Kedves Mindnyájan,
egy éjjeli szopi után, és szem előtt tartva, hogy ne keveredjenek el egymás mellől hozzászólásaim, kiegészítem a fent írtakat
Á la SZÜLÉS FÁJDALOM NÉLKÜL
Amióta az eszemet tudom, úgy gondoltam a szülésre, mint egy elkerülhetetlen kínokkal járó borzalomra, melyet csak a rákövetkező napok szépítenek meg némelyest.
Nos, csalódnom (!) kellett.
A szülés napján reggel a nyákdugó távozásán (ami azonban napokkal előbb is bekövetkezhet) kívül semmi sem utalt a közelgő születésre. Amiből mégis sejtettem, eljött a nap (10 nappal a kiírás előtt), az az volt, hogy a korábbi jósló fájásokkal szemben – melyek akár órákig is eltartottak a hozzájuk társuló keményedésekkel egyetemben– ezek a fájások némelyest intenzívebbek, ámde múlóak voltak.
Másnapra időpontom volt CTG-re, párommal mégis úgy gondoltuk, elsétálunk apasági elismerő nyilatkozatot tenni, majd beugrunk a kórházba röpke megnyugtató csevelyre az orvosomhoz.
így is történt: az első összehúzódást reggel 6 körül éreztem, 9 körül – természetesen kórházi bőrönd nélkül – nekiindultunk.
A nyilatkozat megtétele után 11 30 ra értünk a kórházba. A doki szinte még bosszús is volt, hogy a szülőszobai CTG szerint 25 perc alatt mindössze egy jelentéktelen fájást produkáltam, de ha már ott vagyok, meggyőződött a méhszáj állapotáról: BŐ HÁROM UJJ!
"Három órán belül baba lesz", mondta.
Hogy ne kezdjek számotokra érdektelen fecsegésbe, ismét pontokba szedem az essenciát:
- Még a burokrepesztés (nem fáj) után is alig sűrűsödtek a fájások, egész jól voltam.
- Az ún. fájások (összehúzódások) valójában nem fájások (én egyébként 2 No-spán kívül mást nem kaptam. Persze ezt már az ominózus "bő három ujj" mondat után tudtam, mivel felrémlett bennem az előadások azon mondata, miszerint bő két ujjon túl eleve nem kaphat a szülő nő fájdalomcsillapítót – mármint EDA-t.), hanem valahogy úgy jellemezném őket, mintha rádcsatolnának valami kart, amely onnantól kezdve elkezdi szívni az energiádat. Ezért írtam, hogy éljen a szőlőzucker!
Olyannyira intenzív ez az "erőelszívás", hogy én a fájások közt többször el is aludtam.
- Mivel előre jeleztem, hogy gátmetszésből köszönöm, nem kérek, erőltették a függőleges helyzetet, amelyhez az utolsó másfél óráig egyre kevésbé füllött a fogam, a legrosszabb pedig az ortopéd labda volt, holott komoly reményeket fűztem hozzá azok alapján, amiket olvastam róla. – Másnak persze ettől még segíthet, kérjétek, ha épp nem foglalt, a Jánosban van.
A férfi segítő szerepéről:
- Nekem a legtöbbet vőlegényem jelenléte segített, illetve az, hogy a 4. ujjat jelző hányinger rámtörése idején a kezünkbe nyomtak egy ágytálszerűséget, s mivel a kórházi csomag otthon csücsült az előszobában, benne a LEGYEZŐVEL, melyet bár ökörségnek tartottam, bekészítettem, e helyett tehát ezzel az ágytállal legyezett a kedvesem. Az ember lányának ugyanis –és nem csak júniusban – igen melege lesz a szülés alatt. Igaz, ezen mondatomat nem igazán respektálta a szülésznő, mondván: "Nem, Éva, a helyzet meleg!"
Hát volt humora, mit mondjak...
- A kórház előkészítőjén elhangzott egy-két mondat, mely számomra akkor elég komikus jelentéstartalommal bírt, mégis feljegyeztem és otthon "Olvassuk halálra magunkat szakirodalommal" c. akcióim során többször átolvastam az volt, miszerint a párunk, vagy aki velünk van, emlékeztessen minket ezekre a mindenféle "ha-ha-húú" légzéstechnikákra. NEM HÜLYESÉG! Én hiába készültem rá, még gyakoroltam is otthon, először akkor jutott eszembe, mikor a kitolási szakban a szülésznő megjegyezte, ne lihegjek ennyire össze-vissza.
- Végezetül: minél többet tudsz a szülés lefolyásáról, mikor ott vagy, annál kevésbé ijesztő az élmény. Emlékszem, a mellettem lévő ágyon lévő kismama füllel hallhatóan (
) kétségbe volt esve, és a nagy nyögések közben az orvosoknak kb. olyan megjegyzéseket tett, hogy "Nem értem, miért emleget folyton méhet, nincs itt méz." v. "A méhnek nincs is szája." No comment.
Ellenben ha tudod, hogy valójában a fájások nem feltétlenül fájások, ahogy nyelvünkben meggyökeresedett a kifejezés, hanem a méh rendszeres összehúzódásai, melyek a szülőcsatorna felé préselik a babát és onnan a mi segítségünkkel ki a napvilágra, nem olyan ijesztő az egész.
A kislányunk egy rövid kitolási szak után, du. 3 órakor látta meg a napvilágot: ami engem illet, gátmetszés nélkül, ami őt, 10-10-es apgarral (tehát a gátmetszés nem tesz kár a babusban).
Amit még a szoptatáshoz hozzátennék: azt mondtam, sosem fejtem. Még mielőtt vki rosszmájúan megjegyzi, hogy biztos csenevész is a kiscicám, annak mondom, hogy 2950 g-mal, 53 cm-rel született, és most két és fél hónaposan 5750 g és 59 cm, tehát szerintem feleslegesen senki se kínozza magát (más a helyzet persze, ha távol van babájától, tényleg kevés a teje stb.).
Jó éjt. (Vagy jó reggelt.)