Diadella: bocsi, ha ugyanazt írom, amit esetleg mások utánam, de a hozzászólásod után a végére lapoztam, hogy válaszoljak.
A párod hozzáállása egyáltalán nem szokatlan, nehogy azt hidd! Szerintem a férjeink zöme (na jó, az enyém az üdvözítő kivételek közé tartozik
) tele van kétellyel, közöttük a legerősebb pontosan az a dilemma, amit a párod fogalmazott meg, mi lesz, ha nem tudja elfogadni "más gyerekét". Én azt hiszem, Te egyedül nem fogod tudni erről meggyőzni, mert elvi síkon győzködheted, vitázhatsz vele, előhozakodhatsz újabb és újabb érvekkel, de tudod milyenek a földhözragadt pasik
, csak azt veszik tudomásul, ami logikus, látható, az orruk előtt van. Úgyhogy mindenképpen azt javaslom, hogy próbáld meg elcsalni a legközelebbi Gólyahíres találkozóra (hangsúlyozd ki, hogy ez NEM KÖTELEZI SEMMIRE). Legyen ez a célod, amit el kell nála érni! Mert ott a saját két szemével fogja látni, hogy ezek a gyerekek semmiben, de semmiben nem különböznek a vér szerinti gyerekektől és hogy milyen boldogok a szüleik! És majd megfogalmazódva, mások szájából hallja vissza a saját dilemmáit és látja azok feloldását, amikor azt látja, hogy ezek a gyerekek és szüleik teljesen ugyanúgy viselkednek egymással, mint a "többiek".
Én rettentően büszke vagyok rá, hogy van olyan ismerős pár, ahol a férj szintén ódzkodott az öf. gondolatától, azután a mi pozitív példánkat (is) látva megváltozott a látásmódja és ma már egy tündéri másfél éves Gólyahíres kisfiú boldog apukája.
Olvasok még vissza, mert látom, szép termés volt.