért belémállt a para, hogy mi lesz az oviban... Bár Hanna nagyon barátságos kislány, szereti a gyerektársaságot, és a nyáron minden további nélkül ott aludt mamánál is 3-4 napot, unokatesóéknál is 2-t, azért még úgy érzem, érhetnek meglepetések... Nekünk is azt mondta az óvónéni, hogy a felkészítés során szánjunk annak nagyon nagy hangsúlyt, hogy az ovi bezár délután, és minden gyerek hazamegy... senki nem marad ott. Azt hiszem, az óvónéninkkel nagy szerencsénk van, igazi csupaszív, és elég nagy hangsúlyt fektet a pszichológiára. Sok okos dolgott mondott már a szülőin, pl. ilyeneket, hogy aki még nem szobatiszta, csak pozitív állításokkal szabad ösztönözni , elég annyit mondogatni: a wc-be pisilünk. mindig a pozitív dolgokra helyezi a hangsúlyt, pl. állításokat mondott, amikre ha igaz a gyerekre, fel kellett tenni a kezünket. A végén elmondta, ezek a 3 éves gyerek pozitív jellemzői. (PL.: az én gyerekem ritkán hisztizik. Az én gyerekem szívesen barátkozik más gyerekekkel. Az én gyerekem ritkán bánt más gyereket. Az én gyerekem szívesen tanul mondókákat, énekeket. stb.)

Szóval kicsit aggódok, mivel nálunk van egy kisebb, talán ez kavarhat be, hogy egyszercsak bekattan neki, hogy a Levi miért lehet itthon az anyával? Úgy gondolom, hogy ha tetszik neki, akkor járhat, ha nem annyira, akkor mi is kipróbáljuk a heti 3 napot. Egyenlőre még megtehetem, majd jövőre Levinél nem lesz választásunk... Neki tuti menni kell 2 évesen bölcsibe...

Szóval kiváncsian várjuk az ovit... Egyébként ez nálunk is téma, kicsi vagyok-nagylány vagyok... Egyenlőre még nem tudja eldönteni... De úgy látom, ez az oviban fokozottan előjön.
Egyenlőre ennyit tudtam most hozzáfűzni a témához, sajnos elég náthás vagyok, és nem túl összeszedettek a gondolataim... Nézzétek el nekem.
Sziasztok!

Jajj, a gyerekek nagyon édesek, és olyan nagylányok-nagyfiúk! Olyan gyorsan repül az idő! Mivel szeretnek játszani a ti lurkóitok?

Sziasztok!

Itt vagyok en is, mindig olvaslak titeket es most az ovis tema engem is erint.

Mi bolcsisek voltunk Zoli ket eves volt, mikor bolcsibe ment.
Mar akkor nagyon varta, soha nem sirt, mindig mondogatta, hogy megyunk bolcsibe. Ha beteg volt, akkor nagyon hianyolta.
Most hogy ovis lett, mondjuk ma ment eloszor es rettenetesen meglepett.
Nem akart ott maradni, kert, hgoy maradjak ott vele.
Majd elmagyaraztam neki, hogy majd megy erte ebed utan a nagymama es a nagypapa sirva kert, hogy en menjek erte. Ja es hogy ne hagyjam ott. Szoritotta a labam es sirt.
Na ez Zolira egyaltalan nem jellemzo. Nem anyas es midnig szivesen ottmaradt akarhol es kinel hagytam.

Ket ora mulva megyek majd erte, meglatjuk, hogy viselte, mert meg nem volt ilyen , igy nem tudom, hogy csak mu, vagy valodi ketsegbeeses.

Egy a lenyeg, hogy most utalom magam, hogy otthagytam es furdal 1000-rel a lelkiismeret, hogy otthagytam.

Magi

Magi, kistesóhoz gratulálok!
Majd írd meg, mi volt az oviban!

(Mi épp ma köszöntünk el az óvónéniktől. Illetve én.)

True, Dávid már egy ideje egyáltalán nem alszik du., nem bírom elaltatni, már nem is próbálom, csak akkor alszik egy órát, ha autózunk. Éjjel 10-12 órát alszik.
Játék: fajátékok, kisautók, homokozó, labdák... és főként a szabad játék, amikor ő találja ki, hogy mi micsoda, a történeteket, "most a homok a tűz, a nem tudom, mi a tűzoltó, a vödör a ház", és akkor eljátssza a tűzoltást stb.

Sziasztok,

Magi:)

Én is gratulálok a már nem is olyan kicsi pocaklakóhoz:)Zoli ovikezdése


Szeriontem adj neki egy kis időt, és főleg ne legyen lelkifurkád, mert nem érdemes. Valszeg a terheshormonok is bejátszanak, én is mindenre kiakadok

KOrnél ma végre egy hét kihagyással mehetett oviba, mert összeszedett egy makacs hörghurutot. Remélem ez azért nem lesz így a továbbiakban. Nekem ezzel kapcsolatban az vol,t inkább a fura, hogyx Kornélt nem igazán viselte meg az ovikezdés( kopp kopp). Ma elköszönni is alig akart( na ja a nagy enti tűzoltó autó), szóval nem volt gondom vele.

Nálunk kistesó miatti szobaátrendezés zajlik, igyekszem keveset emelni KOrnél kapott igazi nagyfiús ágyat, csináltunk kuckót, mert ha meglesz Sára Lilla nem akarok már a földön aludni vele.


True:) alvástéma: Ne izgulj, 8sajna) az ovian nem alszik ennyit, de nálunk pl megtehetné. Kornél hétvégenként( meg amikor itthon van) simán alszik délutánonként 3 órát. Nálunk az oviban fél2-ől 3 -ig van csendespihi, de utána sem kell rögtön mindenkinek kiugrania azágyból. Szóval szerintem nem lesz gond a benti alvással.

Nálunk Kornél már nagyon nagyfiú, az ovikezdés óta csak egyedül hajléandó és kizárólag a WC-be pisilni, úgyhogy utána időnként takaríthatok a WC-ben rendesen.

Vércukor eredményeim még mindig nincsenek remélem pénteken végre megtudom és minden okés lesz.

Vera kornel

Sziasztok lanyok!

Koszonom a biztatast es a gratukat.

Most megnyugodtam, mert mikor mentem erte, meg ebedeltek es a kisablakon neztem, hogy hogyan.
Vegig bohockodta az ebedet es vihoraszott. Nagyon orult nekem, de egesz delutan anyueknak azt mondogatta, hogy milyen jo az ovi, mert en dolgoztam igy anyuekkal volt.
Az ovoneni, is mondta, hogy egy percet sem sirt miutan elmentem es hogy nagyon jol erezte magat. Ez latszott is rajta.
Egy ami meg zavar, hogy O a legkisebb korban es testileg is.
Kiscsoportos lett, de nalunk 4 evtol van a kiscsoport Zoli meg most lett 3. Ez nem is gond, mert szellemileg nagyon erett, ellenben testileg nagyon picike a tobbihez. Amugy is kicsi, mert mi sem vagyunk nagy darabok.
92-es cuccok meg kicsit lognak rajta es 12 kg. Szoval gondolhatjatok.

Dobok egy kepet, mert mar reg lattatok Zolit.

Buszken a halacskaval.


Apa szulinapjara keszult.


Magi

Magika!

Nagyon szépek vagytok együtt:) A pecás kép nagyon jó, de nem is ez a fő írni valóm, GRATULA a kis pocaklakóhoz.

Ildi:)

Üdvözöllek a topikban, szép a családod!:)



Noémi

Magika
Én is gratu a pocakbabához.

Örülök, hogy az első napi ovi végül jól sült el.
Nalunk is voltak kemény napok, de most jobb és még tuti hogy itt nincs vége. Idővel majdcsak megszokják.
Mint azt már írtam, Bálint volt egy hetet. utána két hét betegség (egész csoport "kihalt"), és most újra jár a héten. Közben 100x kijelentett, hogy ő sose megy oviba, inkább világgá megy és ilyenek.
Hétfőn sírt 2 percet, kedden 8 percet üvöltött zokogva. Ilyeneket, hogy szépen kérlek, ne hagyj itt, én szeretlek anya és haza akarok menni és ezt nem bírom ki stb.
Aztán utána tök happy volt egész nap, és tegnap már ott is aludt és pont uzsonna időben mentem, nyitva volt az ajtajuk, leültem és hallgatóztam 15 percig. Bolondozott, egyfolytában dumált, szórakoztatta a többieket és nagyokat kacagott. ma reggel kicsit beharapta a szája szélét, de kijelentett itthon hogy ma nem fogok sírni. és úgy is lett.

Két hete volt nálunk egy porszívóügynök, gőzös gépet bemutatni, Milán elkapta a szárát és a 137 fokos gőzt ráspriccelte Bálint lábára (szerencsére csak egy 20Ft-os érme nagyságú égési sérülése lett), tegnap viszont este megjártuk a baleseti sebészetet, most Milán húzta a rövidebbet, nekiesett a terasz szélének (testvérharc ) és az orrnyergén lett egy fél centi hosszú és fél centi mély lyuk. Rémisztő volt látni, ahogy ömlik belőle a vér és nem tudjuk elállítani. Este 7-kor történt éjjel 10.30-kor értünk haza 2 hulla fáradt gyerekkel.
Szóval zajlik az élet.

True:
Nekem Bálint éjjel alszik 10 órát (20tól-6ig) és délután 3-4 órát, de az oviban tegnap csak 1-t aludt. Szóval ez változni fog most.

Játék: nálunk fiúk és autó és vonat mánia minden szinten meg lovagok, sárkányok.
Imádjuk a legokat is és csendesebb elfoglaltságok közül az olvasás, logikai kirakók, puzzlek, domino és Csigafutam társasjáték és nagyon bejött a Granna kiadó Sárkány Samu fejtörői játék.

Lányok, megvan nektek a Deákné B. Katalin Anya taníts engem című könyv? én kb 1-1,5 éve kaptam meg egy barátnőmtől és már többször akartam írni. Szerintem szuper jó. vannak benne nagyon alap dolgok, amit mindenki magától is játszik a gyerekkel, de összességében tök jó mankó, hogy az adott korú gyerekkel milyen játékokat-feladatokat érdemes gyakorolni. 3 éves korik a gyerekek hónapban meghatározott kora szerint heti-napi bontásban, és 3 éves kortól pedig havi feladatokkal. én használom.

És egy kérdés: Gerlinde Ortner Gyógyító mesék című könyve megvan valakinek és mi a vélemény? Hezitálok, hogy megvegyem-e.

Sziasztok!
Elnézést kérek mindenkitől,h.így ismeretlenül írok ide,de segítséget
szeretnék Tőletek kérni!
Lányom 33hónapos,dec.-ben lesz 3éves!
A beszéddel lenne gondunk!Összefűz 2-3szót is,csak még mindig nagyon egyszerű szavakat használ!PL.Anya gyere tete ágy!Vagy kaja nem kell,pisi kell stb.Kb.fél éve megtorpantunk ezen a szinten,és úgy érzem nem ragadnak rá új szavak!1-1 könnyebb szót elismétel utánnam,de ezek nagyon egyszerű szavak szintén pl.hó,víz stb
Ha több szótagút mondok már nem mondja.
Egyébként mindent elmagyaráz,megértet,ismeri a szineket.
Csak az bosszant,h.fél éve itt topogunk.
Félek ez miatt oviban is nagy hátránya lesz!
Amúgy alig múlt 2éves már szobatiszta volt!
Nagyon megköszönném ha írnátok ezzel kapcsolatban tapasztalatokat,ill.aki hasonló cipőbe járt vagy jár!
Előre is köszönöm!

Sziasztok!
Elnézést kérek mindenkitől,h.így ismeretlenül írok ide,de segítséget
szeretnék Tőletek kérni!
Lányom 33hónapos,dec.-ben lesz 3éves!
A beszéddel lenne gondunk!Összefűz 2-3szót is,csak még mindig nagyon egyszerű szavakat használ!PL.Anya gyere tete ágy!Vagy kaja nem kell,pisi kell stb.Kb.fél éve megtorpantunk ezen a szinten,és úgy érzem nem ragadnak rá új szavak!1-1 könnyebb szót elismétel utánnam,de ezek nagyon egyszerű szavak szintén pl.hó,víz stb
Ha több szótagút mondok már nem mondja.
Egyébként mindent elmagyaráz,megértet,ismeri a szineket.
Csak az bosszant,h.fél éve itt topogunk.
Félek ez miatt oviban is nagy hátránya lesz!
Amúgy alig múlt 2éves már szobatiszta volt!
Nagyon megköszönném ha írnátok ezzel kapcsolatban tapasztalatokat,ill.aki hasonló cipőbe járt vagy jár!
Előre is köszönöm!
Kory

Szia Kory
Nekünk nincs ilyen beszéd gondunk, és igazából nem is tudom, hogy ilyen korban mennyire szokott nagy eltérés lenni a lurkók beszédfejlettsége között, de azt szeretném kérdezni tőled, hogy nem tudsz arról, hogy a férjed vagy te esetleg későn kezdtetek-e beszélni, mert állítólag ez is lehet genetikus. ha az egyik szülő későn beszélős volt, akkor simán benne van a gyerekben, hogy ő is az lesz.

Gyerekorvosod nem mond semmit? vagy ha esetleg nagyon aggaszt érdemes megkeresni vele egy szakembert.

Még 1 a babaszoba.hu-n ha a Mi tud a baba címszónál beírod lányod születési adatait kiadja hogy mi az ami átlagos, ritka stb, ott leellenőrizheted, hogy ez mennyire szokványos.

Ennyit tudtam hozzáokoskodni.

Ui: Csirkesz??!! Olvasol minket?

Sziasztok!
Megint én.
Sokat olvastam róla már a neten, de nagyon érdekelnének személyes tapasztalatok a 3 év körüli gyerekek félelmeivel kapcsolatban.
Bálint sose aludt velünk, soha nem jelentett neki problémát egyedül elaludni a sötét szobában. Sajnos pár hete elkezdett rettegni a szörnyektől (azóta a Minimaxot kiiktattuk, mert a Hunyor-majorban volt valami szörnyes rész). Nagyon nehezen alszik el, többször kijön a szobából hogy itt vannak a szörnyek, meg éjjel is rémült sírással ébred és nemegyszer a mi szobánkban, közöttünk köt ki hajnalban.
Kérdésem, hogy kinek van tapasztalata, milyen kezelési-megoldási tanácsot tudtok adni.
Köszi