Sziasztok!
Dzsili! Én nem szoktam ajándékot kérni, és szólni se úgy szoktam, hogy "Aztán el ne felejtsd, hogy holnapután lesz a szülinapom!". Csak valami kis utalást teszek rá, elejtek egy megjegyzést a szülinapi menürõl, vagy arról, hogy mikor jönnek a szüleim megköszönteni, esetleg sóhajtok egy bánatosat a koromról, és a viharos öregedésrõl.
Szerintem nem azért felejtik el a pasik az ünnepeket, mert nem szeretnek bennünket, vagy nem akarnak örömet szerezni nekünk, hanem mert nincs erre agyi kapacitásuk. Ha valamirõl bekattan nekik, hogy alkalom van, akkor már szívbõl köszöntenek fel. Márpedig én inkább segítek annak a bekattanásnak, minthogy duzzogjak ünneplés helyett.
Remélem, hogy a hosszú hétvégén kipihented magad, és a férjednek is volt alkalma kiköszörülni a csorbát, és kiérdemelni a bocsánatodat! Válóperes ügyvédet elvbõl nem tudok! Esetleg egy jó párterapeutát?
Nem semmi fantáziájuk van a fiaidnak becenév témában! A Napsusz Kitekatusz különösen tetszett!
Zsuzsi! Nálunk is téma, hogy mennyi idõre bízom Anyósomékra Lacikát. Szerencsére a nélkülem náluk töltött éjszaka még fel se merült, ki is tértem volna a hitembõl. Egyszer hagytuk ott Lacikát egy órácskára, amíg elmentünk a Tesco-ba etetõszéket venni neki, de fél óra múlva rémülten telefonált utánunk a Sógornõm, hogy siessünk, mert Lacika azóta bõg, hogy az ajtón kiléptünk. Sejtheted az érzéseimet.
Már eleve nem akartam otthagyni, hiszen lazán magunkkal vihettük volna, azzal gyõztek meg, hogy kilátásba helyezték, hogy az egész család vérig fog sértõdni, ha egy órácskára se merem rájuk bízni a gyereket. Megjegyzem, Anyósom nem volt otthon, Apósom és a Sógornõm vállalta be kissé rámenõsen a gyermekmegõrzést. A következõ alkalommal szabályosan eltuszkoltak a moziba. Anyósommal megígértettem, hogy azonnal felhív, ha gond lesz. Az egész film alatt a némára állított mobilom kijelzõjét néztem, azt se tudom, mit vetítettek. Anyósom utólag elszólta magát, hogy úgyse hívott volna fel...
Most hétvégén megpróbáltak rábeszélni, hogy menjünk át Ausztriába babaruhát venni, mert ott sokkal olcsóbb, és milyen jó a minõsége. Persze Lacikának nincs még útlevele. Naná, hogy azt mondtam, nincs most szükségünk babaruhára... Visszatérve a ti esetetekre, én 3 éves kora elõtt biztosan nem hagynám a nagyszüleinél a gyerekemet úgy, hogy ott is alszik. Akkor is csak úgy, ha õ is akarja, és ha van lehetõség bármikor értemenni, ha meggondolta magát. Egy 3 éves gyerekkel már elég jól meg lehet beszélni mindent, és akkor már talán meg is érti, hogy ez "nyaralás", és nem "elhagyás".
Rebi! Nem csodálom, hogy berágtál az Anyósodékra! Azt hiszem, egy ilyen húzás után én soha többé nem hagynám az Anyósomékra (az Anyámékra se) a gyerekemet. Azért egy (két) felnõtt embernek több esze lehetne. Már az is megdöbbentõ, hogy egy szál felelõsségérzetük sincs, de az meg végképp felháborító, hogy hazudjanak! Mi a fenéért nem voltak képesek elõre megbeszélni veled, hogy hová viszik el a lányodat, és mikor jönnek vissza vele?
Szilvi! Álommanóból nem létezik a túl sok!
Sajnos továbbra sem alszunk, se én, se a kisfiam.
Laura! Borzasztóan hangzik a hasraesésed! Örülök, hogy jól vagy!
Solya! Szívembõl szóltál a férfiakra való morgásoddal! Én is megõrülök attól, hogy ha Laci valamire azt mondja, hogy fekete, az max. azt jelenti, hogy SZERINTE fekete. Az információ alapja? Merõlegeset ütött a mérnõki hasára.
Pl. amikor a hosszú hétvégére indultunk, zárom befelé az ajtót, és közben megkérdeztem tõle, hogy be vannak-e csukva az ablakok. Természetesen úgy értettem a kérdést, hogy õ ellenõrizte-e. Mire õ rávágta, hogy igen, be van csukva minden. Hogy mi volt az alapja a határozott kijelentésnek? Az, hogy halotta, amikor a nappaliban az erkélyajtót becsuktam.
BMárti