Sziasztok!
Hát, ma utolért engem is az elsö reggeli rosszullét, pedig én igazán nem vártam. Söt, tartottam töle...
Rutinos rosszul levök! Ti hogyan tudtok így tömegközlekedni, dolgozni járni? Fél óra késéssel mertem elindulni, de még így is tartottam töle, hogy mi lesz velem, ha a metrón jön rám a nagytaccs. Ti hogyan szoktátok megoldani? Nem szeretnék hetekig táppénzen lenni, és otthon ülni egyedül...
Cici ügyben az enyém nem sokat nött, de olyan nehéz lett, hogy majdnem leszakítja a saját súlya. Egyszerüen nem tudok meglenni melltartó nélkül, tusolás után alig várom, hogy végre megtörölközzek (legalább derékig
) és felvegyem, söt már a melltartóban alvást is fontolgatom.
Mégegykata! Én is nagy kávés voltam, eddig...
Az optimális családtervezésen nekem azt mondták, nem jó a babának a sok kávézás, legalább csökkentsem a napi 4-6 kávémat 2-re. Én meg berzenkedtem, hogy nekem annyira alacsony a vérnyomásom, hogy a napi 4-6 kávé nélkül nem fogok tudni ébren maradni! Elöször, mikor megtudtam, hogy babát várok, próbáltam ellenállni a kísértésnek, napi 3-4 kávéig sikerült lemennem, de nagyon nehezemre esett. Aztán elkezdett égni a gyomrom a kávé puszta gondolatától, és a korábban imádott méregerös kávékra már egy bö hete rá se tudok nézni. Sok tej - pici kávé, apró kortyok, két korty között hosszú szünet. A reggeli (munkahelyi elsö) kávémból néha még 10 órakor is volt egy kicsi (akkor szoktam a munkahelyi másodiknál tartani). Ezek után ma reggel az elsö (ágyba kapott
) kávémat nagy ívben kihánytam... azt hiszem, mostanában nem kérek másikat...
Szóval müködik itt valami titokzatos mechanizmus, ami a baba igényeihez igazítja a mama viselkedését, akár tetszik ez a mamának, akár nem...
Márti