Sziasztok!
Mindenkinek köszönjük a jókívánságokat! Tündérek vagytok lányok!
Csak úgy nem épp mellékesen...
Timiban Neked külön köszönet! Tudod miért?
Alziza: olyan helyes vagy, hogy kalózkodsz az augusztusiban...
El sem hiszitek milyen jólesik, hogy ez a kedves, angyali nőszemély csak azért kopog be az augusztusi topicba, mert aggódik értem... ! Ennyi szeretetet ritkán kap az ember lánya... Köszönöm mégegyszer mindnyájatoknak!
Visszaolvasok, de időm nem sok egyelőre.... a négy gyerkőc nagyon leköt... ráadásul ismét kezdődik (folytatódik) a ház körüli munka, úgyhogy a brigád ellátása ismét az én gondom.
Mesi baba pedig nem eszik rendesen. Szerintem keveset szopik. Mindig alszik a cicin. Csak azt nem értem, mitől hízott egy hét alatt 26!!! dekát?!!!
Röviden a szüléstörténet:
6-án hétfőn mentem uh-ra, áramlásra és ctg-re. Az uh-on nagyon csóválta a fejét a doki, szte nagyon kicsi a baba, nem érti miért, de közel 5 hetes lemaradása van, pedig az áramlása jó. Illetve nem olyan rossz....
A dokim azt javasolta, hogy mivel nagyon ki vagyok borulva, és emiatt a vérnyomásom nagyon megemelkedett, nem vár tovább. Amint betöltöm a 38. hetet és belépek a 39-be javasolni fogja a szülés megindítását. Tekintettel azonban arra, hogy a vérnyomás emelkedés elég drasztikus méreteket öltött az utóbbi időben, és olyankor hánytam, és amolyan "menekülnöm kell" rohamokat kaptam, a császármetszés mellett döntött. Véleménye szerint a babának - látva az eredményeket - jobb kint mint bent. Erre még jobban kiborultam, a vérnyomásom felső értéke 180 lett, az alsó 156, a pulzusom 132! Na, ekkor tényleg úgy döntött, hogy csaszi, mert ha ezt a kitolási szakban adom elő, akkor a baba is rámehet.
Úgyhogy kedden befektetett mert nem tudta szerdán lesz-e a műtét vagy csütörtökön. Végül csüt. lett. Reggel 7-kor jött értem Etelka (ő egy tündér, azt mondta, hogy mindhárom előző babámat ő fogta először a kezében, csak nem gondolom, hogy Emesével kivételt tesz....
). Lementünk a szülőszobára és bekötötték az infúziót, közben megjött a dokim is. Kaptam szurikat meg valami iszonyatos rossz löttyöt... aztán lekötöttek a kanócról és jött a beteghordó fiú. Betoltak a műtőbe, altattak és képszakadás.... Arra ébredtem, hogy mondják, hogy nyeljek... összehánytam ugyanis a műtőt...
Állítólag... persze nem emlékszem, csak csodálkozom, mert sok minden nem volt bennem...
Amikor magamhoz tértem, az volt az első kérdésem, hogy milyen a babám... azt mondta a dokim... annyira helyes volt: " hát, hogy is mondjam.... amolyan manöken alkat!" Tényleg nagyon kis sovi... 2310 g... jesszus, akárcsak egy vekni kenyér és 10 deka parizer hozzá...
De egészséges és imádom!
Az őrző nagyon király! Csak a hülye vérnyomásmérőt akasztottam ki néha... de nyomtak gyógyival, és végülis az is lejjebb ment.... Amúgy a nőcinek a nyakán volt a zsineg, a dokim meg átnyiszált vm eret bennem és kicsit kivéreztett...
Én vótam Vámpiroska.... kaptam cuccot az őrzőben és télleg jobban lettem... amúgy elég zombi fejem vót műtét után... siettek is velem.... de a babómat két másodpercre láthattam. Etelka odanyomta egy puszira... olyan szép volt, még magzatmázasan is! NÉzett nagy szemekkel és mortyogott... ette a kis öklét...
A lábadozás bent könnyebb volt, nem is a felkelés volt gáz, inkább az oldalra fordulás... aztán az is könnyebb lett. Igazán most kezdek szabadabban mozogni. De ha választani kéne, a császárra szavazok....
Bocsi, hogy ilyen hosszúra nyúltam!
Minden szülinapos kismanót az Isten éltesse nagyon sokáig!
Sok puszi Nektek is lányok, és mégegyszer örök hála, hogy ennyi energiát küldtetek nekünk!
Még jövök...
), most úgyis fekszem napokig, legalább van időm olvasni, na meg írni.
, de mondtam is a dokimnak, hogy sajna általában vagy eggyütt kell ennem a gyerekkel, vagy ő etet engem, mert nem mondthatom el rólla hogy jó evő lenne, nem is volt az soha, kivéve az első fél évet (anyatej).
fagyi evés:)
piros szem:)
tűzijáték
Hanna hambit eszik
