jaimee: nekem egy tapasztalatom volt csak a Bergon babakocsival. A barátnőmmel sétáltunk (neki van Bergon kocsi) és egyszercsak minden előzmény nélkül látom,hogy gurul egy kerék. Na ez a Bergon (megjegyzem vadonat új) babakocsi egyik kereke volt. A barátnőm szerint ez azóta olyan ,hogy megvették, sőt a férje szerint ez típushiba ennél a márkánál.
A név dologgal megint megakadtunk, ugyanis a tegnap este még lelkesen neveket kereső párom, ma a telefonba már megint a :"nekem csak a Pisti név tetszik" mondattal állt elő. És ahogy magam ismerem a végén belemegyek...Az is lehet,hogy ez a névmizéra ami rámjött csak valami szülés előtti hóbort.
Az amit érzel a szülés időpontjával kapcsolatban szerintem be fog igazolódni. Én például Emmával teljesen nyugisan tudtam, hogy előbb nem fog jönni (utolsó percekben pakolásztam a kórházi motyót), és igazam lett (39. hétre született meg). Most pedig már kb. egy vagy két hónapja érzem,hogy nem várja ki a 39-40 hetet odabent a kismanó, és minden jel arra mutat,hogy igazam lesz (be is pakoltam már hetekkel ezelőtt a kórházi cuccot). Úgyhogy szerintem ez a megérzés dolog abszolút működik.
szilbee: nem kell előbb megindítani, azt mondta csak akkor "segít rá" ha már úgy állok,hogy szülni kéne (tehát kitágultam meg minden..) és csak egy kis "segítség kell". Mert Emmánál sem inditotta meg de akkor ennyi idősen még nem voltam ennyire kitágulva.
Egyébként a vasalás dolgot megint elnapoltam, ugyanis apukám hozta az ebédet (a héten keztünk el hordatni ebédet, mert már nincs energiám főzni, mellesleg olcsóbb is), jól beebédeltem és úgy rámjött az álmosság ,hogy bebújtam a lány mellé és elaludtam ...
cleo: akkor tényleg nincs már sok időm. Bevallom őszintén nem is bánnám már ha kibújna, annyira furdal a kiváncsiság ,hogy milyen lesz. Igaz,hogy már a második gyerkőcünk de én úgy izgulok mintha az első lenne. (végülis az első fiú...
)
Egyébként kezdek megnyugodni az Emma-Apu kettős miatt is. Kicsit (na jó nagyon) izgultam a miatt,hogy hogyan lesznek meg majd itthon amíg mi a kórházban leszünk. De tegnap és tegnapelőtt este már együtt aludtak el (én még nem voltam álmos), és nem volt semmi sírás, meg semmi -előbb alszik el apu és a lány kisétál a szobából dolog.
Na jó abbahagyom mert nagyon rám untok, de sajna ha izgulok sokat beszélek (jelen esetben írok). És bevallom egy kicsit elkeztem izgulni...persze ez csak az a jóféle izgulás, nem a rémült, hanem inkább a mosolygós fajta.