Kiemelt témák

Doktor Úr! Nagyon szépen köszönöm, egy kicsit megnyugtatott, de azért félek mégis.
Miért van az hogy akik nem akarják terhesek lesznek akik akarják meg nem?
Ez végül is költõi kérdés volt, mert nyilván a Dr. Úr sem tudja rá a választ:-))

Szóval köszönöm még 1x a gyors választ:-)))

Tikka

Kedves Gyuri.
Köszönöm a válaszod.Eszti

Eda-val és császárral kapcsolatban szeretnék hozzászólni. A Rókusban szültem egy hónapja, ott kb. 70%-ban kérnek és kapnak is Eda-t az anyukák. 24 órás aneszteziológus ügyelet van. Én Eda-ban szültem, illetve indították a szülésemet, a bekötése,beadása inkább kellemetlen volt, mint fájdalmas és kb. 5 percig tartott az egész mûvelet mindennel együtt. Reggel 7-kb. fél egyig vajúdgattam a férjemmel, azért mondom, hogy vajúdgattam, mert szinte semmit nem éreztem, egymást fényképeztük és telefonálgattunk a barátoknak szülõknek, a férjem a büfébe mászkált óránként. A hátam kicsit fájt, de egyáltalán nem volt komoly, egy kispárnával kitámasztottuk és máris jobb volt. Nem kellett feküdnöm, felemeltük az ágytámlát és a lábamat is tudtam mozgatni, persze nem járkálhattam. Aztán jöttek a tolófájások, azt már éreztem, de kibírható volt, sajnos téraránytalanság miatt a vége császár lett, úgyhogy kaptam még egy adag érzéstelenítõt és irány a mûtõ. A babát megmutatták a mûtét után, bár nem adták oda. A férjem bennt lehetett a mûtõben, a fejemnél ült végig és miután kiemelték a kisfiúnkat, ment és nézte ahogy megfürdették és megvizsgálták, fényképet is készíthetett. Csak megnyugtatni szeretnék mindenkit, hogy az Eda "jó", nem kell félni tõle, én biztos, hogy így szeretném szülni a következõt is (ha lehet hüvelyi úton) és nem szeretnék császárral szülni, én nagyon lerobbantam a mûtét után. Egy hétig rettenetesen fájt a sebem, alig tudtam mozogni, miután hazajöttünk, még napokig használhatatlan voltam. A kiságyból nem tudtam kivenni a babát, szinte semmit sem tudtam csinálni. Most egy hónap után teljesen jól vagyok, de nem jobb császárral szülni, ha engem kérdeztek. A szoptatással, a tej beindulásával a császár és az EDA ellenére sem volt gondunk, a 3. napra a szülés után úgy bedurrantak a melleim, hogy csodámra jártak a csecsemõs nõvérek. Kicsit hosszú lettem, de remélem van aki hasznát veszi a történetnek.
Éva

(nem tudom hogy lehet azonosítóval hozzászólni, a címem: dj_manci@freemail.hu, ha valaki kérdezni szeretne)

Kis adalék az EDÁ-s szülésekhez. Jelenleg külföldön élek. és azt olvastam, hogy az EDA itt természetes a szüléseknél, az arány: ötbõl négyen EDÁ-val szülnek. Ebben az országban az a csodabogár, aki nem kéri, mert a maga természetes valójában karja végigélni a szülést. Ilyenkor, bár rengeteg fájdalomcsillapitási mód van, a legtöbben a vizben vajúdást választják. Az fel sem merül, hogy ha valaki a szülés alatti fájdalomtól fél, a császármetszést válassza.
Szerintem ez jó dolog.
Kitti

Sziasztok!

Nekem borzasztóan hangzik,hogy van aki császárral szeretne szülni!Azt hiszik,hogy az fenékig tejfel?
Nekem két császárom volt 2 éven belül,és mit nem adtam volna érte,ha csak 1x simán szülhettem volna!Úgy érzem,a legfontosabb dolog maradt ki az életembõl!
Az elsõ EDA-ban történt 2001.03.09.-én,délben/Vajúdás alatt lement a baba szívhangja 80 alá,és nem rendezõdött/.Miután kiment a zsibbadás,még volt fájdalomcsillapító hatása,így éjszaka is elviselhetõ volt.
Másodszorra 2003.01.14.-én,nagyon készültünk a sima szülésre az orvosommal,de a 41.héten elkezdett leválni a lepény és ismét császár mellett döntöttek,immár Spínális érzéstelenítéssel.Ennek nagyon hamar kiment a hatása, /kb.2 óra/és rögtön elkezdett sajogni a sebem!Életemben csak 1x volt olyan hosszú és fájdalmas éjszakám,mint akkor!/8 hetes terhesen féregnyúlvány gyuladással mûtöttek!/Ekkor kértem,hogy adjanak fájdalomcsillapítót,de nem használt semmit!Reggel sem volt rózsásabb a helyzet!Most kérdem én,ha ez is fáj 8-10 órán keresztül,akkor nem jobb simán megszülni a babát?
Lányok,asszonyok!Aki teheti,szülje meg a babáját simán,mert én csak tudom,hogy milyen sóvárogni azután,hogy de jó lett volna aktívan résztvenni a gyermekeim születésében!Természetesen aki a fájdalomtól fél,kérjen EDA-t,de ne szalasszátok el az alkalmat,mert lehet,hogy többet nem adatik meg!

Van egy ismerõsöm, aki császárral szült. Saját kérsére, és saját kérésre altatással. Nem tudtam beszélni vele, hjogy miért így, miért vállalta a veszélyeket, de kíváncsi volnék rá.
A NYírõ Gyula kórházban szült egyébként. Én azért elég furcsának tartom, hogy így "étlapról" lehet szülni...
Zsóka

Én császárral szültem, kérésre. Nem akartam felesleges szenvedéseket. Szülési fájdalmaim nem voltak, elõre megbeszélt idõpontban mosolyogva mentem a mûtõbe. Spinális érzéstelenítést kaptam, így végigkísérhettem az eseményeket. Kb. 3 óra elteltével éreztem újra a lábaimat. Méhösszehúzó injekciókat kaptam, de ezek a fájdalmak nem voltak túl erõsek és nem is véreztem annyira, mint ahogy elõtte riogattak. Másnap se a hátam se a fejem nem fájt. Saját lábamon mentem a bábámért. A szoptatással sem volt semmi probléma. A varrataim szépen begyógyultak és ami a lényeg sem a babám sem én nem szenvedtünk egy pillanatig sem. Csak szép emlékeim maradtak a szülésrõl!

Zsoka, (bocs hogy nincs ekezetes betum, de kulfoldrol irok) Szoval, en teljessen egyet ertek az "etlaprol valo szulessel" szerintem mindenkinek joga eldonteni hogy hogyan akarja vilagrahozni a gyermeket, van aki otthon akar szulni es van aki korhazban csaszarral... egyik se jobb vagy rosszabb mint a masik. En egyebkent programozott csaszarral szultem, mert feltettem a huvelyizmaimat (ez volt az eredi ok) atan kiderult hogy mindenkepp csaszar lett volna mert a koLdokzsinor a baba nyakan volt negyszer... oktoberre varom a masodik babat es eszem agaba nincs termeszetessen szulni... ettol nem vagyok se kevesbe no, se rosszabb anya! Szoval ha engem kerdezel en eskuszom a csaszarra - nekem bevalt, de amikor a meg nem szult baratnoim kernek tanacsot elmondom nekik az en szemelyes tapasztalatom ,es aztan pedig azt hogy beszeljenek meg olyanokkal akik termeszetessen szultek... ezt igenis mindenkinek maganak kell eldontenie - ETLAPROL!!!

Ez egy olyan szakma mint egy kifõzde.
- kérek egy császármetszést altatással, garníruggal.
(a la carte)

csmgy

Mirmurka!
Féltetted a hüvelyizmaidat???????????????????????
Hallottál már a csodáról? TORNA. Magyarországon úgy hívják Intimtorna. Ezért császárt választani?
Számomra, aki kétszer szültem hüvelyi úton, hihetetlen ez a hozzáállás. Bevallom, az elsõ szülésem kmplikációi után hosszan elgondolkodtam a császármetszés lehetõségén. Aztán jól döntötem: alig 4 órányi vajúdás után teljesen könnyen megszültem a fiamat, aki jó nagydarab újszülöttként látta meg a világot! A hüvelyizmaimat pedig elkezdtem tornáztatni, ami mellesleg az egész kismedencémnek jót tesz! Nem tudok napirendre térni efölött. Bocs.

Semmiért nem adnám azokat a fájdalmakat!

Valami miatt azon a szûk szülõcsatornán hivatott a gyermek elõbújni...

csmgy!
Van, aki "fogadott" orvosnál étlapról választ. Egye meg, amit fõzött!

Solya

Mirmurka!
Még valami: természetesen Te döntesz, de számba vetted az összes lehetõséget, mielõtt a császár mellett döntöttél? Honnan tudhattad, milyen a szülés, csak elmondás alapján? A válaszod tényleg érdekel, mert én jó ideig hezitáltam, hogy "a la carte" szüljek-e másodszor. És a mérleg egyértelmûen a hüvelyi szülés felé billent. Mondjuk eszembe sem jutottak az izmaim, inkább pszichésen féltettem magunkat. (Szorongó kismama, szorongó újszülött.)
Solya

Ajaj, bagolyka-Zs. már megint beindult....

Mirmurka!?

Hüvelyizmok féltése? A természet úgy alkotta, hogy átférjen ott egy baba. Évezredes fejlesztés és még midnig nem avult el, ha erre gondolál Én nem intim tornáztam, de semmi baja az izmaimnak azon a részen. A párom sem panaszkodott...;)

Csmgy
a la carte

puszi
sasha

Sziasztok,
hát nem tudom... Valahol megértem azokat is, akik (bármitõl való) félelem miatt szülnek császárral. De én mindkét lurkómat császárral szültem, mit nem adnék egy kis természetes szülésért... A császárnak azért megvannak a maga veszélyei, magának a mûtétnek is, aztán a késõbbi esetleges meddõségnek is (amit Gyuri egy másik topikban leírt, hát, nem voltam túl boldog tõle), no meg, bármilyen fejlett is az orvostudomány, azér bizopny behatárolja a vállalható ygerekek számát.
Amúgy meg... mindenkinek végül is a saját teste, miért ne dönthetne akár így is...

..., megmondhatnád, mire gondoltál azzal a bagolyka-Zs-vel? Erõsen remélem, hogy a Zs.-vel nem rám céloztál, mert kiklérem magamnak!!! Fõleg, hogy itt ha jól olvasok, semmi olyan beírás nem volt, ami miatt a megjegyzésed helytálló lenne... És Te vajh' miért nem írtad alá, kis tudorom???!

Üdv
Zsóka

Most jöttem ki a szülészetrõl. Míg a "hagyományosan" szülõ nõk föl-alá mászkáltak, gondozták a babáikat még gátmetszés után is, addig a császárosok napokig magukat is alig bírták vonszolni, ellátni, nemhogy babázni. Akinek ez kell...
Ráadásul a hüvelyizmok nem csak a szülés alatt lazulnak el, hanem az egész terhesség során olyan hormonok termelõdnek, amik a szüléshez-táguláshoz kellenek, arról a kb. 6 kg súlyról, ami oda nehezedik, nemis beszélve. Így nem csak a szülés "teszi tönkre" az izmokat, hanem maga a terhesség is.

Egyrészt igazad adok neked, másrészt míg az elsõ csaszimnál (komplikáció miatt, amit valszeg az a la carte csaszisok nyilván nem kalkulálnak bele) 5 nap után tudtam felkelni, a másodiknál a császár után hat órûval sétálnom kellett (!), majd mûásnap reggeltõl járkáltam. Másnap este már senki meg nem mondta, hogy császárom volt. (a felkelés nagyon nehéz, mármint az elsõ, de fel KELL kelni, és utána sokkal hamarabb regenerálódik az ember).

Zsóka

Csatlakozom Zsókához:nekem is komplikáció miatt volt az elsõ császárom,ekkor egy nap múlva kelhettem fel,5 nap múlva mehettem haza.Valóban minden mozdulat után egyre könnyebb,olyan,mintha bejáratódna,vagy múlna az izomlázad.
A második császár után 4 órával már mászkáltam,a fájdalom ekkor még annyi sem volt,mint az izomláznál.
Mariann

Mariann,
annyiban kiigazítalak (ill. nem írtam egészen világosan), hogy nekem egyrészt komplikáció miatt lett császár (leestek a baba szívhangjai, tartósan), PLUSZ a császár alatt a dokik összehoztak egy szép kis komplikációt (négy nap katéter, öt nap infúzió, 10. nap hazamenetel )
Zsóka

Szerintetek a babáknak mi a jobb? Ha az orvos gyorsan, kíméletesen kiemeli Õket vagy ha kínszenvedések árán kell kipréselõdnie egy szûk nyíláson meggyötörve ezzel saját magát na meg a mamát! Ezen el lehet gondolkodni!
Meg lehet nézni a császáros babákat, milyen gyönyörûek, formásak. Ezzel szemben a simán születettek deformáltak, nyomottak, kékek. Ki akarja ezt a szenvedést? Nem igaz, hogy a baba érdekében nem lehet bevállalni egy kis kockázatot!

Ezt komolyan gondolod?! Szerinted miért vajúdtatják egy kis ideig a dokik tervezett császár elõtt az anyukákat? Hogy kínozzák egy kicsit a gyereket?

A természet nem véletlenül találta ki ezt az utat, ha a császár lenne a megoldás, akkor ott is lenne egy szánk És évmilliók óta mûködik, minden emlõsnél, szóval nagyon nem kéne bolygatni, én úgy vélem. Aki kimondottan császárral akar szülni, az nekem ne mondja, hogy a baba érdekében teszi
Anikó

Névtelen,
"Szerintetek a babáknak mi a jobb? Ha az orvos gyorsan, kíméletesen kiemeli Õket vagy ha kínszenvedések árán kell kipréselõdnie egy szûk nyíláson meggyötörve ezzel saját magát na meg a mamát! Ezen el lehet gondolkodni!"

Elgondolkodtam. És te? Egy picit éretlennek találtam ezt a hozzáállást. Bocs.

1, fájdalomcsillapítás hüvelyi szülésben is létezik. Ha a császármetszés alatt nem kapnál fájdalomcsillapítót vagy altatót, gondolod, nem fájna?!
2. az a szûk csatorna ugyanolyan képlékeny, mint a baba koponyája.
3, császármetszés esetén nagyobb az anyai halálozás aránya.
4, egyéb szövõdmények is több esetben fordulhatnak elõ (nem a hasad alkotta a természet a szülésre, hanem a hüvelyed. Az könnyebben gyógyul.)
5, ha jól tudom, nagy hasi mûtétnek minõsül
6, felvágják a méhed!!! És az sajnos nem tépõzáras, hogy bármikor újra kinyithasd. (Feküdtem 3. babáját is császárral szülttel egy kórteremben. Már beindult szüléssel, szétnyílt méhhel érkezett a kórházba! Mindketten életveszélyben voltak!)
7, nem kapod meg rögtön a gyereked, csak másnap (legtöbb helyen)
8, azt mondják, császár után nehezebben indul be a tejtermelõdés. (Vagy nem akarod szoptatni, az õ érdekében, hogy a mamájának szép maradjon a cicije?)
9, második szülésemnél már kb. 2 órával a szülés után ültem a gátsebemen, egyedül zuhanyoztam és átmentem a csecsemõre a gyerekhez. (És egyáltalán nem biztos, hogy kell az a gátvágás.)
10, az újszülött gyönyörû. Akkor is ha csúcsos a feje a vácuumtól, akkor is, amikor "deformáltak, nyomottak, kékek". Nem attól szép, hogy kerek a feje! Attól szép, hogy a Te gyereked! Te hordtad közel 9 hónapig a pocakodban, te szülted meg (itt most mindegy, milyen úton).

Egész életében nem görgetheted el az útjából az összes akadályt!

"Nem igaz, hogy a baba érdekében nem lehet bevállalni egy kis kockázatot!"
Mérlegelj! Elõbb nézz utána, mekkora az az általad kicsinek titulált kockázat, tudd meg, pszichésen mi a jobb a babának. És vedd figyelembe magadat is. Vagy éppen ne csak önmagadra gondolj, mikor a szülésrõl beszélsz. Ha nincs gond a vajúdás alatt a babával, vagy a mamával, szerintem annak a babának jobb, ha hüvelyi úton születik meg.
És még valami: császáros babák nagyobb eséllyel nem tudnak rendesen adaptálódni, megszokni az új környezetüket.
Maradok Énisnévtelen

Nem szoktam olvasni ezt a topikot , mert nem értem miért akar valaki császárral szülni és utána szenvedni! Tudom nem mindenkinek olyan rossz utána, de a többségnek igen!
És hát van viszonyítási alapom! Az elsõ simán született a második csaszi lett. A hüvelyi után a babám gyönyörûen , formásan és rózsaszínûen ,10/10es Apgárral , a csaszi után a rossz fogás miatt foltosan , és 8/9 es Apgárral született.
Ja és a sebem sokáig fájt és nem gyógyult normálisan , pedig több orvos is megnézte és mindegyik azt mondta , hogy mindent jól csináltak. 2 hónap után mégis rászorultam egy kis szikés -ambuláns utókezelésre.
Bocsi , hogy belekontárkodtam!
Kanga

Karmen!
Ha meg itt vagy, akkor leirom hogy nekem is ketszarvu a mehem, a terhessegem 12-ik heteben derult ki es ezenkivul meg mas problemaim is voltak.Spontan estem teherbe es a sok riogatas ellenere a 39-ik heten szuletett egy gyonyoru kisfiam huvelyi uton minden komplikacio nelkul. Igaz nem volt tul nagy baba 2,75kg. Ma mar 10 honapos.
Sokat pihiztem, de nem voltam agyhoz kotve.
Drukkolok neked
Ilka

Sziasztok!

Hát nagyon téved, aki azt hiszi, hogy jobb csaszival szülni. Irom mindezt úgy, hogy 72 órával csaszi után már itthon voltam, és minden szuperül sikerült.
Gyermeknek nem biztos, hogy olyan fene jó. Abszolút váratlanul éri õt egy programcsaszi, lányom történetesen kifejezetten felháborodottan kezdett sirni, már akkor, mikor a feje kikerült, aztán ahogy az egész gyerek, akkor végképp rákezdett. Az ikreknél meg az is határozottan megvolt, hogy szerintem pont a csaszi miatt lett olyan a fejformájuk, amilyen, mégpedig nem gömbölyû, hanem mintegy lapos oldalról, szerintem pont a szülõcsatornán való áthaladás hiányzott nekik a gömbölyû fejecskéhez.
És elég frusztráló, hogy bemész a mûtõbe saját lábadon, fitten stb. és kihoznak úgy, hogy utána még órákig mozgásképtelen vagy, majd pedig még napokig alig birsz az ágyból föl le közlekedni.

Ildi

Ildi,
3 nappal a császár után? Ez nagyon jó!!
Zsóka

Sziasztok!
A csaszis babáknak éppenhogy a megmérettetés hiányzik,mert a szülõcsatornán való áthaladás szabadítja föl azokat a hormonokat,amik az alkalmazkodáshoz szükségesek.Ez nálunk mind a két babánál hiányzott,és hányogattak,inkubátorba kerültek.Késõbb hozták Õket szopizni/amikor már üvöltöttek az éhségtõl/.Hát lehet gondolkodni,hogy kinek mi a jó!

Ilka! Köszi, ez nagyon megnyugtatott. Sajna a 3. lombik se sikerült, most legalább januárig várni kell, nem csak a mi pénzünk, de a családé is elfogyott. Spontánra több orvos is azt mondta, kizárt. Túl sok a baj.

Karmen

Hát nem tudom. Én ikreket szültem császárral. Nem volt semmi probléma. Örültem neki, hogy nem kell "két" szülést végigcsinálni, bár nem tudom, az milyen lett volna. Nálam minden jól sikerült és nem volt semmi szövõdmény. Másnap már járkáltam és a gyerekeket is hazavihettük 5 nap után, persze varratszedésre vissza kellett menni. A 38. héten azért kellett császár, mert az egyik bébi nagyon nyomódott. Most voltak 1 évesek és semmilyen problémájuk nincs. Engem nem viselt meg a mûtét, én örültem a császárnak, de biztosan a problémamentesség miatt is írom ezt.

Kata

Mind a 2 gyerekemet csaszarral szültem, élünk, virulunk,semmi bajunk! Se inkubator, se sargasag (bar annak semmi köze hozza), szopi is egyböl ment. Szoval ezen is el lehet gondolkodni... üdv. Judit

Még pár év és a gyereket se kell kihordani... Minek ha nem muszály?

puszi
sasha

Sasha! A muszájt igy kell irni
Én ha lehet természetes módon szeretnék szülni, de ha császár kell, amire a dokim szerint lesz esélyem, akkor viszont nem akarok EDA-t v. spinális érzéstelenitöt.
Ha valaki ugy akarja, én nem háborodok fel, van aki nem jól türi a fájdalmat, mi alapon mondja meg más helyette, hogy nem helyes ha ö nem ugy gondolja? Ha a hüvelyizmait félti, akkor válassza ö is a császárt.
Tudom nem lehet vele összehasonlitani, de amig én nem kaptam a fogorvosnál szurit, úgy kellett a szüleimnek elrángatnia. Egyszerüen olyan fájdalmaim vannak, néha még az érzéstelenitö sem hat (több orvosnál is) igy azóta is rettegek töle, persze azért elmegyek, de szurit mindig kérek. Ha valaki császárt akar, legyen az ö dolga, ha ö szivesebben vállalja hogy a sebe gyógyuljon, akkor szüljön úgy. A lényeg, hogy ne kelljen valamit amin tudnak segiteni úgy vállalni, amit magunk nem szivesen élünk át.

Karmen

Karmen

Tényleg Köszi
Számomra a császármetszés egy olyan orvosi beavatkozás amit egy érzéstelenítõ inekcióval nem lehet egy lapon sorolni. A fogorvostól én is félek, ezért kérem a szurit. Ha valaki fél a fájdalomtól akkor ott az EDA. A császármetszéstõl én személy szerint rettegtem. Nem ítélek én el senkit aki így szül, hiszen ha muszály akkor muszály, na de ha semmi oka nincs akkor minek? Igen, nagyon szuper, hogy életeket tudnak menteni íly módon, na de valahol határt kéne szabni! A szülés az egy biológiai folyamat, mely felkészíti a babát a kinit életre...

Bocs mennem kell
sasha

Sziasztok!
Sasha! Én a Babámat császárral szültem. S hálát adok a jó Istennek, hogy kiálltam a császár mellett. Nekem rövidebb két cm-rel az egyik lábam..s nagyon nagyon rettegek a fájdalomtól. Nem kell elfelejteni, hogy két lábmûtétem volt s én ha orvost látok .....brrrr.
Mondtam a nõgyogyimnak császárral szeretnék szülni mert a csípõm biztos ferde az a két cm szerintem sok. Õ azt mondta benne van, ha hozok orvosi papírt. Elmentem egy orthopédhoz s mondtam vizsgáljon meg babát várok. _ Õ végezte az elsõ mûtétet 4,5 éves koromban.- s megvizsgált megállapította szülhetek rendesen. De én nem akartam féltem, s tudtam, az nekem nem fog menni. Mondtam a nõgyogyimnak a szemem se a legjobb...ismerõs szemészhez mentem aki azt mondta, ha nem Õ lenne a szemészem arra, hogy az egyik szememre születésem óta kevesebbet látok nem biztos,hogy megadnák de majd olyan papírt ír amitõl biztos császár lesz. Megírta...altatást kértem. A lányomnak gyönyörû kerek feje volt az elsõ perctõl kezdve mindenki megcsodálta, hiába mondtam, hogy azért mert csaszis azt mondták - Orvosok is- hogy ennyire kerek még azoknak se szokott lenni. Szóval megvolt a császár s amikor az orvos azt mondta kérdezhetek varratszedéskor akkor megkérdeztem meg tudtam volna szülni hüvelyi úton s jött a válasz NEM!!!
Én ott akkor didalmas dolgot éreztem, hogy a gyermekemnek a legjobbat választottam mert most egészséges és ÉL s ki tudja mennyit kellett volna szenvednem mire rájönnek nekem nem megy hüvelyi úton! S Hálás vagyok a szemészemnek a nõgyogyimnak és magamnak mert most van egy egészséges és gyönyörû gyerekem aki nem biztos hogy lenne ha nem jártam volna végig azt amit éreztem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem szabad itéletet mondani senki de senki felett, mert nem tudjuk mi van a hátterében annak, hogy fél annak, hogy császárt akar!! S én vállalom hogy császárt akartam mert féltem mi van ha nem tudom megszülni és IGAZAM lett s a legboldogabb vagyok s eszembe nem jut bánni, hogy én sose fogom megtudni mi az hüvelyi úton szülni!! Én arra gondolok, hogy van egy egészséges gyermekem mindegy hogy hogy de van!!!!!!! Az enyém s nem kevesebb egyik gyereknél sem még azoknál sem akik hülvelyi úton születtek.
Köszi hogy leírhattam. Remélem senkit nem bántottam meg csak a saját véleményem volt.
Picus

Picus!

Hogy is irjam?!
Elõször is gratulálok itt is a babádhoz
Másodsorban meg a döntésedhez, hiszen igazad volt De nem mindenkinek van igaza. Vannak olyan nõk akiknek semmi bajuk. Se a lábukkal, se a csípõjükkel és a szemük is rendben van! Ha meg a vajúdás közben derül ki hogy nem tud kibújni a baba, akkor is ott van a császár!
Nehogy azt hidd, hogy én nem féltem! A vajúdóban együtt vajúdtam egy lánnyal, aki akkor ment be a szülõszobába amior már a könnye is kicsordult úgy fájt neki. Én meg végig azt hittem õ már elõrébb van, és nekem is így fog fájni. Aztán a mellette lévõ szülõszobába mentünk és hallottam ahogy szünet nélkül nyög fájdalmába. 2 órán keresztül tuti egybefüggõ fájásai voltak! (császár lett a vége) Én meg mégjobban bepánikoltam! Meg is látszott a kitolásnál. Sokszor futottam neki, mire jól tudtam nyomni és közben végig azon járt az agyam, hogy mi lesz, ha akkor derül ki, hogy nem fér ki, nem tudom megszülni, ha már a szülõcstornában lesz ahonnan nincs visszaút!?!?! Legalább fél óra után jöttem rá, hogy talán, ha nem ilyen baromságokon járatnám az agyam a gyerekem már rég a karomban tarthatnám. És láss csodát, a pozitív gondolkodás 2 perc után babát eredményezett! Rendesen tudtam nyomni, és fõként hatékonyan, nem rettegtem, leküzdöttem a félelmeimet és egy gyönyörú kúpfejü kisbabát szorithattam magamhoz aki a legeslegszebb volt az egész osztályon Mellette az összes kisbabát csúnyának láttam, de persze tudtam, hogy ez nem így van, de én mégis az enyémet láttam a legtökéletesebbenk a kúpfeje ellenére. Meg hámlott is, mert a túlhordás miatt kicsit megázott... A kúpfeje 1 hét alatt elmúlt, a bõre is nagyon hamar rendbejött. A szülõágyon rögtön megkaptam. Fürdetés öltöztetés után rögtön visszakaptam és mig varrt a doki addig is csodálthattam. Aztán még ott helyben megszoptattam.

Picus! Minden eset más és más. Van aki alaptalanul fél, de ezeket meg kéne tanulni leküzdeni. Neked szerencséd volt, hogy jól döntöttél. Jobb félni mint megijedni -ez a mondás nagyon igaz, de néha talán a félelmeket jobb lenne leküzdeni, lásd a példámat.

puszi
sasha

nem értem, miért szempont a baba fejformája. néhány nap alatt úgyis kikerekedik, ez is a természet gondoskodása. többek közt azért sincs összenõve a koponya, hogy illeszkedjen a szülõcsatornához.egyébként nincs közvetlen összefüggés a szülés és a csúcsfej között, én a 2. gyerekkel sokkal tovább vajjúdtam, mégis szabályos volt rögtön a feje. egészséges lelkû anya még az olyan eltérések felett is átsiklik, amik maradandóak, nemhogy egy 1-2 hetes dolgon. végülis ez is csak azt igazolja, hogy az "á la carte" császárt kérõk milyen önzõek. ne fájjon, ne kelljen ezzel sok idõt eltölteni, ne táguljon ki és még kerek, kisimult fejû is legyen a gyerek. gondolom, a szoptatás sem favorit, mert nem lehet fogyózni, egy csomó kaja tilos, egy csomó macerával jár az elején, a mell is megereszkedhet. még rágondolni is szörnyû. el nem tudom képzelni, hogy ezek után valaki hazamegy és a hátralévõ évek az önfeláldozás és az önzetlenség jegyében teljenek.

névtelen,
Te biztos nem ismered Picust, én igen. Egyáltalán nem önzõ, és nagyon egészséges lelkû édesanya. Egészségesebb, mint azok, akik név nélkül tartanak itt hegyibeszédet és mindenfélét feltételezgetnek másokról. A fogyókúra minden évekigszoptatós-hüvelyiútonszülõs-hozzátáplálós-szuperanya vesszõparipája, úgy tûnik tudat alatt, mélyen elnyomva mégis nagyon zavar titeket az esetleges súlyproblémátok és a melletek formája. Miért nem vagytok képesek megtartani az egészséges egyensúlyt semmiben? Miért kell mindig túlzásokba esni?
Zs.

Mérges névtelen! Én hallottam olyat, hogy a 4 hetes gyereket otthon hagyva a "szülõk" elutaztak "kipihenni a szülés fáradalmait" valami szuper trópusi szigetre! Ez nem ide való, csak gondoltam megosztom veled. Ehhez képest a hüvelyizmok, vagy a gyerek fejformája...
Mindannyian mások vagyunk.
Solya

Zs! Szerintem Mérges névtelen nem akarta bántani Picust. Gondolom õ is rájött, hogy Picusnál kellett az a császármetszés. Nem is neki szegezte a mondandóját. Csak feltûnt neki is, hogy milyen fontos volt Picusnak a baba fejfomrája. De miért kellett ezt írnod?!
Hüvelyi úton szültem, mert szerencsém volt. Nagyon ott lógott a császár lehetõsége a vajúdóban, mégsem kellett. Nagyon féltem a császártól. Aztán lehet, hogy jobban jártam volna a császárral, már sosem fog kiderülni. A következõt mégis szerettem volna hüvelyi úton megszülni, mert az a TERMÉSZETES. Pedig, mint írtam fennt, gondolkodtam azon, hogy KÉREM a császárt. Szoptattam, amíg tudtam. A mellem már nem a régi, megváltozott a formája, mégsem bánom. Kellene fogyókúráznom, de ennél többet csak akkor tudnék tenni, ha leadhatnám a gyerekeimet. Egyáltalán nem mélyen elnyomva zavar a súlyfeleslegem. Attól, hogy valaki nem császárral szült, még képes lehet megõrizni az egyensúlyt, és nem esik mindig túlzásba. Ez fordítva is igaz. Mire gondoltál itt hegyi beszéd címén? Sokat lehet tanulni mások véleményébõl. Ha mást nem, akkor leszûrheted, jól vagy rosszul döntött õ adott szituációban és ha te kerülsz olyanba, akkor segíthet majd.

Nem attól lesz jó anya valaki, hogy hogyan szülte meg a gyermekét! A szuperanya jelzõt pedig kicsit sértésnek veszem, mindazok nevében, akik beletartoznak az általad említett kategóriába, mert ez általánosítás. Nem véleményalkotás. Ettõl nem épülünk, csak romboljuk magunkat.

És még valami apróság: Te most nem feltételezgettél?

Solya

Solya: azért írtam a fejformát mert elõttem írta Valaki, hogy a kerek szép fejhez kell a szülõcsatorna...hát erre írtam...nem ez volt a cél a császárnál.

"végülis ez is csak azt igazolja, hogy az "á la carte" császárt kérõk milyen önzõek. ne fájjon, ne kelljen ezzel sok idõt eltölteni, ne táguljon ki és még kerek, kisimult fejû is legyen a gyerek. gondolom, a szoptatás sem favorit, mert nem lehet fogyózni, egy csomó kaja tilos, egy csomó macerával jár az elején, a mell is megereszkedhet. még rágondolni is szörnyû. el nem tudom képzelni, hogy ezek után valaki hazamegy és a hátralévõ évek az önfeláldozás és az önzetlenség jegyében teljenek. "

nem tudom kedves Névtelen, hogy Te nõ vagy, vagy férfi de én az utóbbira tippelek.
Képzeld, lehet, hogy önzõ voltam, azzal, hogy császárt kértem, de úgy érzem a legjobbat választottam!!!!
S én azt a Valakit sem ítélem el, aki félelembõl kér császárt nem vagyunk egyformák a lényeg, hogy vállalja a gyermekét és nem dobja a kukába nem fojtja meg stb....
Fogyókúra: sosem érdekelt az alakom napi 1 tábla csoki mellett is 50 kg vagyok sõt egy gyerek után és a lábam miatt sosem tornáztam.
Mell megereszkedés: hát tudod az csak akkor szörnyû, ha az ember Társa még mondogatja is!! De engem a Sors egy csodás Társal ajándékozott meg aki nem a mellemért nem a kg-momért hanem a személyiségemért szeret!!!
Mert tudod 50 évesen már biztos lógni fog a mellem és lehet, hogy a bõröm sem lesz már bársonyos mint a 20 -as nõké, de tudom, hogy a Társam még akkor is itt fogja a kezem s mellettem lesz!!!
S lehet, hogy ezek után önfeláldozó és önzetlen Édesanya leszek. Sõt azt tudom mondani, hogy Te álalánosságban beszélsz s egy Anyai önfeláldozás nem a császármetszésen múlik, hanem az emberi tulajdonságon!!!!!!
Ismerek olyan édesanyát aki simán szült és mégsem voltak anyai ösztönei!!!
Kedves Zs! Nem tudom ki vagy - csak sejtem- de köszönöm a ++++ véleményt!!!!
Picus

Picus!
Félreérthetõó voltam, bocsi! Számomra teljesen érthetõ volt, miért szerettél volna és miért volt jó a császármetszés! Azt, hogy miért írtad, igazából ZS-tól kérdeztem!
És még valamit. Szerintem Zs. véleménye nem volt pozitív. Persze addig, amíg rólad beszélt igen, de utána nem. Szerintem. Igaz, nem dolgom ezt itt leírni, de én sem bántottalak.
Szerencsés vagy az alakod miatt! A párod nem irigylem, az enyém is ilyen!
Solya

Solya: Én nem is haragszom, se Rád se Névtelenre csak véleményt nyílvánítottam, s ki így ki úgy értelmezi.
Nem gondolod, hogy megsértõdöm egy ilyen netes forumon
Nem tudom másképp megfogalmazni de egy ilyen forum nem ér annyit, hogy rágjam magam más leírt mondatán amit lehet, hogy nem is "sértésnek" szánt. Csak esetleg nekem s Neki - Neked - más ugrik be egy egy mondat olvasásakor.

Picus

Nem vagyok mérges. Végigolvastam az utóbbi néhány hozzászólást és aki szintén így tesz, az azt is tudja, hogy a legkevésbé sem Picusnak szólt a hozzászólásom. Segítségképpen: á la carte, hüvelyizmok, fejforma -ezek pl. korábbi hsz-okból való kifejezések, nem Picuséból, így azokra reagáltam. Mivel ez Solya számára is érthetõ volt, talán másoknak is egyértelmû, akik az elõzményeket is olvasták és nem csak a végére érkeztek vagdalkozni. Csak arra tudok gondolni, hogy Zs. egy olyan valaki vagy, akinek nem sikerült sem a hüvelyi úton való szülés, sem a szoptatás, viszont nagy valószínûséggel remek alakod és melleid lehetnek. De az is biztos, hogy ez mégsem elég a boldogságodhoz. Különben nem így írnál azokról, akik hagyományosan gondolkodnak a szülés-szoptatás témakörrõl és kudarcként élik meg, sõt be is merik vallani maguk és mások elõtt, ha valamelyik nem jön össze.

Nem szállok be egy ilyen idétlen vitába, de el kell mondanom, névtelen barátnõnk ma sokat fog mellé, hallod, ne vegyél lottót. A hüvelyi szülés az tényleg nem jött össze, de pont nem érdekel, ez nem olimpia és nem osztanak aranyérmet érte. Nekem a gyerek a fontos nem az, hogy a mellemet verjem, hogy hogyan szültem. A szoptatásról csak annyit, hogy a gyerekem kerek, mint egy cipó és úgy szopizik, mint egy kisangyal. Találj ki valami mást, de csak szigorúan önmagad szórakoztatására, mert engem mostantól nem érdekel. Ja, a mellem... hát még nem volt rá panasz, ebben igazad van.

Solya, igazad van feltételezgettem. És bocs a "szuper" miatt, de kezd az anyaság, mint fogalom átcsapni valami olyanba, ahol a sok elv között elvész a gyerek. Az ember lassan már be se meri vallani, ha úgy anya és háziasszony, hogy nem a végletekig önfeláldozó, mert rögtön leönzõzik érte.

Zs.

Zs!

ha csak azt veszem alapul,amit te leírtál magadról, már akkor sem rossz a találati arány. eddig nem lottóztam, de ezek szerint egy 4-es találatra jó esélyem lenne.

ZS!
Ez egy kicsit köszönhetõ itt a netnek, hiszen nem látod, csak azt, amit mondanak...

Névtelen,
tied lett az utolsó szó! Vagy az enyém?

Solya

Sziasztok!
Zs! Akkor mostmár nem tudom ki vagy vagy tudom de akkor
Picus

Picus!

Köszönöm

sasha

mi lett abból a kérdésbõl, hogy jó-e, ha császárral akarok szülni.
következik: mellbõségverseny?

Sziasztok!

Az eredeti témához szeretnék hozzászólni. Én is császárral akartam szülni, mert féltem a vajúdás fájdalmától, és a gátmetszéstõl. Úgy gondoltam, jobb, ha a hasamat vágják fel, mint azt az érzékeny területet. Szerencsére semmi alapja nem volt, hogy császárral szüljek, a babám rendesen befordult, nem volt téraránytalanság, és velem is minden rendben volt. Így aztán, amikor eljött a nagy nap, természetes módon megindult a szülésem. 22 órán keresztül vajúdtam, ebbõl tíz óra, és fõleg az utolsó öt volt nagyon nehéz. A legelkeseredettebb pillanatokban EDÁt akartam kérni, de ehelyett kaptam két Nospa injekciót, és az is jelentõsen csökkentette a fájdalmamat. Lányok, nincs annál fantasztikusabb érzés, mikor a pici babátok kicsusszan belõletek, és meghalljátok a sírását. Végig magamnál voltam, és rögtön a karjaimba foghattam, amint megszületett. Utána megszûnt minden fájdalmam, és úgy éreztem akár már akkor újra végig tudnám csinálni. A gátmetszés abszolút nem fájt, a varrás alatt aludtam, annyira nem éreztem, és a negyedik napon simán rá tudtam ülni. A gyógyulási szak alatt csak egy picit volt kellemetlen, abszolút ki lehetett bírni, mindenért kárpótolt a baba. Ja, és még valami, már 4 héttel a szülés után együtt voltam ismét a párommal, és csak azért ilyen "sokára", mert meg akartam várni, amig elmúlik a vérzésem.

Szóval, én azt mondom nektek, aki csak teheti, szüljön természetesen, higgyétek el, életetek legfantasztikusabb élménye lesz. De persze azok is ugyanolyan fantasztikusak, akik csak császárral tudják világrahozni a gyermeküket, hiszen minden szülés sikernek számít!

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra, ,és egymásra. Puszi:

Love